Számos elképzelés született már erről. Sokan úgy gondolják, hogy hiperaktivitás nem is létezik, mindössze eleven gyermek, akinek sok a mozgásigénye; mások szerint a nevelés hiányosságairól van szó, míg sokan az eltérő idegrendszeri fejlődéssel magyarázzák a jelenséget.
Dr. Földi Rita neuropszichológus és klinikai szakpszichológus több mint egy évtizede foglalkozik ilyen problémával küzdő gyermekekkel, kutatásaiból számos cikk, valamint egy könyv is született.
Hogyan állapítják meg a szakemberek egy gyermekről, hogy hiperaktív?
A diagnosztikai kézikönyvben feltüntetett tünetek listája alapján állapítják meg a szakemberek. A probléma azzal van, hogy a tünetek közül több más betegség esetében is jellemző, például egy extrém extrovertált kisgyerek is lehet figyelemzavaros, ők is nagyon impulzívak, nem várják meg a kérdés feltevését, nem tudnak kivárni, vagyis nehezen tudnak késleltetni. De bizonyos emocionális problémák esetén is előfordul, hogy figyelmetlen a gyerek, például a depresszió esetében ezzel mindig problémák adódnak. Ezért is fontos, hogy nagyon pontosan elkülönítsük ezeket a kritériumokat, ráadásul ki kell zárnunk más olyan viselkedészavarokat, amelyek sokszor átfedést mutatnak a hiperaktivitással.
Otthon egy szülő meg tudja állapítani, hogy a gyermeke hiperaktív?
Nem hiszem. Egy szülő inkább azt tudja megállapítani, hogy a gyermek viselkedése eltér-e az átlagtól, tehát például a szomszéd gyerekétől, a játszótéri barátoktól, vagy a testvéreitől. Illetve azért egy jó szemű, igazán odafigyelő szülő meg tudja állapítani, hogy a gyermeknél a napi ritmus kialakításában milyen problémák vannak. Itt nagyon fontos kérdés, hogy milyen volt a gyermek mozgásfejlődése, mert ezekre a gyermekekre jellemző, hogy mindamellett, hogy rengeteget mozognak, közben nem igazán ügyesek, ezt a szakemberek úgy mondják, hogy a célvezérelt mozgásoknál zavar lép fel. Fontos azt is figyelni, hogy minden helyzetben produkálja-e a gyermek a tüneteket, vagy csak például az iskolában jelentkeznek a problémák. Ha máshol képes a figyelemre, vagyis ahogy a pszichológusok mondják „tudja tartani a feladatot”, akkor az fontos jel, hiszen az is lehet, hogy a gyermek nem hiperaktív, hanem egyszerűen szorong.
Mi áll a hiperaktivitás kialakulásának hátterében?
Már 1904-ben megfogalmazták, hogy hiperaktivitáshoz a peri-pre, illetve posztnatális, vagyis a születés előtti, alatti illetve az ezt követő időszak sérülései vezethetnek, vagyis a korai fejlődés zavaráról beszélhetünk. 1997-ben majdnem ezer óvodást vizsgáltunk, ahol 150 hiperaktivitásra jellemző tüneteket produkáló gyereket szűrtünk ki az óvónők elmondása alapján. Vizsgálatunk alapján valóban úgy tűnik, hogy bizonyos fejlődési jellemzők máshogy alakulnak ezeknél a gyermekeknél, így az idegrendszerük is máshogy érik. Ehhez kapcsolódnak a különböző fejlesztő foglalkozások.
Milyen figyelmeztető jeleket észlelhet a szülő?
Fontos figyelni a mozgás fejlődését, hiszen egy fajra jellemző sorrendet követ az egyes mozgásformák megjelenése. Ennek az ideje eltérhet, de a sorrend ugyanaz. Az első a fej emelése, ezt követi a hossztengely körüli fordulat, aztán jön a kúszás, mászás, majd az önálló ülés és állás, végül pedig a járás 1-1,5 éves kor körül jelenik meg. Ezeknél a gyerekeknél viszont a mozgásfejlődésben kimarad vagy a kúszás, vagy a mászás, esetleg mind a kettő. Nagyon sokszor egyébként arról számolnak be a szülők, hogy gyors mozgásfejlődése van a gyerekeknek, tehát akár 9-10 hónaposan elindul, de a kúszás és a mászás kimaradt. Emellett a gyerek úgy rohangál, mintha motor hajtaná, tehát állandóan résen kell lennie a családnak.
Milyen jeleket észlelhetünk a későbbiek folyamán?
Szintén figyelmeztető jel lehet a lateralitás, tehát a kéz dominancia kialakulása, ami az agyi dominancia alakulásával is párhuzamba hozható. Nem arról van szó, hogy ezek a gyerekek bal, vagy jobbkezesek, hanem hogy nem tudják eldönteni, hogy melyik kezüket használják az ügyességi mozgásokhoz, tehát felváltva használják mindkét kezüket. Változások vannak az aktivitásban, tehát például a hiperaktív gyermek nem tud nyugodtan aludni, keveset is alszik, bár ehhez hozzátartozik a kérdés, hogy az otthoni környezet megteremti-e vajon a nyugodt alvás feltételeit. Mindenképpen nagyon fontos a következetesség, vagyis a napi rutin kialakítása, hiszen ez sokat segíthet a tünetek csökkentésében.
A hiperaktivitás hogyan befolyásolja az iskolai teljesítményt?
Érdekes, hogy ezek a gyerekek alapvetően jó képességűek. Nem mindig és nem egyformán lép fel náluk a figyelemhiány. Az általunk vizsgált hiperaktív gyerekek intelligenciaprofilja bizonyos képességekben nagyon jó volt, míg másokban elmaradtak a társaiktól. Úgy néz ki, hogy a verbális memória egészen jól működik, azonban a vizuális feldolgozó rendszerrel problémák vannak. Ezalatt azt értem, hogy a gyermek nem tud egy ábrát jól lemásolni, kihagy részleteket, vagy csak nagyon globális képet rajzol. A hiperaktív gyerekek minden ilyen feladatban szignifikánsan rosszul teljesítenek, például kockakirakásban, kép összeillesztésében, történet sorba rendezésében. Mivel jó a beszélőkéjük, sőt néha korábban is kezdenek beszélni társaiknál, ezért sokszor a másik feldolgozó rendszer, vagyis a vizuális rész problémáját nem veszik észre a szülők. Ezek a gyerekek egész egyszerűen nem azt látják, amit mi látunk. A szülő azt veszi észre, hogy nem nézegeti a képeskönyveket, nem színez, nem rajzol, de ennek az oka nemcsak az, hogy rossz a mozgáskoordinációja, hanem a vizualitással is problémák vannak, ami nem véletlen, hiszen a két rendszer a legszorosabb kapcsolatban áll egymással.
Sokan úgy gondolják, hogy ezek a gyermekek mindössze túlságosan elevenek...
Azért is fontos a pontos diagnózis, mert borzasztóan sokszor találkozunk azzal, hogy egy élénkebb, mozgékonyabb gyerek, aki a megkésett idegrendszeri érés miatt valóban kicsit lemarad a saját korosztályától, nagyon hamar megkapja a hiperaktív minősítést. Ez azért is veszélyes, mert a gyermekre sokszor rásütik a hiperaktivitás bélyeget, és ilyenkor a laikusok, sőt sajnos gyakran a pedagógusok is azt gondolják, hogy az egyetlen megoldás a gyógyszeres kezelés. Sajnos hallottam olyan esetről is, hogy csak ilyen jellegű kezelést kapott a gyerek, sőt, csak gyógyszerrel engedték be az iskolába. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a minél előbbi diagnosztizálás nagyon fontos, hiszen ilyenkor még bizonyos fejlesztő módszerekkel olyan hatékonyan lehet segíteni, hogy mire iskolába megy, már semmiféle problémája sincs.
Hogyan éli meg egy hiperaktív gyerek a világot?
Ha általánosítanom kellene, akkor azt mondanám, hogy rosszul. Az ilyen gyerekek nagyon sok negatív visszajelzést kapnak önmaguktól is, hiszen nem túl ügyes a mozgásuk, ezért saját magukat minősítik, de a szociális környezet is sok negatív visszajelzést ad általában, hiszen nagyon fárasztóak tudnak lenni. Ők azok a több emberes gyerekek, akiket szinte egy percre sem lehet magára hagyni. Tapasztaltam olyat, hogy a szülők a terápia alatt elaludtak a fotelben, annyira ki voltak merülve. A mai rohanó világ különösen nem tesz jót a hiperaktív gyerekeknek, hiszen nekik nagyon fontos lenne a megértés, és a velük való foglalkozás is.
A hiperaktivitást bemutató cikksorozatunk második részében többek között választ kapunk arra, hogy mit tehet otthon a szülő, érdemes-e gyógyszeres kezelést alkalmazni, és milyen terápiás lehetőségek léteznek napjainkban Magyarországon.
