Vasárnap délután, az idő langymeleg, beszélgetünk a nagy tavaszi napsütésben, árokparti anyatalálkozó, ülünk és nézzük a bringázó gyerekeket, közben pedig témát keresünk. Szomszéd füve már megvolt, a biciklivel is esett egyet már mindenki, a hirtelen beállt csendbe egyszer csak berepül a téma: - Hallottátok, hogy tegnap tüntettek, mert szeptembertől nem lehet papás-mamást játszani az oviban?
Mi van? Végre egy kis izgalom a poros utcasarkon, itt az új téma a csendes álmosságban, gyerünk rágódni! Mint később kiderült, április 17-én szombaton a szigetszentmiklósi keresztény egyházak és a nagycsaládosok egyesülete fáklyás felvonulást szervezett az úgynevezett gender kormányrendelet ellen. A felvonuláson több százan vettek részt.
Na mivel mi mind kissé tájékozatlanok vagyunk, erről eddig nem hallottunk, de sebaj, félinformációk birtokában is bármikor továbbfejlesztjük és kielemezzük a témát, természetesen levonjuk a következtetést és a tanulságot is. Mint az oviban, amikor egy szót kellett a szomszéd fülébe súgni, ő továbbadta, aztán a sor végén hangosan kimondott végeredménynek köze nem volt az eredetihez. Szóval elindult az árokparti találgatósdi.
- Akkor most ősszel vigyek be a Márknak szoknyát is csereruhának, hát ha épp azt szeretné hordani?
- Mostantól felfüggesztjük a klasszikus meséket, milyen már, hogy Gulliver össze vissza utazgat, ki tudja, mit használ, hogy ilyen érdekes kalandjai vannak, miközben a felesége évekig vár rá otthon, a gyerekeket őrizve. Népmesék kilőve, várakozó, ájuldozó királylányok, hős megmentő, harcos királyfiak, mondjuk Rózsa királyfi még ok, neki legalább a neve jó. Hókirálynő sem lesz jó, az meg pont a másik oldal, marad a 3 éveseknek való Kutyalakodalom mese, ott csak főznek és senkiről nem tudjuk, fiú-e vagy lány.
- Mostantól nincs olyan, hogy a fiúk kékben, a lányok rózsaszínben pompáznak, a farsangon nem támogatjuk, hogy minden fiú nindzsa, pókember, cowboy, vagy indián legyen, a lányokról ne is beszéljünk, megrovó pillantással illessük azt, aki habos-babos, már az ízléstelenség határát súroló királylányruhát ad a gyerekre. Tessék szépen macinak, kutyusnak, nyuszikának, tejesdoboznak öltözni. Az nem determinál. Teljesen semleges nemű.
- Nő és anyamintát, férfi és apamintát sugalló mesék, versek kilőve. „Este jó, este jó, este mégis jó, Apa mosdik, Anya főz, együtt lenni jó”... - na, ezt nem. Óriás leszel, katona, vadakat terelő juhász, ez oké, csak Balázst kell elhagyni a végéről. Párválasztó játékokból maradnak a körjátékok, a leánykérő játékoknak befellegzett? „Most viszik, most viszik Danikáné lányát...” természetesen fiúk is lesznek lányok, vagy nem lányt énekelnek? Danikáné sarját? Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja... hát, ez is necces, főleg ha van török gyerek a csoportban... Eközben már egész kis kortól megismertetjük a gyerekeket az öt (mások szerint hat) választható nemmel?
- Akkor most a játékáruházak weboldaláról törlik a „játékok fiúknak” és a „játékok lányoknak” felsorolást?
Na jó, viccet félre, este csak utánanéztem, miről is szól ez a nagy felhajtás. Mert ahogy keresgéltem egyre rettenetesebb víziókkal találtam magam szemben. Egyre kíváncsibb lettem. Az alapja a 255/2009. (XI. 20.) kormányrendelet. Lehet, hogy rosszul olvasok a sorok között, de mindössze ennyit találtam, valószínűleg ez verte ki a biztosítékot az ellenzők körében:
„Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.”
Nos, erre mondják, hogy a rendelet a gender ideológiából táplálkozik, ami feleslegesnek tartja a nemek biológiai megkülönböztetését, mintegy azt közvetítve, hogy az ember neme nem előre elrendeltetett, hanem választható. Tehát a társadalmi nem fogalmát preferálja a biológiai nemmel szemben. Ranschburg Jenő is nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, szerinte máig vitatott az óvodai nevelésben, hogy mennyire kell hangsúlyozni a nemi szerepeket, jogszabállyal pedig nem változtatható meg az az út, amit a gyerekek járnak ősidők óta, és valószínűleg továbbra is a papás-mamás és hasonló játékokat játszva fogják felfedezni a nemek közti különbséget. Véleménye szerint a gyerekekre ebből a szempontból jóval kisebb hatása van az óvodai nevelésnek, mint a médiumok mesekínálata által közvetített sztereotípiáknak.
Mondjuk számomra elképzelhetetlen a gyakorlatban, hogy hogyan lehet kerülni a nemi sztereotípiák erősítését az óvodákban, de nem baj, majd az óvónők biztosan megoldják, ha szükség lesz rá.
RR
