Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sokat foglalkoztunk már a babák és mamák éjszakai alvásával, vagy annak hiányával, több cikkben is körbejártuk az altatás rituáléját.
Sokat foglalkoztunk már a babák és mamák éjszakai alvásával, vagy annak hiányával, több cikkben is körbejártuk az altatás rituáléját. Egy dologgal azonban még nem foglalkoztunk: hogyan győzzük meg a gyerekünket arról, hogy a nappali alvás az jó dolog, s nem csak nekünk?
A különböző alvásigény nem csak az egyénenkénti különbségektől függ, hanem attól is, hogy mekkora a gyerek és a fejlődéséhez éppen mennyi alfaállapot szükséges. Egy nagyobbacska gyereknél már csak két opció van, ebéd után vagy alszik a drága, vagy nem, ha az utóbbi, akkor szívunk. De mi van akkor, amikor éppen korosztályt vált a gyerekünk, mondjuk az „egész napot átalszom” üzemmódból egyszer csak egy „tanácstalan és azért sem szunnyadok el” verziót futtat? Hogyan altassunk tehát nappal?
Még azoknak is problémát okozhat egy új ritmus kialakítása, akik egyébiránt ragaszkodnak a fix menetrendhez, s főleg azért zavarodnak össze, mert nem tudják, hogy mihez igazodjanak. A gyerekhez? Aki üvölt, ha kiszagolja a kiságy bükkfaillatát, már az előszobában, s olyan tányérszemekkel néz, mintha most ébredt volna fel? Vagy az órához? Ha üvölt a kölyök, ha nem, fektessük két vállra és dekkolja ki a maga idejét a helyén? Vagy csomagoljuk be a babakocsiba és ringassuk el a királyi fenekét a drágának, miközben mi agyhalottként rójuk a köröket éhen halva, mert természetesen a mi ebédidőnkre esik az altatásos cirkusz?
Fél éves kor körül hirtelen a három alvás (vagy amennyi eddig volt) már sok lesz a babáknak és elkezdődnek az idegtépő próbálgatások. Érezzük mi is, hogy az eddigi alvás már sok, de a gyerek szegényke még nem annyira biztos benne, ugyanis a kettő (vagy amennyi) meg kevés. Így történhet meg, hogy a szokásos időben képtelenek vagyunk a babát alvásra bírni, hamarosan azonban elnyomja a buzgóság őt a legváratlanabb helyzetekben, s dől egy egész nap menetrendje. Ettől pedig szétcsúszik mindenki, torlódnak az etetések, az esti fürdetés és az esti alvás is.
„De mit csináljak, ha nem akar elaludni? Hogyan altassam el, hogy ne rontsam el őt?” Ezek a kérdések nem csak az elsőgyerekes mamák fejéből pattannak ki, hanem minden gyereknél újrakezdődik. Mert nappal valahogy sokkal hamarabb nyúlunk olyan megoldások után, amik tényleg beleránthatnak minket egy későbbi hibás megszokás csapdájába.
Nappal ugyanis nem tűnik olyan rossz ötletnek, hogy bepakoljuk a babát a babakocsiba, amikor már kiüvöltötte a mókust a kiságyából. Húzogatjuk egy kicsit az előszobában, vagy kiköltözünk az erkélyre és a szomszéd nénivel hallgatjuk a nyikorgó kerekeket. Vagy, ha nagyon ráálltunk már erre a módszerre, simán kivisszük sétálni a nap bármely szakában, s ezzel pavlovi reflexet alakíthatunk ki a gyerekben, szoros összefüggést vonva a babakocsi és az alvás között. Ne is várjuk ezután, hogy hajlandó lesz aludni a helyén, hiszen a babakocsi sokkal jobb, ring, mint a limbó hintó. Ugyan ezt eljátszhatjuk az autósüléssel is, bár kissé problémásabb autóba vágni magunkat bármikor és bárhol.
De nem kellenek kerekek ahhoz, hogy összezavarodjunk! Mindjárt ott van nekünk két kerek (vagy kevésbé kerek) mell, amivel elszórakozhatunk. Ezt a játékot úgy hívják, hogy cicin altatás, ebből kifolyólag pedig napesti bámuljunk a szobanövényt, amíg a ded, szájából félig kilógó mellel húzza a lóbőrt. De ez átverés csak, mert, ahogy teljesen kihúzzuk a dugót, abban a pillanatban éberré válik és újult erővel cuppan rá azért, hogy két másodperc múlva újra aludjon. A kiságyig esélyünk sincs eljutni vele.
Pont úgy, mint a karban altatáskor. Addig, amíg a gyerekünk a pehelysúlyban rúgkapál, viszonylag könnyű dolgunk van, sétálgathatunk fel-alá vele, halkan dünnyögve a fülében. Amikor pedig elalszik végre, megpróbáljuk olyan óvatosan az ágyába rakni, mint egy hímes tojást. De a radar ilyenkor is remekül működik, a matracra érkezés pillanatában azonnali üvöltésre kapcsolják a gyerekünket. Ekkor mi kivesszük, aztán ő újra elalszik, majd megint betesszük a helyére és ő újra üvölt. Így bábozunk vele hosszú ideig, aztán feladjuk. Este pedig, a ’mi jót csináltatok egész nap’ kérdésre, csak homályos tekintettel válaszolunk, altattunk. És tényleg. Van idő, amikor az ágy körül forog az egész napunk.
Mit tehetünk a nappali alvás érdekében? Hogyan tudunk napirendet kialakítani? Türelemmel, következetességgel és kitartással.
