Hosszú órákig a tévé vagy a számítógép monitorja előtt bambuló kisgyerekek és tinédzserek - kinek ne lenne ismerős a kép? Sokféle ellenérv hangzott már el a jelenséggel szemben: hogy értelmes, hasznos vagy csak egyszerűen pihentető tevékenységektől veszi el az időt, hogy agresszióra nevel, hogy társadalmilag elszigetel, és még sorolhatnánk. Az amerikai csecsemők naponta egy órát tévéznek, a magyar gyerekek pedig vezetnek tévénézésben.
Az Archives of General Psychiatry legfrissebb számának egyik cikke szerint akár a fiatal egész életét meghatározó módon befolyásolhatja, ha túl sok időt tölt tévénézéssel vagy számítógépezéssel. Hát igen, a depresszióról van szó - már megint. A depresszióról, mely világszerte nagy - és egyre nagyobb - probléma, és melynek kialakulásában a nyilvánvaló genetikai meghatározottságon túl óriási szerepet tulajdonítanak a külső hatásoknak, ami alapvetően meghatározhatja, hogy a hajlam végül betegségben is megmutatkozik-e. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a szakemberek keresik a depresszió befolyásolható okait, hogy ezek kedvező irányba fordításával csökkentsék annak előfordulását.
Ilyen külső tényezőnek tekintik a televíziót, a rádiót és a számítógépet is, ami a jelenlegi adatok szerint átlagosan 8,5 órát vesz el egy mai amerikai tinédzser mindennapjaiból. A most nyilvánosságra hozott felmérésben azt vizsgálták, hogy befolyásolja-e a depresszió kialakulását, hogy a fiatal korábban mennyi időt töltött a különféle kép- és zajkeltő izék előtt. A vizsgálat 1995-ben kezdődött, még az internet és a DVD-k világa előtt, talán ennek köszönhető, hogy az akkori adatok szerint átlagosan „csak” napi 5,68 órát áldoztak a tizenévesek az elektronikus médiára, melynek legnagyobb részét a tévénézés (2,3 óra) és a rádióhallgatás (2,34 óra) tette ki, és csak kisebb részben a videózás és a számítógépes játékok. A felmérésben több mint négyezren vettek részt, akik egyikénél sem mutatkoztak depresszióra utáló tünetek a vizsgálat kezdetén.
Hét évvel később (amikor is a résztvevők átlagéletkora 21,8 év volt), ismét elvégezték a depresszió kiszűrésére alkalmas teszteket, és ezek alapján 308-an találtattak depressziósnak, az összes résztvevő 7,4 százaléka. Kiderült, hogy leginkább azoknál jelentkeztek fiatal felnőttkorban a betegség tünetei, akik serdülőként sokat ültek a tévé vagy a számítógép előtt. További érdekes és fontos megfigyelés volt, hogy a depresszió esélye szoros kapcsolatot mutat az elektronikus médiára áldozott idő hosszával, minden újabb óra ugyanis kimutatható arányban növelte a betegség valószínűségét. Azonos tévénézési szokások mellett a fiúk némileg nagyobb arányban betegedtek meg, mint a lányok, ami arra utal, hogy utóbbiaknál valamilyen egyéb védőmechanizmus is szerepet játszhat.
A kutatók többféle magyarázatot is feltételeznek a kapcsolat hátterében. Elsőként felmerül, hogy az elektronikus média olyan egyéb szellemi és sporttevékenységektől rabolja el az időt, melyek megvédhetnék őket a későbbi depresszióval szemben, ugyanakkor gátját jelentik a megfelelő kortárskapcsolatok kialakulásának is. Lehetséges továbbá, hogy a késő éjszakába nyúló, sőt akár hajnalig tartó tévézés vagy csetelés a krónikus alváshiányon keresztül károsítja a személyiségfejlődést. Végül nem zárható ki az sem, hogy a képernyőn keresztül érkező erőszakos tartalom agresszív vagy kockázatos viselkedésre sarkallja a fiatalt, károsan hat a személyiségfejlődésre, félelmet és szorongást kelt - ez pedig mind-mind olyan tényező, ami kedvező helyzetet teremt a depresszió iránt hajlam kibontakozásához.
