Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A védőnő a lelkemre kötötte, nehogy szülés előtt megmondjam, mert akkor bunkók lesznek a kórházban. A hülye finanszírozási rendszer tehet mindenről.
36. hét
Egyre kevesebb az idő, és egyre kisebb a hely a dinamikusabb mozgásra a méhemben, ennek ellenére a kiscsaj felhőtlenül lóbálja a lábait, és esze ágában sincs irányba fordulni. Mondanám, hogy tök igaza van, hiszen nem normális dolog fejjel lefelé lógni a gazdatestben, csak hát a dolog nem igazán tetszik az orvosoknak. A nőgyógyász javaslatára naponta masszírozom a hasam, hogy fordulásra ösztönözzem a gyereket, ám nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre mindezzel csak azt érem, el, hogy még jobban összekuporodva duzzog a méhlepénybe bújva, olykor belém rúgva egyet-egyet, hogy most már tényleg szálljak le róla.
Pedig nem akarok császárt, nagyon nem, és nem amiatt, hogy ne maradjon heg a hasamon, hanem mert hamar haza akarok jönni. És ebben az esetben a hamar nem azt jelenti, hogy minimum három nap után a szülést követően, hanem tényleg hamar: lehetőleg 24 órán belül.
Nincsen kiépített hálózat, a levegőben lóg minden
Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy nemcsak Katalin hercegné és a legtöbb nyugati nő kiváltsága az ambuláns szülés, hanem igazából itthon is mindenkinek jogában áll, hogy a gyerek születése után néhány órán belül elhagyhassák a kórházat. Egy komplikációmentes szülés esetében ugyanis nincsen egészségügyi kockázata a dolognak.
A bibi mindössze annyi, hogy Magyarországon ehhez nincs kiépítve a megfelelő hálózat: ha például besárgul a baba (nem amiatt, mert hazavittük!!!), nem tisztázott, vissza lehet-e menni vele a szülészetre, vagy akkor már a gyerekkórházba kell vinni, és az sem valószínű, hogy mindezek után az anya vele maradhat. Fordított esetben, ha az anyával történik neadjisten valami, ami miatt vissza kell menni a kórházba, őt már a nőgyógyászaton látják el, ahol anya és baba szintén nem lehetnek együtt.
Az ilyen esetek viszont ritkák, éppen ezért nem ezekkel a dolgokkal kellene a hazavágyó anyákat riasztgatni az intézménynek. Annál inkább elgondolkoztató az a rendszer, miszerint az OEP csak akkor fizet a kórháznak, ha az anya és gyereke három egész napot bent töltenek. Innentől kezdve viszont érthető, miért is ragaszkodnak az orvosok annyira a bennmaradáshoz.
Nekem a harmadik szülésemnél szerencsém volt, két nap után elengedett az orvosom, miután megmutattam neki, milyen állapotok uralkodnak a vécékben, fürdőszobákban (a kórház azóta bezárt). Most ennyit sem szeretnék várni, ha az első 24 órában mindent rendben találnak. Én igazán örülök, ha másoknak nincsenek olyan rossz tapasztalatai a bent töltött időszakról, mint nekem, de engem a nőgyógyászaton/szülészeten korábban megloptak (konkrétan még a használt bugyijaimat is elvitték), egy egyáltalán nem tiszta hajléktalannal raktak egy szobába, a folyosói közös mosdóban fertőzéseket kaptam el, egy anya pedig üvöltözött velem, mert arra vetemedtem, hogy éjszakára is kikérjem a babát, aki persze kétóránként igényelte a szoptatást. Szobatársam viszont pihenni kívánt a saját és más gyereke nélkül. Az alapítványi különszobák minden esetben foglaltak voltak, ezért döntöttem amellett, hogy ezúttal szülök, aztán elköszönök.
Félreértés ne essék, nem azt hirdetem, hogy minden friss anyát tegyenek ki pár óra elteltével, csak azt, hogy mindenkinek joga legyen eldönteni, akar-e maradni vagy sem. Az első szülésnél én sem távoztam volna, a második fiam pedig két napig nem akarta elfogadni a mellem, ilyen esetben is egyértelműnek gondolom a maradást. De a lányomnál minden klappolt, ezt a szülészem is látta, úgyhogy semmi akadálya nem volt annak, hogy csomagoljak. Fogadott orvosom most nincs, így erről egyelőre a védőnővel beszéltem, aki támogatásáról biztosított. Arra viszont figyelmeztetett, hogy tervemet semmiképp ne osszam meg a baba születése előtt a szakemberekkel, mert akkor nem valószínű, hogy túl kedvesen fognak velem bánni a szülésnél. És hogy készüljek fel arra, hogy utána sem.
A témával kapcsolatban egyébként kis kutatást végeztem a neten is, és a Születésház Közhasznú Egyesületnél például azt írják, hogy előfordult már több esetben, hogy a kórház kérésére a rendőrség is beleavatkozott a dologba. Szóval izgulás van, mi sül ki ebből és hogyan, hiszen ez a téma nemcsak az anyák és a kórházi dolgozók, hanem az anyák közt is éles vitákat tud kiváltani.
