Hogyan jött, hogy krimit állíts színpadra?
Másfél éve forgattam az Isteni műszakot, és ebben szerepelt többek között Rába Roland, Ötvös András, Stork Natasa és Börcsök Enikő. Nagyon inspirálónak éreztük ezt a találkozást, és mindannyian azt mondták nekem, miután végeztünk a forgatással, hogy tök jó lenne folytatni a munkát. Aztán támadt egy krimiötletem, ami amúgy filmként is érdekel, és akkor azt gondoltam, hogy ha a színészek részéről van egy ilyen bizalom és ez kölcsönös, akkor ezt nem filmben, hanem színházban próbálom ki.
Nem rendeztél még színházban, mennyire más?
Nagyon. A filmezés technikai alapú dolog, sokkal nagyobb hangsúly van kamerabeállításokon-snittelésen, és sokkal kisebb azon, hogy mi történik a kamera előtt a színészekkel. Itt viszont két hónapon keresztül csak színészekkel foglalkozom, és a technikai rész elenyésző. Most következik a főpróbahét, most kezdünk csak el azon dolgozni, hogyan működtessük a színpadtechnikát. Itt sokkal nagyobb hangsúly van a csoportdinamikán, pszichológián - azon, hogy hogyan tudunk napról napra egymás szemébe nézni. Az egész sokkal személyesebb a filmhez képest, ami meg egy technikai sport.
A W. úr üzen teljes mértékben saját ötlet?
Nem, Raymond Chandlernek van egy Hosszú álom című regénye, amiből film is készült, és úgy indult, hogy ez ennek lesz az adaptációja. De aztán annyit változott, mert aktualizálni akartam, hogy most már inkább a mai magyar alvilágról, meg egy lecsúszott hasisfüggő magánnyomozóról szól. A chandleri-amerikai krimis vonalat inkább csak inspirációnak gondolom, mert ez sokkal inkább egy saját, személyes, mai Magyarországon játszódó történet lett.
Úgy tudom, hogy képlékeny volt az Isteni műszak forgatókönyve, és sokat dolgoztatok rajta együtt a színészekkel. Ez a W úr... esetében is így van?
Három hónapot dolgoztam a szövegkönyvön, és ilyenkor próbálok azért olyasmivel előállni, ami nem csak egy vázlat, de szeretem a szöveget úgy odaadni a színészeknek, hogy még együtt is dolgozhatunk rajta tovább. Szerintem ezektől tud igazán élővé válni a párbeszéd. Hogy most azzá vált-e, majd eldöntik a nézők, de az biztos, hogy a própafolyamat végére sokkal jobbak lettek a dialógok, mint ami a papírra volt leírva. Másrészt a karakterek is úgy tudnak gazdagodni, ha nem egy száz százalékosan készre írt szövegkönyvet kap a színész, mert akkor a szöveg egy bátorítás is arra, hogy a színész saját magát sokkal jobban belevigye egy figurába.
A nagy színészek is jól fogadják ezt a fajta hozzáállást?
Szerintem igen, illetve itt mindenki jól fogadta, de lehet, hogy lesz majd olyan találkozás, ahol ez valakinek terhes. A W. úr üzen esetében mindenki a javára tudta fordítani, nagyon jó ezekkel a színészekkel dolgozni.
Az Isteni műszak - annak ellenére, hogy sokat beszélgettetek róla - nem volt tele improvizálással.
Inkább ott is az volt, hogy sokat próbáltunk, főképp a technikai jelenetek miatt. A forgatáson már viszonylag kevés improvizáció volt.
Sokszor szidják, bár mondhatnám, hogy alaptalanul a magyar forgatókönyveket. A legutolsó ötlete ezzel kapcsolatban Novák Eriknek az volt, hogy improvizált jelenetekből rakott össze egy egészestés filmet. Meglepő módon (erről részletesen akkor írunk, ha már a mozikban is játsszák majd a Fekete Levest) a dolog egyáltalán nem működött, és amúgy zseniális színészek játszottak elképesztően szarul benne. Ritkán van lehetőség olyan embert kérdezni, aki forgatókönyvíró szakot végzett a Színművészetin, de te ilyen vagy. Szóval, szerinted mennyire jó ötlet improvizálni?
Próbálok ebben lelkiismeretes lenni. Ha meg is adom a színészeknek, meg magamnak a szabadságot, hogy tovább dolgozzunk rajta, azért igyekszem a lehető legjobb ajánlattal előállni. Nem hiszek annyira abban, hogy a semmiből meg tud születni valami, továbbá nem várható el a színészektől, hogy még dramturgjai is legyenek a történetnek. Egy adott jeleneten belül ugyan lehet egy színészre hagyatkozni - mármint arra, hogy ő abban a helyzetben mit mondana -, de van az egész filmnek egy adott struktúrája, és azt egy színész nem biztos, hogy át tudja látni. A forgatókönyvíró igazi feladata az lenne, hogy egy történetet jól tudjon strukturálni. Szerintem az már a zseni kategóriába tartozik, ha valaki úgy tud megírni párbeszédeket, hogy ahhoz már egyáltalán nem kell hozzányúlni. Létezik ilyen, de én erre képtelen vagyok, sajnos nem tudok dialógokat úgy leírni, hogy azt már ne kelljen átgyúrni.
Mi akkor a recept?
Nem tudom. Az egyetemen az utolsó két évben kellett egy nagyjátékfilm forgatókönyvet írni. De hogy egy forgatókönyvben mi működik és mi nem, az teljes bizonyossággal csak akkor dönthető el, ha már leforgatták. Az első filmem után csak néztem, hogy ami papíron még jónak tűnt, az aztán miért nem működött a filmen. Az biztos, hogy íróként mindenféle dologgal fel kell vértezze magát az ember, sokkal nagyobb háttértudással kell rendelkeznie, mint ami a könyvben le van írva. Én abban hiszek, hogy sok kutatómunka kell hozzá, hogy tudjak a színészeknek anekdotákat mesélni, mert közben azt sem várhatom el tőlük, hogy ismerjék egy boncolóorvosnak vagy egy mentőápolónak a lelkivilágát. Ennek mind utána kell menni, nem lehet megspórolni. Sokszor az érződik a magyar filmeken, hogy felületesek, mestersékeltek, sterilek, mert ezeknek nem megyünk utána. Magamat sem akar kivonni ebből.
Jó kérdés, hogy vajon miért nem működik, hiszen azt azért nem lehet mondani, hogy nem tud írni a magyar.
Én is azt gondolom, hogy zseniális szépíróink vannak, és mégsem vihető át egy az egyben ez a fajta tudás, hiszen próbálkoztak már szépírók is forgatókönyvírással, mégsem született meg a nagy csoda. Én hiszek is abban, hogy ez egy külön szakma, és annak is kell lennie. Amerikában segít, hogy nagyobb a merítés, sokkal jobban ki tudnak választódni az igazi tehetségek, meg hát több mint száz éves hagyománya van a filmírásnak. Az is érdekes, hogy ha az amerikai irodalmat megnézzük, azt lehet látni - ha akár csak Edgar Allan Poe-t vagy Melville-t vesszük -, hogy ott már sokkal korábban megjelent ez a narratív, történetelmesélős gondolkodás.
Az a helyzet, hogy az nagyon jó, hogy te sokat gondolkozol a helyzet megoldásán, de nem erre kellett volna, hogy legyen öt éved az egyetemen? Azt akarom ezzel mondani, hogy nincs óriási baj forgatókönyvírás-szakon? Azt azért mégis el kellett volna mondania valakinek, hogy leírva tök más lesz, mint a vásznon, és ezt, meg ezt vedd figyelembe...
Ami ebből elméletben megtanítható, azt a Filmművészeti Egyetemen megtanították, és ezért hálás vagyok a tanáraimnak. Sőt a vizsgafilmrendezések révén a gyakorlatban is kipróbálhattuk, hogy a leírt szó hogyan alakul át mozgóképpé. Biztos arra lenne szükség, hogy minél több vizsgafilm készülhessen, hogy minél több formát kipróbálhasson az ember. De ez sok pénzbe kerül, és úgy tudom, az egyetem egyre szűkösebb keretből gazdálkodik.
Hallottam azt is, hogy te már jóval az első kocka leforgatása előtt tudtad, kik lesznek a főszereplőid. Lehet azt mondani, hogy te egy olyan rendező vagy, aki előbb tudod, hogy kikkel, mint azt, hogy mit forgatsz?
Keveredik bennem. A W. úr esetében volt egy olyan indíttatás, hogy a színészekkel legyen folytatás, de az is előfordul, hogy nagyon izgat egy adott történet vagy műfaj. Ezt a kettőt igyekszem kombinálni. Ha már van egy történet, akkor rögtön az a következő, hogy ez kikről szól, kik tudják eljátszani. Amikor túl vagyok a szinopszis megírásán, rögtön figurákban gondolkodom és próbálok hozzájuk színészt társítani. Én a kaszting részt fejben végzem el előre. Csak egyszer kasztingoltam, és azt is nagyon megbántam.
És olyan volt már, hogy valakit elképzeltél és nemet mondott?
Filmnél nem, most a W úr üzen kapcsán valakiben gondolkodtam, de nem lehetett egyeztetni. Ilyen filmnél is előfordulhat, az Isteni műszaknál nyilván szerencsém is volt, hogy más nem forgatott, és az a szereplőgárda állhatott össze, amit megálmodtam.
Végül miért lett úgy, hogy egyelőre inkább mint rendező ismerhetjük a neved, és nem mint forgatókönyvíró?
Nem is nagyon akartam ezt a rendezősdi dolgot csinálni, de aztán forgatókönyvíróként nekünk is volt rendezés gyakorlat, és az egész akkor fordult át, amikor másodikban a kisjátékfilmem (Bloody Mary - a szerk.) megkapta a Simó Sándor-díjat, amit minden évben a legjobb kisfilmnek ad oda az iskola. Akkor döntöttem el, hogy bár érdemes az írást folytatni, de a rendezést is tovább kell vinni. De a mai napig nagyon szeretek írni, ha olyan témával kínálnak meg, akkor másnak is szívesen írok. Dramaturgként már vettem részt olyanban, amit nem én rendeztem, de forgatókönyvem még nem volt, amit ne én rendeztem volna.
Tanultál egy darabig politológiát, mégsem láttunk még tőled Schilling-féle társadalomkritikás kisfilmet.
Nem, de a téma izgat. Van is egy filmtervem, ami egy politikai szatíra. Tizennyolc évesen például még azt gondoltam, hogy a politikai újságírás is lehet egy érdekes műfaj, lenne a mai magyar politikai helyzetről publicistasként mit mondani. Ettől az elemző gondolkodástól mostanra eléggé eltávolodtam, de forgatókönyvíróként továbbra is nagy lehetőséget látok abban, hogy a hatalmi mechanizmusok banalitásával és erőszakosságával foglalkozzak.
Milyen filmötleteid vannak?
Az egyik a krimi, de még nem merem mondani, hogy a W úr lesz az, de az biztos, hogy egy krimit szívesen elmesélnék, ugyanezekkel a szereplőkkel, aztán van egy horror ötletem, ami nagyon izgat, és a harmadik lenne az előbb említett politikai szatíra. Nyárra kéne választani a háromból egyet, és azt megírni.
Most hogy látod, fogsz még színházban rendezni?
Szívesen csinálnám máskor is, persze, de főállású színházi rendező biztos nem lennék.
Áll mögötted állandó stáb, vagy valaki, aki segít a pénzügyi és egyéb dolgaid intézésében?
Állandó nincs, inkább a filmnél tudott ez kialakulni, hogy van egy állandó operatőröm, Reich Dániel, akivel a főiskola óta együtt dolgozom, meg a vágó Kovács Zoltán...
Ez a Bodzsár-stílus kialakítása végett van?
Nem tudatos a stílusteremtő szándék, de nagyon jól értjük egymást, amibe az is beletartozik, hogy nekik egy csomó önálló ötletük van, megbízhatok bennük, és erre jó építkezni. Mivel a filmben hatványozottan igaz, hogy az idő pénz, a forgatáson ha olyan operatőröd van, akivel félszavakból értitek egymást, akkor azzal könnyen lehet spórolni. Ha ez kialakult, nem szívesen rúgja fel az ember.
Nagy sikere volt az Isteni műszaknak..
Szerintem nem volt olyan nagy sikere, akadt a kritikák között olyan, amelyik földbe döngölte. A film bemutatója után örültem, aztán meg jöttek a pofonok, de ezek egyensúlyba kerültek, elszállni se tudtam, de elkedvetlenedni se. Amikor a filmet bemutatták, már éreztem, hogy baromira írni kéne a W úr szövegkönyvét, ilyenkor próbálok egy következő munkával segíteni magamon, és nem a múlton görcsölni.
