Fanni még csak hat éves, de már megingathatatlan véleménye van a tehetségkutatók győzteseit illetően. A nyolcéves Bazsinak dettó. Szerintük a Megasztárt „a néni” nyeri, az X-Faktor leendő győztesének pedig Király L. Norbit tartják. Két izgő-mozgó sajtkukaccal néztük a tehetségkutatót. Amíg be nem aludtak.
„Ugye, hoztál ropit?! És Télapócsokit? És kókuszostekercset is?” – kérdezik rögtön érkeztemkor a vendéglátóim. Én persze, jól nevelt vendégként hoztam, tudván, hogy számítanak együttműködésemre. Véd- és dacszövetségünk nem csak erre korlátozódik: amikor én vigyázok Ági barátnőm vöröseszőke, szeplőnszeplős gyerekeire, ő jóságosan szemet huny kilengéseink felett, mert tudja, egy picike kihágás nem a világ és nem a nevelés zsákutcája. Viszont a gyerekek boldogok, és ennek a csábításnak ki tudna ellenállni?
Én tuti nem. Nem is azért vagyok itt:) És szerencsére Ági sem, mert mindezek tudtával már sokadszor rám bízza őket. „De nyolckor ágyban!” „Perszeanyu!” – pottyan a válasz hármunkból egyszerre. Kicsit fals a hangunk. „Jó mulatást!” – szólok még Ági után, majd csukódik az ajtó, mi pedig villámgyorsan lezavarjuk a vacsit és a fürdést, és már kuckózunk is a kanapéra. Még van egy kis idő, addig kibeszéljük a péntek estét.
„Sajnálom, hogy Zsorzsó kiesett, ő volt a legviccesebb” – búslakodik Fanni. Bazsi legyint: „Az már régi sztori, ne figyelj rá, le van maradva. Egész héten azt remélte, Zsorzsó lesz náluk a Télapó, mert Apu megviccelte vele.” Ezen egy picit elcivódnak, de közben kiderül, a Megasztárból Fanni kedvence Tolvai Renáta, Bazsié pedig... Bazsi kedvence Szíj Melinda. „Hogy ki?!” – kapom fel a fejem, mert ezt nem vártam volna egy nyolcéves fiútól. „Hát mert tényleg olyan szép hangja van, mint a néninek a színházból, és az tetszett” – jön a félszeg válasz, de Bazsi azért fiúból van és hozzáteszi: „és kiestek a jó fiúk. És különben itt a legjobb a zsűri, rajtuk szoktunk nevetni Anyával a legjobban.” Állj. Most akkor nézik ezt a gyerekek vagy sem? Mikor is kell aludni menni? Rákérdezésre kiderül, azért nem eszik olyan forrón a kását: Bazsi az első pár fellépőt nézhette meg eddig, mint kiderül, legfőbb érve az volt, hogy „az a kislány (mármint a 11 éves Patai Anna) is fennmaradhatott.” Szerintem inkább Ági vajszive a ludas. Fanninak viszont az első produkció után szigorúan az ágy volt az irány, bár az értékelést még megnézhette. Na így már értem.
Szóval a zsűri. Merthogy itt jobb mint a másikban (az X-Faktorban). „Kivéve a sírós nénit, mert ő nagyon kedves” – védi Fanni Keresztes Ildikót, akit azért mindketten sajnálnak, mert minden adásban sír, bár Bazsi szerint az ciki, a sírás „nemcikiségéről” pedig csak nem tudom meggyőzni. Na jó, ezt akkor anyára hagyjuk. A Megasztáros zsűriben is a női tag (Eszenyi Enikő) a kedvenc a fura ruháival, bár nagy a vita, péntek este ugyanis Presser Gábor Mikulásnak öltözött, és ez nagyon tetszett mindkét gyereknek, tehát megrengette Eszenyi művésznő trónját.
De már kezdődik is a hétvégi tehetségkutató 2. felvonása. A bevonulásról ugyan lemaradtunk, mert Fanni magára öntötte a teáját, de még épp időben kaptam el a poharat, és a kanapéra nem került. Pfű! Kimentünk pizsit cserélni, fogat mosni, és mire visszaértünk, már Takács Nikolas énekelt. A nem túl lekötött Fanni és Balázs közben azon vesznek épp össze, mikor jön a Télapó. „Tényleg, mikor jön?” – kérdezem, Bazsi éppen kikerekedő szemmel akar mondani valamit, én meg el akarom hallgattatni, nehogy Fanni előtt valami olyat mondjon, mert nem tudom, hogy is áll nála a dolog Mikulásilag, amikor lebukunk.
Kulcs forog a zárban, és belép Ági. Először meghökken. Csendes kanapéi idillünk és elkerekedő szemeink láttán mondja a nyilvánvalót: „Megjöttem!” Aztán kiderül, Andrásnak, akivel ma vacsorázott volna (Balázs és Fanni apja ugyanis két éve elköltözött tőlük), ma este ellopták az autóját. Ági már bent volt, mire András megérkezett, egyenesen a rendőrségről, és mennie is kellett vissza, csak nem akarta Ágit szó nélkül cserbenhagyni. „A telefonja is a kocsiban volt, a tárcája, minden. Úgyhogy hazajöttem, és amint látom, tévét nézek veletek.” Hamarosan ott ül mellettünk, és én felteszem kis körünknek a nagy kérdést: „Na és itt ki a kedvenc?” – kérdezem. „Norbiii!” – jön a válasz sikítva, és Fanni izgatottságában ugrálni kezd a hasamon. Ezek szerint Király L. Norbi sikere náluk borítékolt. De miért? „Mert vicces. Meg sosem unalmas. Meg mert jól énekel. És mert nagy a füle!” – ez utóbbit Fanni teszi hozzá a kakofóniához, és olyan szeretettel mondja, hogy nincs szívem visszakérdezni se. Nem is lehetne, mert már itt van ő maga: Norbi.
A gyerekek az által előadott Tankcsapda számot némán ülik végig. Elképesztő. Bár nekem furcsa, hogy a fiúnak nincs énekhangja, Ági visszakérdez: „Miért, szerinted hány magyar előadónak van? Lovasinak van? Vagy a 30Y-nak?” Hát, való igaz, itthon inkább a szöveg a fontos vagy az imázs. És imázsa az van ennek a Norbinak, úgy betölti a színpadot, ahogy csak egy igazán profi tud. Jól néz ki, amit csinál, jól mozog, szimpatikus – oké, értem, mi a lényeg. Amint vége a nótának, Bazsi körbetáncolja a kanapét valami indián mantrába dúdolva az előbb hallottakat, Fanni pedig a nyakam köré fonja a karját és azt kérdezi: „mesélsz nekem a Hercegnősből?” Mesélek.
Mire visszaérek, Bazsi felborulva, kócosan alszik Ági ölében. Fél tíz. Ági felnyalábolja, és ahogy az ágy felé tart vele, Bazsi félig csukott szeme alól még álmos hangon kikérdez: „Anya, ugye szavazol nekem a Norbira? Mert én rá szavaznék...”
