Akár a főnököd is lehet Borderline
Két korábbi cikkünkben már bemutattuk a bipolaritást és az ilyen zavarral élők problémáit. A Bordeline esetében is egy szélsőséges lelki attitűdről van szó, testi elváltozások nélkül. A betegségben szenvedő egyén bárki lehet, és a tünetek sem könnyen felismerhetők, ráadásul a Borderline-ban szenvedők kiváló színészek, céljaik eléréséhez a képmutatástól sem riadnak vissza, az elutasítást pedig egyáltalán nem tolerálják. Számos vezető beosztású ember produkálja eme pszichés diszharmónia tüneteit és a bipolaritáshoz hasonlóan a Borderline szindrómának sincs egyértelmű és tartós kezelési módszere, az orvostudomány jelenleg megtorpan az állandó gyógyszerezésnél és a folyamatos felülvizsgálatoknál.
József Attila és Marilyn Monroe is ebben szenvedett
A pszichoanalitikus szakirodalomban az 1970-es években szilárdult meg a Borderline kifejezés. A betegség főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító motivációval, nehezen feltárható tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint az emberi kapcsolatok, és az énkép, identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar. Egyfajta neurózisról van szó, melynek gyakori kísérője a szociális fóbia, leggyakrabban a depresszióra, a mániás depresszióra, időnként pszichózisra, valamint ritkán, kisebb mértékben a pszichopátiára emlékeztet. Magyarul határeseti személyiségzavar-nak is nevezik. A betegség bárkire lecsaphat, még olyan kivételes személyiségeket sem kímél, mint József Attila és Marilyn Monroe, akik szintén a Borderline mai értelmezésének megfelelő tüneteket produkálták.
Némely tünet egészen hétköznapi
A betegség tünetei közt szerepel az értelmetlen költekezés, így a hatodik pár cipő megvásárlása egy hét leforgása alatt, már gyanakvásra adhat okot - amennyiben nem a divatszakmában dolgozunk. Az alkohol és a túlzott gyógyszerfogyasztás, vagy állandó droghasználat is a tünetek szerves része, akárcsak a falánkság, felelőtlen autóvezetés vagy a bolti lopás. Rövid, de heves dühkitörések kísérik a beteg életét, ilyenkor a csalódottság és a tehetetlenség érzése miatt az elfojtott keserűség tör utat magának. Dührohamukban törhetnek-zúzhatnak, vagy önkárosító módon viselkedhetnek, összeszaggatják a ruhájukat, fejüket a falba verik, eret vágnak magukon. Ha ez még nem lenne elég, saját valóságukat folyamatosan úgy élik meg, mintha valami homályos álomban élnének. A valós vagy vélt sérelmek hatására paranoid színezetű gondolatok töltik ki tudatukat, melyek gyakran a negatív önértékeléssel kapcsolatosak. Ezek téveszmékre emlékeztető pillanatnyi, vonatkoztatásos gondolatok: inkább érzésalapúak, mint intellektuálisak. A zavaró érzések általában néhány nap alatt óriásit változhatnak, vagy akár el is múlhatnak, de időnként hasonló formában, hasonló szituációt követően újra felmerülhetnek.
Manipulálják környezetüket
Az érintettek társas kapcsolataira jellemző, hogy bizonyos személyekkel felszínesek és távolságtartók, míg másokra rátapadnak és függnek tőle. Ha céljukat nem érik el, manipulatívak lesz, és ha így sem megy a dolog, akkor mély depresszióba zuhannak. Magányosságuk oka, hogy nem tudják megtartani a biztonságot és vigaszt nyújtó kapcsolatokat, folyamatos színjátékaikkal pedig annyit érnek el, hogy a másik fél lelép. A betegeknek általában homályos képük van önmagukról, identitásukról, képtelenek egyben tartani magukat. Társkapcsolatok helyett sokszor magányosan és elszigetelten élnek. A betegség terápiája gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésre épül. A gyógyszeres kezelés elsődleges célja a tünetek enyhítése, valamint az önromboló hajlamok megszüntetése. Másodlagos célja a beteg pszichoterápiára alkalmas állapotba hozása, kedélyállapotának stabilizálása. A gyógyszeres kezelés ugyanis csak tüneti javulást eredményez, tartós változás csak hosszú távú pszichoterápiával érhető el. Ilyen módszer a viselkedésterápia, ami csoportfoglalkozáson és magán kezelésen is hatékonynak bizonyul.
Megfizethetetlen gyógymód
Létezik rá gyógymód, de annyira drága, hogy az esetek többségében a Borderline-ban szenvedők egyszerűen megvárják, míg problémájuk magától elmúlik. 2006-ban a betegség gyógyításában szenzációs áttörést jelentett a mentalizációs terápia, melynek köszönhetően a Borderline mára sikeresen gyógyítható személyiségzavar lett. Az igen költséges és időigényes kezelés esetén a személyiségváltozás célzottan lehetséges, ám anyagi okokból csak kevés páciens számára elérhető, ugyanis ezt a terápiát szinte kizárólag a magánpraxisban alkalmazzák. Ezért a Borderline lefolyása még mindig krónikusnak mondható, illetve az esetek egy részében, az idő múlásával, a spontán gyógyulás is megfigyelhető; a tünetek csillapodnak, vagy végleg kialszanak.
A betegség mindig fiatal korban jön elő
A statisztikai adatoknak megfelelően harminc fölötti Borderline-ost ritkán diagnosztizálnak. Általában a 35-40. éves kor közötti időszak alatt a betegek kétharmada jobban lesz, beilleszkedik a társadalomba. Az önértékelési, a személyközi kapcsolatokban megjelenő problémák közepes mértékben javulnak. Viszont a depresszió, a hangulatzavar és üresség-élmény hosszú távon is csak keveset változik. A kor előrehaladtával történő állapotjavulás nem minden beteg számára következik be automatikusan. A tapasztalatok alapján bizonyos tényezők reménykeltők, bizonyos tényezők inkább a rosszabb kimenetelt valószínűsítik. A legjobb, ha az érintettek felveszik egymással a kapcsolatot, és közösen próbálják megoldani a problémát, tanáccsal, tapasztalatcserével - az iwiw-en még klubjuk és Fan Clubjuk is üzemel:
Én, én vagyok, de fejlődöm!
Az első lépés, hogy felismerjük magunkban a betegséget, és tudomásul vegyük, a második pedig az orvosi segítség iránti hajlandóság. Sokat segít a tudomásulvételben, ha beszélünk vagy írunk róla, ahogy Borderline Anikó teszi ezt, aki blogot vezet érzéseiről, gondolatairól és gőzerővel próbál segíteni sorstársain:
„Borderline-szindrómában és skizoaffektív zavarban szenvedek. Nem könnyű megélni és kezelni egyiket sem. Már a betegségek vége felé tartok, már amennyire ezek gyógyíthatóak. Talán segít, ha kiírom magamból gondolataimat, mindennapjaimat...
...Jópofizni nem tudok és nem is akarok. Felesleges energiapocsékolás! Szeretek blogolni. Írni is (bár ezt nem teszem valami bőbeszédűen, pedig rengeteg mondanivalóm van pillanatnyilag) és Másokat olvasni is. Mostanában rengeteget netezek. Ez nem jó. Báááár...... az elmúlt 4 évből 3,5-et szinte csak a házban időztem. Nagyon ritkán és még annál is nehezebben mozdultam ki itthonról. Az első 2 évből egyet kórházban töltöttem. Volt egy hatalmas előnye: nem kellett orvoshoz járni! Mindennek van előnye is! Ezt ma már időnként az eszembe tudom vésni. Főként akkor, ha a rossz dolog elmúlt. De már nekem ez is nagy fejlődést jelent. Volt olyan év is, amikor nem láttam az eget csak ha dokihoz vittek. Még a teraszra is féltem kimenni. Szerencsére ez elmúlt.”
Egy ilyen beteg gyakran hagyja magát kihasználni
„A Borderline szindróma megterhelő, nehezen viselhető személyiségzavar” – mondja Dr. Fehér Gabriella pszichológus. „Fő jellemzője az érzelmi instabilitás, az érzelmek gyors, gyakran óránkénti változása. Szélsőséges hangulatingadozások jellemzik. Gyakran érzi úgy, hogy belül üres, az élete céltalan és értelmetlen. Önértékelése alacsony. Jellemzi az impulzuskontroll zavar, nehezen tud ellenállni hirtelen feltörő késztetéseinek.”
A szakember szerint egy ilyen beteg emberi kapcsolataira is az instabilitás jellemző, nehezen tudja megtartani a barátait, mivel nem érzi a határokat, nagyon könnyen sért és sértődik. Gyakran hagyja magát kihasználni, kizsákmányolni. „Mélyebb kapcsolataitól kínzó hiányérzete miatt viszont nehezen válik meg, ragaszkodik egy rossz viszonyhoz is. Indulatait gyakran saját maga ellen fordítja, jellemző az önkárosító magatartás, pl. falcolás, de eljuthat az öngyilkosságig is -ezért különösen figyelni kell rájuk. Érzelmei lecsillapítása érdekében hajlamos az alkohol és kábítószer fogyasztásra, és a szeretet illúziójának fenntartása miatt a szexuális szabadosságra is. A személyiségzavar oka általában egy traumatikus gyermekkorban rejlik, a szülő-gyermek kapcsolat zavarában, az ilyen beteg gyakran szexuális abúzus áldozata volt. Kezelése elsősorban pszichoterápiával történik, a gyermekkori események feldolgozásával, az önértékelés és a realitáskontroll javításával. Súlyos esetben gyógyszeres kezelést is alkalmaznak.”
