A Facebookon kering egy anyákról szóló szöveg, aminek a lényege az, hogy megbocsátható a kisgyerekes házban a kupi, a kosz, mert a takarításra fordított időt a gyerekek kapják. Sokan megosztják, lájkolják, hiszen ez egy tökéletes felmentés a takarítás, a rendrakás alól. De nem árt különbséget tenni a ragacsos padló és a bűzölgő elmosatlan edények, illetve a gyerekek össze-vissza pakolászásától született rendetlenség között.
Mert nyilván arra tényleg nem lehet senkinek kapacitása, hogy a gyerek felfedezőösztönét -amikoris kirámolja a fiókokat, lepakolja a polcokat, és a játékait a lakás minden táján elszórja- a nap minden szakaszában kordában tartsa. És különben is, hadd csinálja. Az már más kérdés viszont, hogy mennyire tűrhető el a tényleges kosz, mocsok, a szétkent kajamaradék a padlón vagy a kárpiton, vagy a szőnyeg piszkossága.
Azt mindenki maga dönti el, milyen környezetben képes élni
De bele lehet gondolni, mit gondol majd a gyerek rólunk, ha felnőve ezt látja, milyen lesz ő, ha ebben nő fel, mit gondol rólunk legbelül párunk, mit gondolnak az ismerősök, barátok, rokonok? Jó eséllyel semmilyen negatív visszajelzés nem érkezik (bár lehet egy ilyentől leesne a tantusz), mindenki kicsit kínosan, de mégis megértően mosolyog, ha szabadkozik az ember, hogy hát ugye, a gyerek... De közben viszolyognak, igénytelennek és rendetlennek tartják az anyát, a nőt.
Kell ez bárkinek is? Nem beszélve arról, hogy a látvány mellett higiéniai, és egészségügyi kérdések is felmerülnek. Mennyit kell takarítani, hogy a por, az atka, a baktériumok ne okozzanak betegségeket, allergiát, folytonos tüsszögést, viszketést?
A túlzott tisztaság is árt
Szerencsére a válasz nem az, hogy mindig minden körülmények között legyen tip-top a lakásunk. Több kutatás is készült a témában, s lényegében mindegyik azt mondja, kell egy kis kosz, de persze, csak mértékkel. 2008-ban a müncheni egyetemi kórház kutatói 922 osztrák, finn, francia, német és svájci csecsemő köldökzsinór vérét és anyjuk terhességi körülményeit elemezték ki, s arra az eredményre jutottak, hogy azok az anyák, akik terhességük alatt vidéken, állatokat gondozva tevékenykedtek, rezisztensek lettek a leggyakoribb allergizáló dolgokkal szemben (por, atka, szőr, pollen, szalma). Ez a gyermekükbe is átkerült, ők kb. ötéves korukig nagy eséllyel szereztek védettséget anyjuk által. Ez a védelem – a kutatók szerint- még annál is hatékonyabb, mint az, ha a gyermek maga került állatok vagy istálló közelébe.
A másik véglet, a tisztaság mánia éppúgy rossz, mint a lakás túlzott elhanyagolása. Kutatások igazolják, hogy a rendszeres fertőtlenítés, az antibakteriális szappan, tusfürdő a jótékony baktériumok is elpusztítják, így gyengítik a család természetes védőpajzsát. Az az anya, aki minden kis jelentéktelen koszt azonnal eltüntet a padlóról, a gyerek kezéről, játékairól, nem engedi, hogy a gyermek szervezete meg-megküzdjön a betolakodókkal, ezáltal edzetlen, gyenge lesz. Így könnyen beteges lesz, ha már anyuka nem lesz mellette, hogy folyton lefertőtlenítse.
Arany középút
Az igazság talán a jól megszokott arany középúton rejlik: törekedjünk a tisztaságra, ne engedjük, hogy úrrá legyen a mocsok rajtunk, de ne is megszállottan takarítsunk, hiszen azzal kitakarítjuk a természetes védelmünket, és a gyerektől tényleg elvesszük az időt.
Néhány hasznos tanács
- • Fussuk át a lakást minden 2-3 nap porszívóval, heti egyszer pedig érdemes felmosni!
- • A HEPA-szűrős porszívók sokat segítenek, sőt: poratkák ellen kiválóak
- • Legyen minél kevesebb porfogó a lakásban (nyitott polcos könyvsor -könyvek igen!-, apró tárgyak). Ha mindenképpen ragaszkodunk ezekhez a dolgainkhoz, helyezzük őket vitrines szekrénybe, vagy marad a rendszeres portalanítás.
- • A forró gőzzel működő takarítógépek, mopok is kímélően, mégis hatékonyan tisztítanak (nem kell vegyszert használni)
- • A takarításhoz, mosáshoz szükséges vegyszereket is gondosan válogassuk meg, inkább a természetes tisztítószereket részesítsük előnyben (pl. vízkőoldásra ecet,fehérítésre citrom, mosáshoz mosódió, folttisztításhoz marhaepe-szappan)
- • Engedjük a gyereket felszabadultan játszani, ha úgy adódik, hadd legyen homokos,sáros, simogasson állatokat (persze olyanokat, amelyekről tudjuk, de legalább feltételezzük, hogy megfelelően gondozottak). Nem kell azonnal lefertőtleníteni.
- • Legyünk sokat a szabadban, kiránduljunk, ismertessük meg korán a falusi, vidéki élettel (pl.: állatok, istálló, lovaglás, allergizáló növények)
- • Napi szinten pakoljunk össze, takarítsunk egy keveset, minthogy hagyjuk, hogy eluralkodjon a káosz a lakásban, mert innen már nehéz megteremteni az ideális állapotot. Ha ez magától nem megy, készítsünk haditervet. Vonjuk be már egészen kicsi korban gyermekünket is a házimunkába, a legtöbb gyerek igenis élvezi a porszívózást, a felmosást és általában véve a takarítás különféle fázisait.
