Beszéltünk már többször is gyermekeink folyó ügyeinek alakulásáról, s bár egy idő után mindenhol természetesen alakulnak a dolgok (remélhetőleg), ezt a témát minden anyukának meg kell előbb vagy utóbb ugrania.
Beszéltünk már többször is gyermekeink folyó ügyeinek alakulásáról, s bár egy idő után mindenhol természetesen alakulnak a dolgok (remélhetőleg), ezt a témát minden anyukának meg kell előbb vagy utóbb ugrania. De hogyan? Kisimult idegekkel, vagy megbékélve a sorssal és azzal, hogy a szobatisztaság egy olyan folyamat, amihez idő kell, s minden gyerek más ütemben érik meg a tiszta alsóra? Amikor megszületik a gyerek, boldogan vesszük a helyes kis pelenkacsomagokat, amiket az ügyes marketingesek pontosan nekünk terveztek, hogy jó kedvvel vegyük le a boltban a polcról őket. Sőt, még tudományosan be is vagyunk sorolva a pelenkavásárlás szerint, bizony! Aztán telnek a hónapok és egyre jobban tele van a pelenkán kívül a hócipőnk is, mert a gyerek csak termel, csak termel, a pelenka meg fogy.
De mikor jön el a nagy pillanat, amikor értelmét nyeri a gyereknél a bili, vagy a vécé? Minket anyáink néha drasztikus eszközökkel térítettek a „jó” útra, s volt olyan ismerős, aki ülni még alig tudott, de jóanyja rátette a bilire kitámasztva. Mindenképpen gazdaságos megoldás, ámbátor ha ezt ma valaki manapság hosszútávon alkalmazza, a GYIVI is felkaphatja a fejét. Az első próbálkozásainkat a lakás egészen biztosan tömény ammóniaszaggal és tábori állapotokkal hálálja meg, s a mosógépünk soha olyan aktív nem lesz, mint akkor. Célszerű betárazni több tucat bugyit, sortot, szoknyácskát, hogy ruhában vészelhesse át a gyerek az átállást, ne pucéran.
Kellene persze írnunk arra is valamit, hogy mégis mikor csapjunk a lecsóba, de ez nagyon változó. Vannak gyerekek, akik egészen korán, már bőven 2 éves kor előtt rábeszélhetőek egy kis látványbilizésre (azért ez a ritkább), s vannak, akik még az óvodai gyors hajrát is nehezen veszik. Sokan állítják, hogy a lányok előbb szobatiszták, mint a fiúk, bár ezt én nem tapasztaltam. Szakemberek szerint a korai szobatisztaság erőltetése személyiségfejlődési zavarokat okozhat, ami később kerül csak a felszínre.
Külön fejezet az éjszakai pelenka nélküliség. Sok gyerek hosszú évekig nem hagyja szárazon a lepedőt, s ennek nem mindig áll a hátterében valamilyen lelki dolog, vagy rejtett betegség, egyszerűen még nem jött el nála az idő. S ugyan nagy lelkierő és türelem kell az ilyen gyerekek szobatisztaságához, érdemes kivárni, amíg a gyerek is ráérez a témára. Fontos kérdés, hogy mi megy előbb a bilibe? Általában a pisi, bár ismerek olyan gyereket is, aki a kakát tudta hibátlanul a bilibe formázni, a pisivel nem mindig ért a célhoz. Sokan viszont hurcolják inkább a kakát a fenekükben, mint hogy szembesüljenek a biliben a medvével. S ez már generálja is tovább a szorulás ördögi körét, amikor egy kakának úgy tud örülni a család, mint egy 13. havi fizetésnek.
Az utolsó említésre méltó kérdés pedig az, hogy mit szeret a mami jobban. Rá tudja-e venni korán a gyereket, hogy a a vécére üljön szűkítővel, vagy mossa a bilit szorgalmasan. Ez igazán ízlés és szerencse dolga.
Mint ahogy tulajdonképpen az egész szobatisztaság. Anyák, apák, szezon van, vegyük le a gyerekekről a pelenkát, hadd trágyázzanak és locsoljanak kedvükre, s majd elválik, hogy hosszútávon sikeresek voltunk-e!
