Honnan láthatod, hogy a gyereked tényleg hiperaktív? -1. rész

Zanza!

Számos elképzelés született már erről. Sokan úgy gondolják, hogy hiperaktivitás nem is létezik, mindössze eleven gyermek, akinek sok a mozgásigénye; mások szerint a nevelés hiányosságairól van szó, míg sokan az eltérő idegrendszeri fejlődéssel magyarázzák a jelenséget.

Dr. Földi Rita neuropszichológus és klinikai szakpszichológus több mint egy évtizede foglalkozik ilyen problémával küzdő gyermekekkel, kutatásaiból számos cikk, valamint egy könyv is született.

Dr. Földi Rita neuropszichológus és klinikai szakpszichológus
Dr. Földi Rita neuropszichológus és klinikai szakpszichológus

Hogyan állapítják meg a szakemberek egy gyermekről, hogy hiperaktív?

A diagnosztikai kézikönyvben feltüntetett tünetek listája alapján állapítják meg a szakemberek. A probléma azzal van, hogy a tünetek közül több más betegség esetében is jellemző, például egy extrém extrovertált kisgyerek is lehet figyelemzavaros, ők is nagyon impulzívak, nem várják meg a kérdés feltevését, nem tudnak kivárni, vagyis nehezen tudnak késleltetni. De bizonyos emocionális problémák esetén is előfordul, hogy figyelmetlen a gyerek, például a depresszió esetében ezzel mindig problémák adódnak. Ezért is fontos, hogy nagyon pontosan elkülönítsük ezeket a kritériumokat, ráadásul ki kell zárnunk más olyan viselkedészavarokat, amelyek sokszor átfedést mutatnak a hiperaktivitással.

Otthon egy szülő meg tudja állapítani, hogy a gyermeke hiperaktív?

Nem hiszem. Egy szülő inkább azt tudja megállapítani, hogy a gyermek viselkedése eltér-e az átlagtól, tehát például a szomszéd gyerekétől, a játszótéri barátoktól, vagy a testvéreitől. Illetve azért egy jó szemű, igazán odafigyelő szülő meg tudja állapítani, hogy a gyermeknél a napi ritmus kialakításában milyen problémák vannak. Itt nagyon fontos kérdés, hogy milyen volt a gyermek mozgásfejlődése, mert ezekre a gyermekekre jellemző, hogy mindamellett, hogy rengeteget mozognak, közben nem igazán ügyesek, ezt a szakemberek úgy mondják, hogy a célvezérelt mozgásoknál zavar lép fel. Fontos azt is figyelni, hogy minden helyzetben produkálja-e a gyermek a tüneteket, vagy csak például az iskolában jelentkeznek a problémák. Ha máshol képes a figyelemre, vagyis ahogy a pszichológusok mondják „tudja tartani a feladatot”, akkor az fontos jel, hiszen az is lehet, hogy a gyermek nem hiperaktív, hanem egyszerűen szorong.

Mi áll a hiperaktivitás kialakulásának hátterében?

Már 1904-ben megfogalmazták, hogy hiperaktivitáshoz a peri-pre, illetve posztnatális, vagyis a születés előtti, alatti illetve az ezt követő időszak sérülései vezethetnek, vagyis a korai fejlődés zavaráról beszélhetünk. 1997-ben majdnem ezer óvodást vizsgáltunk, ahol 150 hiperaktivitásra jellemző tüneteket produkáló gyereket szűrtünk ki az óvónők elmondása alapján. Vizsgálatunk alapján valóban úgy tűnik, hogy bizonyos fejlődési jellemzők máshogy alakulnak ezeknél a gyermekeknél, így az idegrendszerük is máshogy érik. Ehhez kapcsolódnak a különböző fejlesztő foglalkozások.

Milyen figyelmeztető jeleket észlelhet a szülő?

Fontos figyelni a mozgás fejlődését, hiszen egy fajra jellemző sorrendet követ az egyes mozgásformák megjelenése. Ennek az ideje eltérhet, de a sorrend ugyanaz. Az első a fej emelése, ezt követi a hossztengely körüli fordulat, aztán jön a kúszás, mászás, majd az önálló ülés és állás, végül pedig a járás 1-1,5 éves kor körül jelenik meg. Ezeknél a gyerekeknél viszont a mozgásfejlődésben kimarad vagy a kúszás, vagy a mászás, esetleg mind a kettő. Nagyon sokszor egyébként arról számolnak be a szülők, hogy gyors mozgásfejlődése van a gyerekeknek, tehát akár 9-10 hónaposan elindul, de a kúszás és a mászás kimaradt. Emellett a gyerek úgy rohangál, mintha motor hajtaná, tehát állandóan résen kell lennie a családnak.

Milyen jeleket észlelhetünk a későbbiek folyamán?

Szintén figyelmeztető jel lehet a lateralitás, tehát a kéz dominancia kialakulása, ami az agyi dominancia alakulásával is párhuzamba hozható. Nem arról van szó, hogy ezek a gyerekek bal, vagy jobbkezesek, hanem hogy nem tudják eldönteni, hogy melyik kezüket használják az ügyességi mozgásokhoz, tehát felváltva használják mindkét kezüket. Változások vannak az aktivitásban, tehát például a hiperaktív gyermek nem tud nyugodtan aludni, keveset is alszik, bár ehhez hozzátartozik a kérdés, hogy az otthoni környezet megteremti-e vajon a nyugodt alvás feltételeit. Mindenképpen nagyon fontos a következetesség, vagyis a napi rutin kialakítása, hiszen ez sokat segíthet a tünetek csökkentésében.

A hiperaktivitás hogyan befolyásolja az iskolai teljesítményt?

Érdekes, hogy ezek a gyerekek alapvetően jó képességűek. Nem mindig és nem egyformán lép fel náluk a figyelemhiány. Az általunk vizsgált hiperaktív gyerekek intelligenciaprofilja bizonyos képességekben nagyon jó volt, míg másokban elmaradtak a társaiktól. Úgy néz ki, hogy a verbális memória egészen jól működik, azonban a vizuális feldolgozó rendszerrel problémák vannak. Ezalatt azt értem, hogy a gyermek nem tud egy ábrát jól lemásolni, kihagy részleteket, vagy csak nagyon globális képet rajzol. A hiperaktív gyerekek minden ilyen feladatban szignifikánsan rosszul teljesítenek, például kockakirakásban, kép összeillesztésében, történet sorba rendezésében. Mivel jó a beszélőkéjük, sőt néha korábban is kezdenek beszélni társaiknál, ezért sokszor a másik feldolgozó rendszer, vagyis a vizuális rész problémáját nem veszik észre a szülők. Ezek a gyerekek egész egyszerűen nem azt látják, amit mi látunk. A szülő azt veszi észre, hogy nem nézegeti a képeskönyveket, nem színez, nem rajzol, de ennek az oka nemcsak az, hogy rossz a mozgáskoordinációja, hanem a vizualitással is problémák vannak, ami nem véletlen, hiszen a két rendszer a legszorosabb kapcsolatban áll egymással.

Sokan úgy gondolják, hogy ezek a gyermekek mindössze túlságosan elevenek...

Azért is fontos a pontos diagnózis, mert borzasztóan sokszor találkozunk azzal, hogy egy élénkebb, mozgékonyabb gyerek, aki a megkésett idegrendszeri érés miatt valóban kicsit lemarad a saját korosztályától, nagyon hamar megkapja a hiperaktív minősítést. Ez azért is veszélyes, mert a gyermekre sokszor rásütik a hiperaktivitás bélyeget, és ilyenkor a laikusok, sőt sajnos gyakran a pedagógusok is azt gondolják, hogy az egyetlen megoldás a gyógyszeres kezelés. Sajnos hallottam olyan esetről is, hogy csak ilyen jellegű kezelést kapott a gyerek, sőt, csak gyógyszerrel engedték be az iskolába. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a minél előbbi diagnosztizálás nagyon fontos, hiszen ilyenkor még bizonyos fejlesztő módszerekkel olyan hatékonyan lehet segíteni, hogy mire iskolába megy, már semmiféle problémája sincs.

Hogyan éli meg egy hiperaktív gyerek a világot?

Ha általánosítanom kellene, akkor azt mondanám, hogy rosszul. Az ilyen gyerekek nagyon sok negatív visszajelzést kapnak önmaguktól is, hiszen nem túl ügyes a mozgásuk, ezért saját magukat minősítik, de a szociális környezet is sok negatív visszajelzést ad általában, hiszen nagyon fárasztóak tudnak lenni. Ők azok a több emberes gyerekek, akiket szinte egy percre sem lehet magára hagyni. Tapasztaltam olyat, hogy a szülők a terápia alatt elaludtak a fotelben, annyira ki voltak merülve. A mai rohanó világ különösen nem tesz jót a hiperaktív gyerekeknek, hiszen nekik nagyon fontos lenne a megértés, és a velük való foglalkozás is.

A hiperaktivitást bemutató cikksorozatunk második részében többek között választ kapunk arra, hogy mit tehet otthon a szülő, érdemes-e gyógyszeres kezelést alkalmazni, és milyen terápiás lehetőségek léteznek napjainkban Magyarországon.

Blogmustra