Bölcsis lesz a gyerek. Sok oka lehet, hogy miért. A leggyakoribb, hogy hiányzik az édesanya fizetése a családi büdzséből, és a három év letelte előtt vissza kell állnia dolgozni.
Bölcsis lesz a gyerek. Sok oka lehet, hogy miért. A leggyakoribb, hogy hiányzik az édesanya fizetése a családi büdzséből, és a három év letelte előtt vissza kell állnia dolgozni. Olyat is láttam, hogy egy anya egy évig bírta az otthonülést, utána úgy érezte, délelőttönként magával akar foglalkozni. Meg olyat is, hogy vissza akart térni sportpályafutásához, és az edzések idejére tette be a kicsit a bölcsibe. Sőt olyanról is hallottam, aki nem érzett magában elég kreativitást a gondolkozni kezdő gyerek fejlesztéséhez és inkább szakképzettekre bízta napi pár órában. És biztos létezik még millió más ok is, én az enyémet mesélhetem el.
Kell a gyereknek a többi gyerek társasága. Ezzel vigasztaltam magam, és ezt a magyarázatot adtam a kollégák nagyrészének is, amikor kerek szemmel néztek rám: neked már bölcsis a gyereked? Az igazi okot, hogy azért kellett 11 hónaposan elkezdeni a bölcsődét, mert a „fennmaradásunkhoz” már nem volt elég a gyed, vissza kellett mennem dolgozni, az pedig még így sem fért bele a keretbe, hogy megfizessek egy nénit, aki majd otthon ül vele, míg a szülei a munkában vannak, akkor csak a hozzám legközelebb állók orrára kötöttem. Egyrészt azért, mert magánügy. Másrészt, mert azok, akik nálam kevesebbet keresnek, nem hitték volna el. Pedig aki többet keres, többet is költ, és nem feltétlenül luxusra. Csak olyan dolgokra, amik manapság már a legtöbb családban létező kiadások, autórészletre, lakáshitelre, gázszámlára. Kis lakáshoz kisebb gázszámla jár, nagyobb autónak nagyobb a törlesztője. Ha akartuk a kényelmesebb életet, a nyakunkba vettük a nagyobb kiadásokat, nyilván áldozatot is kell hozni azért, hogy elő tudjuk teremteni, ami ehhez szükséges. Valljuk csak be tehát, nem kenyérre kellett anya fizetése, hanem a megszokott életforma fenntartására.
Ha nagyon gazdagok lennénk, valószínűleg otthon maradhattam volna 3 évet, és kihagytuk volna a bölcsit, az óvoda lett volna az első ok az elválásra. Ha nagyon alacsony lett volna a fizetésem, akkor lehet, hogy nem érte volna meg visszamenni idő előtt dolgozni, hiszen talán alig lett volna különbség a gyedem és a bérem között. Ha lett volna támogató, közel lakó nagyszülő, aki besegít, akkor is máshogy alakulhatott volna, de ezt anyagilag nem vártuk el a szüleinktől, fizikailag meg nincsenek elég közel. Maradtunk mi, a mi erőnk, a mi vágyaink, a mi számláink és a mi gyerekünk, aki ezért velünk együtt meghozta élete első „áldozatát”, bölcsis lett. Félreértés ne essék, nem siránkozom ezen, mint említettem, a mi döntésünk, a mi választásunk, ez csak a tények sorbaállítása, a helyzet vázolása.
A környezet ugye ilyenkor is, mint minden esetben, véleményez, tanácsokat ad, egyetért, ellenjavall, hozza a jobbnál jobb példákat. Miért is kell egy beszélni még nem, járni is alig tudó babát idegenekre bízni? Hiszen el sem tudja panaszolni, ha bántják. Ilyen gondolatok jöttek azok felől, akik nem értettek egyet a döntésemmel. Bár már akkor sem értettem, miért akarna egy bölcsődei nevelő, aki vélhetően nem a kimagasló fizetés vagy a lenyűgöző karrierrlehetőség miatt választotta ezt a pályát, hanem gyerekszeretetből és elhivatottságból, bántani egy egyseévest. A gondolat támogatói pedig csak bólintottak, az ő gyerekük is bölcsis, vagy volt, és jó (vagy volt) neki.
De az első napon, meg a másodikon és a harmadikon is, amikor ott maradt nélkülem, velem maradt a szorongás. Amit minden anya átél ebben a helyzetben. Hogy ez biztos jó-e neki. Valószínűleg nem minden gyereknek tökéletes megoldás a bölcsi. Van, akinek még korai elválni az anyukájától. Nekünk szerencsénk volt, a miénknek jó volt. Szeretettel fogadták, gondoskodtak róla és a 2 ott töltött év alatt, mikor eljött az ideje végtelen sok türelemmel, lassan-lassan ők beszélték le a cumiról. Rengeteg segítséget kaptam tőlük akkor is, amikor szobatisztaságra szoktattuk és folyamatosan nagyon jól tudtunk együttműködni, együtt nevelni. És együtt szeretni is, mert az nagyon sokat jelent, hogy olyan emberekre bízhatod a gyerekedet, akik tényleg szeretik. Ha már nem lehet veled. Én bölcsődepárti vagyok. Az én tapasztalataim alapján. Mondom ezt azoknak az anyukáknak, akik éreznek egy kis lelkiismeretfurdalást amiatt, hogy visszamennek dolgozni és bölcsibe adják a gyereküket.
