Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
- Anya, most ne! Ott a rendőr!Valójában a biztonsági őr az.
- Anya, most ne! Ott a rendőr!
Valójában a biztonsági őr az. Kisfiam izgalomtól kipirulva, izzadt mancsocskájával kapaszkodik a kezembe a plázában, mintha valami illegálisat készülnénk elkövetni. Pedig ez csak játék. Az orosházi Justh Zsigmond könyvtár olvasásnépszerűsítő játéka, a Veszíts el egy könyvet!
A könyvet persze szándékosan veszítjük el, s tudnunk kell, valószínűleg soha többé nem fogjuk megtalálni újra. Nem is ez a cél. Hanem az, hogy valaki megtalálja. Persze ilyet csak az optimistáknak szabad játszani. Azoknak, akik bíznak abban, hogy a megtaláló örül a könyvnek, elolvassa, majd ő is „elveszíti”. Mert mi szebb sorsa lenne egy könyvnek, mint hogy ronggyá olvassák?
Akad persze, aki azt gondolja, a könyv a kukában fog landolni, egy felesért eladják egy antikváriusnak, hajléktalanok melegszenek a tüzénél. Lehet. Szerencsére ezt valószínűleg nem tudjuk meg.
Teszünk egy kört, majd visszaóvakodunk a játékbolt elé, s egy padra csúsztatjuk az Óvodások mesekönyvét, benne az Elveszítési nyilatkozattal. Ebből kiderül a játék lényege, s megtalálható benne az a weboldal is, ahol a játékról olvashatunk, ahol a könyvek sorsát a fórumon nyomon követhetjük: http://blog.justhvk.hu
Beülünk a cukrászdába, s egy süti mellett „elveszítünk” egy Krúdy-kötetet is. Nagyon izgi! Aztán visszasétálunk a játékbolthoz.
- Anya, nézd csak! – kiált a lányom – elvitték!
A gyerekek fellelkesülnek:
- Veszítsünk még el valamit!
Otthon körülnézek a polcon, s erős a kísértés, hogy mondjuk a „Mit kell tudni Észak-Európáról?” című könyvtől megszabaduljak. Csakhogy a játék alapszabálya: ez nem lomtalanítás. Olyat veszíts el, amit szívesen ajánlanál másnak is. Azoktól meg olyan nehéz megválni.
Este megnyitom a játék fórumát, ahol az Óvodások mesekönyvéről nyitott topikban egy üzenet. Egy kisfiú anyukájától, akinek máris kedves olvasmánya lett a könyv.
Brumibaby
