Mit csináljon anya, hogy tudjon ő is aludni, ne csak a gyerek éjjel, vagy akár nappal?
A neten jó téma után szörfözgetve egy igazán érdekes címre akadtam, ami azzal marketingelte magát, hogy most aztán tényleg, igaziból megtudhatjuk, hogy mit kell csinálni a maminak, ha nem tud aludni a gyerektől. Gondoltam, olyan lesz ez, mint az anyaméhes bölcső, végre egy újabb spanyolviasz. Az alváshiány ugyanis az első hónapokban (valljuk be, később is) katasztrofális állapotba tud hozni minket, legjobb esetben óriási szatyrokat fogunk hordani a szemünk alatt és feledékenyek leszünk, de még az is lehet, hogy teljesen kifordulunk majd önmagunkból.
Mert az a tündér pötty, aki a baldachinos ágyban szunyókál naphosszat és hintőpor illatú és alapvetően nem tűnik fel, hogy ébren van, éjjel egyszer csak három óránként kel. Vele együtt pedig mi is. A testünk pattan már az első nyikkre, az agyunk pedig valamikor a szoptatás közepén ébred (később már akkor sem), s etetünk, pelenkázunk, ringatunk éjszakákon át. Az alvásmegvonás pedig kínzás, a háborúban vallattak vele és depressziót okoz, szóval egyáltalán nem babra megy a játék, hanem a nem termelődő ATP molekuláinkra, így nézzünk utána egy picit, hogy mi is legyen ezzel a nem alvással, s olvassunk néhány nem meglepő tippet is!
Én, amikor a gyerek két hónapos volt, egy éjszaka közepén arra eszméltem, hogy a fejem fölött egy sűrű bogárfelhő van, amit el kell legyeznem, csapkodtam hát, mint a meszes, majd gyorsan villanyt kapcsoltam. Ezután felébredtem. De nem ez volt az egyetlen hasonló eset, az, hogy nem emlékeztem rá, hogy evett-e már a gyerek és visszaraktam-e az ágyába, rendszeres volt, de az is, hogy alvás közben rohantam a babaszobába, legyalulva az utamba kerülő bútorzatot. Ha valaki ilyen állapotban van tehát, valamit tenni kell. De mit?
Etessen végre más is!
A fent említett cikk első javaslata, hogy ne mi etessük meg a gyereket. Persze ne hagyjuk éhen veszni, csak engedjük át ezt a nemes feladatot egy picit másnak, ugyanis halmozott kialvatlanság esetén muszáj végigaludni egy éjszakát. Aki nem szoptat, hirtelen szerencsésebb helyzetbe kerül, a tápszert ugyanis bárki oda tudja adni a picinek, de a szoptatós mamiknak sem kell az alvás luxusáról lemondani. Egy üveg lefejt tejjel meg van oldva a probléma, feltéve, ha elfogadja a gyerek az üveget. Érdemes az éjszakára készülni és előző reggel fejni, mert akkor a legjobb a tej mennyisége és minősége is.
Ne csak aludjunk, pihenjünk is!
Ha nagyon készen vagyunk, alapvető tanács, hogy aludjunk napközben mi is a gyerekkel együtt. Ez azonban sokszor nem elég, mert például akkor akarjuk a házat renoválni, ezért aludjunk, vagy legalábbis relaxáljunk akkor is, amikor ébren van a sarj. Ez kicsit futurisztikusan hangzik, de nem is olyan elvetemült ötlet, próbáljunk meg pihenni egy fotelban, vagy hintaszékben, amíg a baba a helyén van. Persze elaludni szoptatás közben is lehet, de ez azért nem annyira jó ötlet, még a fekve-szoptatás esetében sem. Ha nem is pihenjük ki magunkat teljesen attól, hogy néhány percet alfában töltünk, kis lépéssel már közelebb kerültünk az ideális állapothoz.
Kérjünk segítséget!
Jó, persze ciki az anyós előtt, hogy nem mi körmöltük le a konyhaszekrényről a mocskot, legyünk azonban felvilágosultak és lazák! Az előző tanácsot, vagyis a 'pihenjünk a gyerekkel' címűt sokan azért nem tudják végrehajtani, mert nyomasztja őket az a temérdek házimunka, ami tornyokban áll a lakásban. Egy fürdőszoba-takarításra, vagy nagyobb adag ebéd megfőzésére a legutáltabb anyós is jó lehet. Legyen életfelfogásunk: Ha adnak, fogadd el, ha nem, kérj nyugodtan!
Találja meg mindenki a helyét
Legalábbis, hogy hol aludjon. Nem vagyunk egyformák ugyanis, s nincs jó recept arra, hogy hol ideális altatni a gyereket. Van, aki külön szobában helyezi el már az első hetekben is, mert egyáltalán nem tud aludni a baba legkisebb szuszogásától és nyökögésétől sem. Mások egy karnyújtásnyira teszik csak a babaágyat, hogy gyorsan ki tudják venni az etetéseknél, s vannak, akik egy ágyban alszanak, hogy a gyerek gyakorlatilag önkiszolgáló módon, maga intézze az éjjeli etetését. Mert hát kinek a pap, kinek a papné…
Kerülj hangulatba az alváshoz!
Sok anya panaszkodik arra, hogy a gyerek már régen átalussza az éjszakát, ő pedig egész éjjel figyeli a plafont, forgolódik, vizet iszik és pisil, mialatt ezer bárányt megszámolt már. Mert mondani könnyű, hogy aludjunk, ha hozzászoktunk az éjszakai műszakhoz, bizony sokszor nehéz az átállás. Éppen ezért tudatosan kell meggyőzni magunkat, hogy alhatunk, s ebben sok minden lehet a segítségünkre. Vehetünk füldugót, szemmaszkot, kényeztethetjük magunkat fürdővel, krémekkel, vagy bármivel, amitől ellazulhatunk. Az ágyunk legyen szent terület, érjük el a családban, hogy tartsák tiszteletben, ha végre sikerült elaludnunk, ne zavarjon senki villanykapcsolással, tévézéssel és egyéb haszontalan dolgokkal.
Forduljunk orvoshoz!
Ha egyedül nem megy, bizony van olyan pont, amikor orvosi segítséget kell kérnünk. Sokszor elég, ha kibeszélhetjük magunkat valakivel, s egy szakember nyugtathat meg minket és adhat alvási tanácsokat, vagy enyhe nyugtató készítményt. Ha a helyzetünk súlyos, akkor az orvos esetleg valamilyen erősebb és hatékonyabb szert is felírhat számunkra, hogy képesek legyünk továbblépni és regenerálódni, mert a szervezetünknek szüksége van a feltöltődésre. A kialvatlan, kiabálós és türelmetlen anyuka ugyanis sokszor rosszabb a gyereknek, mint egy éjszaka anya nélkül.
