A felnőttkori csípőprotézis gyerekkorban megelőzhető

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

A csecsemő és serdülőkori ortopédiai problémák legnagyobb része megelőzhető vagy kezelhető, ha tudjuk, milyen korban mire kell figyelni.

A gyerekkori ortopédiai problémák gyakoribbak, mint hinné, ennek ellenére sok szülő mégis fél gyermekét elvinni rendszeresen szűrővizsgálatokra, illetve kezelésekre. Pedig amennyiben időben észreveszik a gondokat, akkor maradéktalanul helyre is tudják állítani azokat, ezzel pedig számtalan, később esetleg súlyossá váló rendellenesség előzhető meg vagy korrigálható.

"Bár sok minden okozhatja, a csípőficam főleg örökletes probléma, és ha családban már előfordult ilyen betegség, illetve a baba farfekvéses, akkor még szigorúbban kellene venni az ez irányú szűréseket, nehogy a későbbiekben komoly gondokat okozzon. A lányok esetében a csípőficam 3-6-szor (sőt, egyes források szerint akár tízszer) gyakoribb, mint a fiúknál.

Ezen kívül már régóta ismert tény, hogy a tavaszi időszakban született gyermekeknél gyakoribb a csípőfejletlenség. Ennek okát egyelőre nem tudni, bár több teória is létezik ennek kapcsán (pl. hogy télen szorosabb ruhákat hordanak a kismamák). Bármi is legyen az ok, a tavaszi gyermekek különösen veszélyeztetettek, így nem árt rájuk is fokozottabban figyelni!"- mondja dr. Lengyel Zsuzsanna, a Róbert Károly Magánklinika gyermek ortopéd főorvosa.

A manuális, valamint az ultrahangos vizsgálat a rizikócsoportok tagjainál éppen ezért kötelező (6 héten, 4. hónapban). Hogy megelőzhetőek legyenek a komolyabb beavatkozások, fontos, hogy időben mutassa meg a gyereket orvosnak, és ha a gyerekorvos bármit lát, pl. aszimmetriát [pl: az egyenes helyzetben a hasára fektetett gyerek combján-fenekén a két oldalon nem szimmetrikusak a ráncok. A szerk.], akkor mindenképp el kell menni ortopédiára, ugyanis ha időben észreveszik a problémát és kezelik, akkor a gyermek teljesen meggyógyul.

Az ultrahang jelentős, máshogyan nem helyettesíthető segítséget nyújt az orvosoknak. Van, hogy nem lehet látni semmilyen külső tünetet –pl. a néma diszplázia esetében-, ennek ellenére a képalkotó vizsgálat során szembetűnőek lehetnek különböző elváltozások.

„A vizsgálat során a babát levetkőztetjük, és már aközben figyeljük a kicsi izomtónusát, és az esetleges elváltozásokat. Mivel ez egy mindennapi dolog az életében, nem is tűnik fel neki, hogy egy vizsgálaton van, tehát egyáltalán nem ijesztő a számára, és főleg nem fájdalmas! Általánosságban elmondható, hogy az egész vizsgálat és kezelés a szülőnek rosszabb, mint magának a babának, ezért is tartanak tőle olyan sokan, pedig ha valaki elodázza a dolgokat, akkor annak később csípőprotézis is lehet a vége. Ugyanis a felnőttkori csípőprotézis hátterében gyerekkori csípőfejletlenség állhat.” - mondja dr. Lengyel Zsuzsanna.

Terpeszpelenka, Pavlik-kengyel, korrekciós kiscipő

A szakember szerint a korai diagnózis és a gyors kezelés maradéktalanul helyreállítja a problémát, tehát ne habozzon orvoshoz fordulni, ha bármit is észrevesz gyermekén! Terpeszpelenka tapasztalatokról már írtunk korábban, azóta több porontyos gyerek is hordta, tényleg nem jelent számukra kínzást.

„Az egyik legjobb kezelési eszköz a terpeszbetét/terpeszpelenka, amit a kevésbé súlyos eseteknél szoktunk alkalmazni. Ez lényegében egy kis lap, ami a gyerek lábai közt van - de még így is félnek tőle a szülők, pedig nem fáj, nem kellemetlen.

Komolyabb esetben javasoljuk a Pavlik-kengyelt, aminek ijesztő a neve, és gyakran nem szeretik a szülők, viszont nem hiába van közel 40 éve az orvoslásban, mivel remekül helyreállítja a problémákat. Azért is érdemes idejében elkezdeni a használatát, mivel ebben a gyerek mozgása korlátozott, és jobb akkor feladni rá, amikor még nem nagyon mocorog a baba. Műtétre szerencsére csakis a legritkább esetben kerül sor, köszönhetően az alapos szűrővizsgálatoknak, így attól nem kell tartania a szülőknek.

Természetesen a lábdeformitások is kezelhetőek: a súlyosabb dongalábat sajnos gipszelni kell, esetleg később műteni. A gyakoribb, úgynevezett „kifli lábat” azonban gyógytornával, vagy a patikákban, segédeszköz boltokban kapható apró korrekciós cipővel lehet kezelni, amelyet egyrészt az ortopéd szakorvos fel tud írni, másrészt egyáltalán nem okoz semmiféle fájdalmat a kicsiknek, és mellette igazán hatékony is!

Mit tehet a szülő?

A szakértő szerint a szülő is rengeteget tehet a gyorsgyógyulás érdekében: először is valamiféle rendellenességet tapasztal, akkor mindenképp forduljon orvoshoz, de akár otthon is tud gyermekének segíteni. Például ha azt veszi észre, hogy az egyik oldalra szívesebben, gyakrabban fordul, akkor közelítse meg mindig a másik oldalról: onnan menjen oda hozzá,onnan adja neki oda a játékát, onnan beszéljen hozzá, hogy rá legyen kényszerítve, hogy izmainak azt a részét is használja.

Ezen kívül nagyon fontos, hogy ne siettesse a gyermekét semmiben! Tehát ne ültesse fel, ne állítsa fel, csak akkor, ha már magától is megy neki, máskülönben könnyen árthat neki!

„A kereskedelemben kaphatóak különböző termékek, mint pl. ültetők, hintázó székek, stb. Ezeket lehetőleg ne használja, mert egyáltalán nem tesznek jót a kicsinek!”- mondja az ortopéd orvos.

Serdülőkor- az újabb veszélyes életkor

Mikor a gyerek eléri a serdülőkort, a legtöbb szülő ilyen szempontból fellélegez, azonban ez az időszak is roppant veszélyes ortopédiai szempontból. Viszont nem elsősorban a nehéz iskolatáskák és a rossz iskolai székeknek köszönhetően, hanem a mozgásszegény életmód miatt. Persze jobb lenne, ha könnyebbek lennének a táskák, azonban ha a gyereknek az izomzata rendben van, akkor komoly problémákat ez nem okozhat.

„Bár az iskolákban évente vannak ortopédiai vizsgálatok, viszont fél év alatt is bekövetkezhetnek szemmel látható változások. Éppen ezért érdemes a szülőknek otthon is átnézni a gyereket, nem-e lát rajta valami elváltozást.”- javasolja a doktornő.

Sajnos manapság minden második kamasznak hanyag a tartása, ami többek között eredményezheti azt is, hogy már 30 éves korában komoly hátfájásokkal küzd majd. Fontos, hogy a szülő ne intézze el ezt annyival, hogy rászól a gyerekére, hogy húzza ki magát, ugyanis ez a gerincferdülés jele is lehet! Persze, hogy valaki ki tudja magát rendesen húzni, ahhoz kellő izomzat szükséges, és ha ez nincs meg, akkor természetes, hogy nem tudja megtartani magát az illető.

Azonban a szakértő szerint a gyerekek mindennapi tevékenységéhez általában előrehajlás szükséges (pl. tanulás, labdajátékok, bicikli, stb), így érthető, hogy a hátizmok bizonyos része fejletlen marad. Éppen ezért szükséges olyan sportok irányába terelni őket, melyek a ezeket a területeket megedzik (pl. vízi sportok, küzdő sportok, tánc).

Szerencsére ma már az iskolák is felismerték a problémát, ez ellen küzd a heti ötszöri testnevelés óra, és már van arra is törekvés, hogy gyógytorna gyakorlatokkal is színesítik majd azokat.