Folytatjuk a "nyaralunk az igen apró gyerekkel" című nemrég elkezdett sorozatunkat, amelyben Palkó nevű közel három hónapos csecsemőnk viselkedését vizsgáljuk különböző szituációkban különféle helyszíneken. Ezúttal a bevásárlóközpontnál és Amszterdamnál némileg egzotikusabb helyről, a Balaton közepéről állapítottuk meg, hogy bizonyos körülmények között alkalmas kisdedek számára. A vizsgált egyedet egy alkalmi vitorláshajó belsejében helyeztük el egy napra a szüleivel és két testvérével.
Palkó, vagyis a megfigyelt csecsemő nem lacafacázott, hanem némi ismerkedés után hamar megbarátkozott az extrém körülményekkel, és csodásan aludt a kajütben egy szál pelenkában, a körülötte tartózkodó másik négy kiskorú ordítozásának dacára. Kissé zaklatott idegekkel érkező anyja is majdnem elaludt vele együtt szoptatás közben, a Balcsi csodálatosan ringatja a kis vitorlást, de az idő gyönyörű, és "- a gyerekek hancúrozása remek szórakozás a szülői szemeknek, kár lenne kihagyni" - állapította meg az anyuka, mi pedig egyetértettünk.
Anyuka elmondása alapján előző nap sokáig vacillált a meghíváson, mert úgy érezte, a hajón számtalan veszély leselkedik az éretlen kisdedre, úgymint erős napsütés, túl meleg a kajüt, esetleg a tengeribetegség, de a helyszínre érkezve hamar megállapította, hogy ugyan a körülmények sterilitásához fér némi kétség, azért fejest ugranak családostul ebbe a gáláns kísérleti-programba. Meglátásunk szerint helyesen tették, mert idejük igen vidáman telt, sőt, ahogy az anyuka fogalmazott: "kényelmesen". Míg a vizsgálati alany a kajütben szokásos elfoglaltságainak hódolt, vagyis gügyögött, aludt, vagy ordított, a szülők paranormális képességekre tettek szert, azaz be tudtak menni a másik két gyermekükkel együtt a vízbe lubickolni. Ezt a tevékenységet az utóbbi időben kissé elhanyagolt két kiskorú, akiket eléggé el nem ítélhető módon nem a rendes polgári nevükön, hanem csak valami "Mici" meg "Lackó" néven emlegetnek a szüleik, igencsak díjazott. Emellett pedig az anyuka, aki szerencsére rendelkezik a nőkre általánosságban jellemző "egyszerre több dologra figyelés" hasznos tudományával (erre ugye, mint tudjuk a férfiaknak nincsen szükségük), bármikor ránézhetett a kisdedre, mintha csak a szomszéd szobában lett volna.
Mikor a vizsgált egyed, gyomrának jelzéseit befogva ordításba kezdett, az anyuka másodpercek alatt a fedélzetre csapódott, majd rövid pelenkázós szünet után a Balaton vízminősége felől érdeklődött. Érthetetlen arcunkat látva rövidre fogva megosztotta velünk dilemmáját: "Vajon lehet-e balatonos cicikkel szoptatni?"
Miután mindenki paffá lett a fedélzeten, a férj vette a kezébe az irányítást, egy széles legyintéssel akarván válaszolni tanácstalanul tipródó párjának, akit azonban nem nyugtatott meg ez a szép ívű lendületes mozdulat. Kérdésünkre anyuka némi derültséggel a hangjában elmesélte, hogyan akarta a kedves férj a nyaralás kezdetén Palkót a Balatonba mártogatni, majd azt ecsetelte, milyen csalódott volt, amikor az anyuka a tudomására hozta, hogy a partra cipelt és ott diadalmasan előhúzott vadiúj kishajó nemcsak amiatt nem alkalmas Palkó számára, mert nem tud ülni, hanem azért sem, mert még túl pici a Balatonhoz. "- Jeges, koszos a víz!"- ecsetelte anyuka az orrlógatós kispapának, akinek a legyintését ilyen előzmények után mi sem tudtuk komolyan számításba venni. Anyuka végül megunván Palkó üvöltését lemosta a célszerszámait ásványvízzel, és így frappánsan megoldván a kérdést telirakta velük Palkó tápcsövének felső nyílását.
Megfigyeléseinket összegezve végszóként azt mondhatjuk, hogy a kismamák továbbra se hallgassanak a megmondónénikre, akik sajnos még a kikötőkben is ott leselkednek, hanem csakis a saját megérzéseikre, és ne habozzanak elindulni, ha csak a Balaton közepéről van szó.
Panzej
