Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nincs lakás, óvoda, viszik a gyerekeket. Ha nincs óvoda és lakás, hogy lehetne dolgozni? Ha nincs munka, honnan lenne albérlet? Edit és a csoda.
Edit egyedül neveli hat gyerekét. Vagyis nevelné, ha a közelmúltban nem kapott volna ultimátumot a gyámügytől: vagy egy hónapon belül rendezi az életét, talál egy lakást, munkát, óvodát, vagy viszik a gyerekeket. Csakhogy ez egy ördögi kör: ha nincs lakás és óvoda, hogyan és mikor tudna dolgozni? Ha nincs munka, miből fizetné az albérletet? Egy egyedülálló nőnek hat gyerekkel még albérletet találni sem könnyű, hiába fizetné ki. Munkát találni még akkor sem egyszerű, ha valakinek rengeteg ideje van utána szaladgálni - egy hat gyerekét egyedül nevelő nőnek azonban ideje végképp nincs sok.
Most úgy tűnik, hogy Edit újrakezdheti az életét: jóakarójának ismerőse a család rendelkezésére bocsátotta üres parasztházát Zalaegerszegen. Edit egy olyan embertől, Evelintől kapott segítséget, akinek koránt sincsenek korlátlan anyagi lehetőségei - vagy ilyen esetekben bevethető hivatalos kapcsolatai. Ráadásul megismerkedésük története is egyedülálló. Egy interneten keringő felhívás nyomába eredtünk, és így ismertük meg Edit történetét, ami időközben Evelin történetévé is vált.
Edit hatgyerekes, egyedülálló anya. Néhány hete összeomlani látszott az élete: a gyámügy el akarta vinni a gyerekeit, mert úgy volt, hogy hamarosan az utcára kerül.
Edit évek óta hányódott ide-oda, ha éppen meg tudta fizetni, albérletben laktak, máskor anyaotthonban vagy rokonoknál húzták meg magukat. Egyedülálló anyaként leküzdhetetlen nehézségekkel kell(ett) szembenéznie: bejelentett lakcím nélkül vajmi nehéz óvodába íratni a gyerekeket (a legkisebbek most négy és öt évesek), s mivel így nem volt, aki vigyázzon a kicsikre, Edit munkát sem tudott vállalni - gyesből, családi pótlékból és segélyekből kellett volna albérletet fizetnie. Közben a gyámügy is felfigyelt a helyzetére, mert nagyobb fiainak egyre több igazolatlan hiányzása gyűlt össze az iskolában - akik, az anya bevallása szerint, valóban kerülték az iskolát, de olykor a kicsikre vigyáztak, amikor Editnek el kellett mennie otthonról, például amikor lakást keresett.
Egy idő után már ott tartottak, hogy a gyámügy egy hónapot haladékot adott arra, hogy az anya rendes fedélt találjon a családja feje fölé, s bejelentett tartózkodási hely, iskolalátogatási igazolások bizonyítsák, rendben van az életük. A család ekkoriban egy kicsi, üresen álló üzlethelyiségben lakott, és Edit azt is tudta, hogy hamarosan onnan is költözniük kell. Ekkor találkozott az utcán Evelinnel.
Evelin szintén egyedülálló anya, két gyermeket nevel. Neki is folyamatosan, leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket kell szembenéznie: kisebbik lányát, Szintiát egy hónapos koráig kétszer érte bölcsőhalál. Mind a kétszer sikerült újjáéleszteni, de a baba halmozottan sérültté vált. Az életvidám, kedves kislány ma már hét éves, és az is kiderült, hogy nagyon jól fejleszthető: iskolába jár, beszélni és járni tanul. Anyukája kupakgyűjtésből finanszírozza a gyógytornászt és az egyéb kezeléseket: néhány felhívás hatására országszerte kezdték el gyűjteni Evelinnek a műanyag palackok kupakjait, melynek kilójáért ötven forintot adnak Tinnyén.
Evelin először a „Segíts, hogy segíthessünk nevű” Facebook-csoporton keresztül került kapcsolatba Edittel, aki szorult helyzetében élelmiszert kért a tagoktól. Evelin egy 1500 forintos étkezési utalványt küldött neki, majd hamarosan személyesen is találkoztak. Az az üzlethelyiség, amit Edit a közelmúltig bérelt, Evelin lakásától nem messze található, és Edit egyszer csak ráköszönt: „Te vagy Evelin, ugye?”
A két anya pedig beszélgetni kezdett, és onnantól kezdve rendszeresen találkoztak. Amikor pedig a haladék leteltével a gyámügy kiment a gyerekekért, Evelin lépett közbe: felajánlotta, hogy befogadja másfél szobás lakásába a családot, és hogy - ha kapnak még egy hét haladékot - segít rendezni az asszony helyzetét.
„A gyámügyesek belementek, ők is azt akarták, hogy maradjon egyben a család, és látták, hogy a gyerekek mennyire ragaszkodnak az anyjukhoz: nagyon sírtak, amikor el akarták őket vinni. Persze megkérdezték, hogy komolyan gondolom én ezt? Az én 47 négyzetméteremre akarok befogadni hét embert? De én biztos voltam benne, hogy ezt kell tennem, tudtam, hogy így visszaadhatok valamit abból a rengeteg segítségből, amit én kaptam. Kicsit féltem, hogy Szintike hogy fog reagálni, hiszen a kicsik nagyon elevenek és nagy hangzavart bírnak csinálni. De nagyon megszerette őket, élvezte, hogy olyan sokan voltunk. Közben feladtam egy hirdetést, és próbáltunk fedélt találni Editék feje fölé.”
A Facebookon több mint ezren osztották meg a hirdetést, és végül Evelin ismerősének az ismerőse jelentkezett, aki megengedte, hogy Edit a zalaegerszegi házába költözhessen a gyerekeivel. „Szerintem ez egy nagyon pozitív történet, és az is látszik belőle, hogy bármikor, a semmiből is talpra lehet állni, csak egy kicsit kell segítenünk egymásnak. Edit még most sem tudja óvodába íratni a gyerekeit, hiszen jön a nyár, de remélhetőleg idővel tud majd valami mezőgazdasági munkát vállalni, és addig is, legalább van hol lakniuk.”
Edit és hat gyereke alig egy hete lakik Zalaegerszegen. A ház szinte teljesen üres, és a családnak semmije sem volt, amikor elindultak Budapestről. Hálásak lennének minden adományért (bútorok, élelmiszer, háztartási gépek, ruhanemű) ami segít újrakezdeni az életüket. Ha tudnak és szeretnének segíteni, Evelin felhívásában megtalálják a telefonszámot.
