Nem szerencsés a császármetszés témájával indítani egy posztot, mert könnyen előfordulhat, hogy a tapasztalt Poronty-olvasók máris legyintve továbblapoznak, mondván, megint egy lerágott csont, melynek százféle aspektusát ezerszer körüljártuk itt. Én most mégis megkockáztatom, de sietek megnyugtatni mindenkit, hogy a császármetszések csak áttételesen kerülnek terítékre, és a poszt valójában nem erről szól. Tehát csak annyit erről a százszor lerágott csontról, hogy a császármetszések aránya az utóbbi huszonöt évben megkétszereződött. Megszokhattuk már, hogy ha a statisztika valamilyen téren változást jelez, a tudósok azonnal nekiállnak a háttér feltérképezésének, és ez most sem történt másként.
Cambridge-i kutatók 500 000 személy adatainak elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenség sokféle oka közül igen jelentős szerepet játszik az, hogy mostanában egyre későbbre tolódott a gyermekvállalás időpontja, és a korábbiakhoz képest meredeken emelkedik azok száma is, akik 40 éves koruk felett válnak először édesanyává. A fogamzásgátlási módszerek fejlődését és fejlettségét látva elég nehéz lenne elképzelni, hogy a véletlen fogant terhességek időpontja tevődött volna át későbbre, sokkal inkább arról van szó, hogy életük alakulása, a pro és kontra érvek mérlegelése egyre több nőt vezet arra a tudatos döntésre, hogy nemcsak 20-30 évesen szabad és lehet gyermeket szülni.
Kézenfekvő lenne a feltevés, hogy ezek a terhességek azért végződnek az átlagosnál nagyobb arányban császármetszéssel, mert a körülmények és a kockázatok ismeretében az orvos és az édesanya már jó előre elveti a hüvelyi szülés lehetőségét. Az adatok azonban azt mutatták, hogy e császármetszések túlnyomó többsége a szülés beindulása után végzett, úgynevezett sürgősségi császármetszés volt, vagyis a hüvelyi szülés során észlelt valamilyen probléma (például fájásgyengeség) miatt került rá sor.
Ennek ismeretében pedig adódott a feltételezés, hogy nem személyes, sokkal inkább biológiai okokban kell keresni a jelenség magyarázatát. Tervezett császármetszések során a méhizomzatból vett minták szövettani vizsgálata alapján kiderült, hogy az életkor előrehaladtával a méh izomzata egyre kevésbé képes a spontán összehúzódásra, és megváltozik a méhtevékenység típusa is, ami könnyen oda vezethet, hogy a szülés nem halad megfelelően, és végül császármetszéssel kell világra segíteni a babát.
A Public Library of Science Medicine által közzétett cikk végkövetkeztése szerint a kutatás eredményeit korántsem elrettentésnek szánják, sokkal inkább első lépésnek tekintik ahhoz, hogy megoldást találjanak a változó igények kielégítésére, és a tudomány eszközeivel is hozzájáruljanak a „késői” terhességek és szülések biztonságos voltához.
A statisztikát elnézve nem keveseket – sőt egyre többeket – érint a kérdés, hiszen a kutatás alapjául szolgáló skóciai nyilvántartás szerint 2005-ben hétszer annyian szülték első gyermeküket 35–39 éves korukban, mint 1985-ben, miközben a 40 felett gyermeket vállalók aránya megtízszereződött. Nem kell tehát feltétlenül valamelyik bulvárlapot kinyitni ahhoz, hogy szemtől szembe találkozzunk velük, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy az ismerősök között is akad olyan, aki ilyen álmot dédelget. Én is ismerek egyet – vagy legalábbis azt hiszem, hogy ismerem.
huhhh
