28. hét
+ 9,5 kg
Ahogy a hőmérő higanyszála felfele kúszik, telnek a hetek, és egyre nagyobb a hasam is, úgy érzem, hogy egyre kevesebb az energiám. Most megint visszatértek azok az álomszuszék napok, amik az első trimesztert jellemezték. Egy kicsit elkezdtem vizesedni is, semmi extrém, és még minden cipőm és gyűrűm rám megy, de a kézfejemen az ujjak között a ráncok kissé kisimultak.
A fáradtságról eleinte azt hittem, hogy csak a harmadik trimeszter és a meleg miatt van, de amikor már harmadik napja olyan voltam, mint a fáradt őszi légy, kezdtem gyanakodni, hogy valami más is van a dolog mögött. Rájöttem, hogy amióta eljöttem Londonból, jóval kevesebb koffeinhez jutok. Nem direkt, hanem mert teljesen más itt az életritmusunk, és gyakran elfelejtődik a délutáni kávézás vagy teázás, sőt esetenként még a reggeli meleg ital is.
Ezért a minap vettem magamnak egy kis üveges kólát, behűtöttem, és már alig vártam, hogy a délutáni napsütésben a teraszon kortyolgathassam a frissítő, hideg nedűt. Akkor vettem elő, amikor párom családja megérkezett, és leültünk beszélgetni. De amint megcsavartam a kupakot és a szénsavsziszegés megindult, kaptam egy szúrós pillantást.
„Kóla?!? Hát szabad azt?”- kérdezte apósom.
Mondhattam volna annyit, hogy „uhum”, de mire észrevettem magam, már jó 5 perce magyaráztam, szabadkoztam és védekeztem. Talán túl sokat is, és ettől nagyon zavarba jöttem. Elmeséltem, hogy én úgy tudom, hogy most a harmadik trimeszterben nyugodtan ihatok koffeintartalmú italt naponta többször is. Beszéltem az orvosomról, aki egy tudományos kutatást vezetett a terhesség alatti koffeinfogyasztásról, és áldását adta arra, hogy az első trimeszter után naponta többször is igyak ilyesmit, ahogyan jólesik. Védtem a kólát, ami a mi korosztályunk számára sokkal megszokottabb és általánosabb, mint a 60 felett járó szüleinknek. De úgy éreztem a szavaimmal semmi eredményt nem értem el, a szúrós, bíráló szemek továbbra is követték a mozdulataimat, amint az üvegből kortyolgattam, és azt a nagy hasamon pihentettem. Hogy a rosszallás mértékét csak beképzeltem-e, most már nem is fontos. Mert tudom, hogy a kólát egészen máshogyan ítélik meg errefelé, és az előző generációk által, és sokak számára még mindig az ördög itala. Arról nem is beszélve, hogy a terhesség alatti koffeinfogyasztásról a mai napig nincsen teljes egyetértés az orvosok között sem.
Az Egyesült Királyságban az étkezési tanácsokért felelős állami hivatal, a Food Standards Agency nagyon bőkezűen napi 200 milligramm koffeinnél húzza meg a határt a terhesség alatt. Ez napi 2 nagy bögre vagy 4 csésze teában, 2 presszókávéban, 2 doboz energiaitalban, vagy 5 doboz kólában található mennyiség. Egy dobozos kóla koffeintartalma kb. 40 mg koffein. Magyarországon nem találtam olyan hivatalos forrást, amit széleskörűen idéznek, és kerek-perec meghúzná a határt bármilyen értéknél. Szinte minden ismerősöm az orvosa, vagy családja véleményére hivatkozott, és ezek nagyban különböztek. Ezen kívül a kóla rossz hírének része a cukortartalma, avagy az én esetemben az édesítőtartalma is, mert én light kólát ittam, a szénsavról nem is beszélve.
Azt hiszem, hogy a terhesség alatti kólaivásról alkotott véleményünk majdnem olyan tömegmegosztó, mint a terhesség alatti esetenkénti vörösbor vagy sörfogyasztás, és sok más hasonló téma megítélése.
Vannak, akik megvonják rá a vállukat, vannak, akiket szenvedélyes monológra inspirál a témának akár az említése is, vannak, akik a jó hatásra koncentrálnak, és vannak, akik féltik a magzatot. És szinte mindenki, aki keres ilyet, felmutathat egy tanulmányt, ami az igazát bizonyítja, vagy egy orvost, aki osztja a véleményét. A különbség nemcsak generációs, hanem különböző országok között is fennáll, és egy két egészségügyi rendszer és kultúra között ingázó kismama számára eléggé nehéz lehet a kiigazodás.
Ha valaki nem vigyáz, akkor jön az ejnye-bejnye egy olyan dologra, aminek fogyasztása nemcsak számára teljesen normális, de esetleg egy egész ország, és annak orvosai osztják a véleményét. Még emlékszem arra az alaposan felfújt „bréking!” bulvárhírre pár évvel ezelőttről, amit az akkor második gyerekével terhes színésznő, Gwyneth Paltrow okozott azáltal, hogy egy New York-i étteremben terhesen egy pohár Guinness sört fogyasztott. Attól függően, hogy hol, avagy melyik országban olvasta az ember a hírt, az újságíró vagy az alkohol káros hatását emelte ki, vagy a Guinness híresen nagy vastartalmának tényét. Szegény Gwyneth pedig, aki ez előző gyerekét a terhesség alatti sörivást sokkal lazábban megítélő Angliában szülte meg, csak kapkodhatta a fejét, és védhette a becsületét az USA-ban, ahol az újságok szerint a többi vendég néma gyűlölettel nézte, amint nagy pocakkal nyilvános helyen alkoholt fogyasztott terhesen.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a napi 5 doboz kóla egy extrém példa, és távol álljon tőlem, hogy annyit magamba döntsek rendszeresen. De mégis érdekesnek tartom, hogy van olyan hely, ahol ezt teljesen elfogadhatónak tartják, és van, ahol az egyetlen kólát jóízűen kortyolgató terhes nő összehúzott szemöldököket és rosszallást eredményez. Egyszerűen mások vagyunk, és mindenkinek erős véleménye van arról, hogy mi is jó a várandós nőknek, és ezt sokan akkor is szabadon kifejezik, amikor soha nem mernék megítélni ugyanazon nő ital- vagy ételfogyasztását a terhesség ténye nélkül. És bizony én is tettem már ilyet, nem is egyszer.
A fáradtságomról pedig annyit, hogy azóta kiderült, hogy alacsony vérnyomás állt mögötte. Úgyhogy most sokkal jobban vagyok, mert kicsit több teát iszom, sőt kólát is. Ha nem is ötöt naponta.
Másutt
