A berliniek a múlt hét végén népszavazáson utasították el a kötelező hittanoktatás ötletét.
Szokásos békés reggeli kávézásom közben megütötte a fülemet egy rádióhír, miszerint a berliniek a múlt hét végén népszavazáson utasították el a kötelező hittanoktatás ötletét. Még mielőtt félrenyeltem volna a kávét, és mélyebb elmélkedésbe merültem volna arról, hogy vajon melyik vallással kívánták kötelező érvénnyel megismertetni a németek az ateista családban nevelkedő gyerekeket, szerencsére kiderült, hogy a kérdés ilyen formában való megfogalmazása nem több egyszerű csúsztatásnál, és a probléma ennél kissé összetettebb. De ne szaladjunk ennyire előre.
Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a német alkotmány szerint az állami iskolákban kötelező a hitoktatás, és noha mód van arra, hogy a szülő (vagy 14 éves kor felett maga a gyerek) kérésére kötelező etikaóra vegye át a kötelező hittanóra helyét, a diákok igen csekély hányada él ezzel a lehetőséggel. Meg kell jegyezni, hogy az állami iskolákban zajló hitoktatásért felelősök körében kezdettől fogva vitát és némi feszültséget kelt, hogy a hittanórákon a minden felekezet által általános érvényűnek elfogadott erkölcsi szabályokat és elvárásokat tanulják-e meg a gyerekek vagy csupán saját felekezetük hitvallását sajátítsák el. Egy felmérés szerint a diákokhoz az ökumenikus hitoktatás szemlélete áll közelebb, és különösen azt értékelik nagyra az ilyen hittanórákban, hogy ezáltal más vallásokkal is megismerkedhetnek, és szélesedik látókörük. Néhány tartományban - köztük Berlinben - viszont eddig sem tették kötelezővé a hittanórák látogatását, a vallásoktatás csak fakultatív óraként szerepelt a tantervben.
Két évvel ezelőtt azonban némiképpen változott a helyzet annak nyomán, hogy 2005-ben saját öccse végzett egy kurd származású török lánnyal a nyílt utcán, mivel úgy ítélte meg (és ebben a család többi tagja is támogatta), hogy a Németországban töltött évek túlságosan „németté" tették a 23 éves lányt, vagyis már nem igazi muzulmánként viselkedik. Az eset kapcsán kibontakozott vita nyomán a főváros baloldali vezetése 2006-tól úgy határozott, hogy hetedik osztálytól kötelezővé teszi az etika tantárgy oktatását a berlini iskolákban, ami szándékuk szerint sokat segíthet majd egymás kultúrájának és hitének megismerésében és elfogadásában, egyúttal alkalmat teremt arra, hogy a világ minden tájáról érkezett és Berlinben letelepedett családok gyerekei ütköztessék véleményüket erkölcsről, szexualitásról, toleranciáról és az élet egyéb kényes kérdéseiről. Emellett természetesen mindenki előtt továbbra is nyitva állt a lehetőség, hogy fakultatív órák keretében megismerje saját hitének múltját és szabályait.
A választható formában tanulható hittannak addig sem volt túlságosan sok híve a vallásoktatás tekintetében engedékenynek mutatkozó Bréma, Brandenburg és Berlin tartományban, a kötelező etikaórák bevezetése után pedig a korábbinál is jóval kevesebben döntöttek úgy, hogy hittanra is járatják gyerekeiket. Ezzel nagyjából el is érkeztünk a jelenig, amikor a Pro Reli nevű szervezet - a katolikus és evangélikus egyház, a zsidó közösség, továbbá egyes muzulmán szervezetek támogatásával - népszavazást kezdeményezett arról, hogy az eddigi gyakorlat oly módon változzon, hogy a diákok és szüleik kötelezően választhassanak az etika vagy a hittan között. A sokszínű Berlinben, ahol a diákok csaknem fele bevándorló családokból származik, jó eséllyel számíthattak arra, hogy kezdeményezésük kedvező fogadtatásra talál, melyet az is jelzett, hogy a népszavazást megelőző közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 51 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egy népszavazáson támogatná a hittannak az etikával egyenrangú szintre emelését.
Az élet azonban nem igazolta a várakozásokat. A vasárnapi népszavazáson a voksolásra jogosult csaknem 2,4 millió berlini csupán alig egyharmada érezte fontosnak, hogy véleményt nyilvánítson a kérdésben, és a szavazók többsége nem támogatta a Pro Reli társadalmi szervezet kezdeményezését. Berlinben tehát az etika (vagy a közömbösség?) egyelőre győzött a hittan felett.
