Zwack Izabella: A nők két dologban biztosan erősebbek

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Először is kell nekem egy híres, magyar költő, és akkor talán leszek olyan legendás figura, hogy az unokáim bort nevezzenek el rólam – viccelődött Zwack Izabella. A borász az ideje nagy részét a repülőn tölti, üzleti úton, és sokszor érzi magát úgy, mint Scarlett Johansson az Elveszett jelentésben. Zwack Izabella számára a szabadságot inkább a szüret jelenti. Interjú.

Ha szőlő lennél, milyen szőlő lennél?

Az első, ami eszembe jut, hogy furmint.

Aszúsodó, magyar fajta lennél?

Szerintem a legizgalmasabb szőlőfajta, ami létezik a világon. Nagyon karakteres, egyedi, sokra képes. Szép, gyümölcsös, lehet százaz is, édes is. Elég lenne csak furmint a világban (nevet). Ha viszont vörösborban gondolkozom, akkor pinot noir lennék. Nálunk, Tokaj-hegyalján ez a szőlő méltatlanul háttérbe szorult, de mi most felélesztjük, folytatjuk a hagyományát. Amit annyira szeretek benne, hogy minden percben valami mást mutat, csak keresni kell a pohárban. Sosem lennék cabernet sauvignon, chardonnay, vagy merlot, ezek nekem egyszínűek, túl kockák.

Úgy tudom, a tokaji borászatotok, a Dobogó Pincészet berendezésénél arra törekedtetek, hogy minél otthonosabb, személyesebb legyen. Te eközben üzletasszony vagy, aki naponta döntéseket hoz. A kettő közül melyik az, ami inkább te vagy?

Mind a kettő. Lehet sok mindennek lenni, ha nem nagyon ellentmondásos. Az üzletasszonyi szemlélet és az érzékenység együtt megfér. A nők ebben erősek, nekünk nem szabad férfiasnak lennünk, mert másban van az erőnk.

Miben?

Az intuícióban és abban, hogy sok mindenre tudunk ugyanolyan figyelmet szentelni egyszerre.

Mindig egyértelmű volt számodra, hogy a családi hagyományokat követed, vagy fontolgattad, hogy teljesen más pályát válassz?

Ha nem borász lettem volna, akkor is olyat választottam volna, amelyik közel van a természethez és az emberekhez. Nem nagyon tudnám elképzelni magam egy multinál a pénzügyön. Étel, ital, természet, föld, emberek - ezek érdekelnek. Szeretek főzni és a zöldségkertemben dolgozgatni. Nyáron van paradicsom, ősszel tök, imádom nézni, ahogyan fejlődnek.

Az interneten keresgélve azt láttam, az interjúid nagy része inkább szakmai jellegű, olyan interjút viszont, amelyik a személyedről szól, kevesebbet találtam. Ezzel elégedett vagy, vagy jól esne, ha lenne több?

Nemrég nézegettem én is, miket írnak rólam vagy a családomról. Megdöbbentő, mennyire publikus az életünk. Valaki csinál rólunk egy fotót, és máris fent van az interneten, vagy ha láttak éppen valahol, írnak egy bejegyzést. Némely szempontból szeretem azt a kommunikációs szabadságot, amit az internet ad, de másfelől meg nehézzé teszi a privát élet védelmét. Ha valaki egy ilyen típusú ember, aki nem szeret szerepelni, annak a mai világ nehéz.

Nem szeretsz szerepelni?

A munkám miatt nekem muszáj szerepelnem. Borkóstolók, gasztro rendezvények, fesztiválok, interjúk - ezek mind részei az életemnek. A családomra is jellemző, hogy akkor szeretünk beszélni, ha van valami fontos témánk. Csak magunkról nem tartjuk érdekesnek, hogy beszéljünk.

Hogyan alakult ez az éved? Eddig mennyi időt töltöttél üzleti úton, munkával?

Nagyon sok üzleti útra utazom, az időm majdnem fele ezzel telik. De ha Amerikába megyek, mindig próbálom meglátogatni a testvéreimet. Nekem a szabadság már régóta nem az utazást jelenti. Kikapcsolódni annyit jelent, mint semmire sem gondolni.

Egyedül utazol vagy kísér valaki?

Általában egyedül. Megszoktam már, hogy egy adott reptéren van egy étterem, vagy egy adott városban szálloda, és ott ismerem a személyzetet, összebarátkozunk. Nem jelent gondot a magány, része az életnek. Néha viszont úgy érzem magam, mint az Elveszett jelentésben, amikor Bill Murray és Scarlett Johansson éjjel találkoznak a bárban. Nem tudnak aludni, mert jetlagjük van és hajnali kettőkor whisky-t isznak és nézik egymást. Vagy amikor láttam az Egek urát, az is teljesen ezt a hangulatot hozta vissza nekem, amit én szoktam érezni. George Clooney persze profi az utazásban, én meg olyan rosszul utazom: egy óriási bőröndöm van, és minden kiesik belőle.

Azt gondolnám, kis bőrönddel utazol és mindennek megvan benne a megszokott helye.

Nem, nagyon ügyetlen vagyok, ráadásul mindig elfelejtek valamit, a lakáskulcsot, vagy akár a kocsi papírjait. Utálom a töltőket is. Bárcsak lenne egy telefon, ami egyben iPad, laptop, és fényképezőgép is, és egy töltő lenne hozzá. Az egész folyadéktortúra is gond nekem, hogy mennyi krémet, sampont vihetek magammal a repülőútra.

Italokat szoktam vinni ajándékba, és ez néha megneheziti az életemet. Szinte mindig van nálam egy üveg bor, és Unicum, és néha egy-egy üveg eszenciát is viszek magammal. Az nagyon különleges ital, de egyszer megfeledkeztem róla, és a kézitáskámban maradt. A San Francisco-i reptéren megtalálta a biztonsági őr, és azt mondta, bocsánat, mivel ez több, mint 100 milliliter, ki kell dobni. Könyörgöm, bármit kérjen, csak ezt ne, ez egy isteni ital, nemcsak egy folyadék. Sajnálom, de ez a szabály, mondta. Akkor felajánlottam, hogy igyuk meg ott helyben. Azt mondta, azt nem teheti meg. És akkor ki kellett dobnom. Nagyon fájt.

Látod, ilyen George Clooney-val nem történt volna, ő becsomagolta volna a bőröndjébe. Nálam sokkal ügyesebben pakol.

Előfordul, hogy külföldi borászatokat látogatsz csak azért, hogy tanulj tőlük?

Persze. A borvilág olyan, mint a tudomány. Minél többet tudsz a borról, annál inkább látod, milyen kevés is a tudásod. Mindaz, amit a bor kínál, végtelen. A bórkostolás is olyan, hogy elkezdesz gyakorolni, és ha ügyes vagy, az elején egy borban érzed mondjuk az alma ízét. Egy év múlva már érzed a különbséget a sárga és a zöldalma között. Még egy év, és már azt is érzed, hogy éppen akkor szedték le frissen az almát vagy pedig a hűtőszekrényben tárolták.

Melyik volt az utolsó helyszín, amelyik valamiért különösen érdekes volt a számodra?

Brazília. Nyáron jártam ott, mert a Dobogónak van ott egy új imporőre egy éve. A braziloknál inkább sört és cachaçát szokás inni, a borvilág náluk még új. Ott tartanak, mint mi, itthon 10-15 éve, amikor indult a „borhullám”. Annyi a különbség, hogy ott több pénz van ebben a szakmában. Most mindenki borlázban ég. Bár a helyi borok még nem annyira jók, mégis izgalmas a piac, mert indul felfelé. Az ottani helyzet emlékeztet arra, amikor itthon is kezdődött minden, és nagyon dolgoztunk, nagyon hajtottunk.

Mikorra teszed a nagy hajtás kezdetét? Miért költöztél végleg Magyarországra?

2003-ban költöztem Magyarországra véglegesen. Itt volt az ideje. 28 éves voltam, nagylány, sok időt töltöttem már itthon Dobogó miatt, és úgy döntöttem, én is szeretnék a cég életében részt venni, és a bátyámmal (Zwack Sándor - szerk.) együtt itthon jelen lenni. Elkezdtem a Zwack Unicumnál dolgozni, majd létrehoztam a saját borüzletágamat. Az akkori magyar borpiacon csak néhány húzónév volt, többek közt Gere, Bock, Szeremley, Thummerer, Gál Tibor.

A kisebb pincészetek - amelyeket úgy neveznek a nemzetközi borszakmában, hogy boutique, vagy garage winery - akkor még nem futottak be, csak indult az egész. A fiatal generáció teljesen más szemlélettel kezdett borászkodni, mint az öregebbek. 2003-2008 között nagyon izgalmas időszak volt itthon. Ötéves ciklusokat látok a borpiacon. Aztán jött a válság, de majd lesz egy újabb öt év, ami felfelé visz.

Nem Magyarországon születtél, a családoddal együtt először '88-ban jöttetek haza néhány évre. Mik azok a dolgok, amelyek Magyarországhoz kötnek?

A Zwack üzlet nemcsak egy cég, hanem az életünk. Az, hogy tudjuk ezt az álmot élni, nagyon fontos nekünk.

A saját boraitokhoz személyes, családi történetek kapcsolódnak. Például egy borodat a nagynénédről nevezted el. Szeretéd, ha a következő Zwack-generáció rólad nevezne el bort?

Ahhoz az kéne, hogy én is olyan legendás figura legyek, mint amilyen a nagynéném volt nekem. Gyönyörű neve volt, Mylitta, három férje volt, és ő volt Ady Endre egyik legnagyobb szerelme. A szememben ő egy nagybetűs nő volt. Először is kell nekem egy híres, magyar költő, és egy nagyon szép becenév, akkor talán az unokáimnak eszébe jut bort elnevezni rólam (nevet).

Azt gondolom, ha az ember csinál valamit, amit nagyon szeret, akkor fontos, hogy tovább tudja adni a következő generációnak. Ha 50 év múlva még lesz Dobogó -amit nagyon szeretnék -, és azt az én utódaim csinálják majd, az nekem boldogság lesz. Nem kell, hogy bármit dedikáljanak nekem, csak vigyék tovább a borászatot. De addig is még sok tervem van.

Mondanál párat?

Az egész borvidéknek fontos lenne, hogy Tokaj neve újra egy magas szintet, egy minőséget jelentsen. Ha bemész egy üzletláncba, ott annyira olcsón lehet kapni tokaji bort, akár aszút is, hogy biztosra lehet tudni, hogy nem igazán jó minőség. Ha annyiért adom az Armani zakót, mint egy márka nélküli melegítőfelsőt, akkor valami nem stimmel. Hiába mondod, hogy de hát ez Armani, ki hiszi el, ha az alsó polcon van?

Vesztettünk az élményből. Ha ma valaki megkínál egy pohár aszúval, az már nem egy nagy dolog. Mind itthon, mind külföldön erősíteni kellene, hogy ha az ember egy igazi tokaji aszút bont fel, az ugyanolyan nagy dolog, mint egy üveg Chateau Margaux-t kinyitni.

Tavaly, amikor a párizsi reptéren jártam, láttam egy champagne-polcot: minden arany volt és csillogott. A franciák nagyon ügyesek abban, hogy ha az ember náluk lát valamit, úgy érezze, most nagy dolgot lát. Nekünk ugyanezt az élményt kellene keltenünk, hogy az aszúnk ritkaságosan szép. Sokan nem is tudják, mennyire nehéz aszút előállítani. Novemberben, a hidegben kimész, és szemenként szeded az aszúszemeket.

Mikor szüreteltél utoljára?

Minden évben. A borral rengeteg fizikai munka van, amit nagyon szeretek. A szőlőt szagolni kell, kóstolni kell, ragadjon tőle a kezed, akkor tudsz mély érzékenységet szerezni.

Néhány éve a Haszon magazinban megjelent egy lista arról, ki a 33 leg jobb parti Magyarországon. Annak, hogy szerepeltél a listán, milyen hatása volt? Például több vacsorameghívást kaptál?

Nem is tudtam róla, eszerint nem lett több a meghívás. Ha láttam volna, valószínűleg mosolyogtam volna rajta. Nincs jó meg rossz parti szerintem. Néha nagyon fáradt vagyok az utazástól és félek a repüléstől. Ilyenkor szoktam nagyon egyszerű újságokat venni és gondolkozom a sztárvilágon. Nekem azok nagyon üresek tartalmilag, és ezek a listák is.

Félsz a repüléstől?

Nagyon, és ez azért különösen nehéz, mert gyakran egy hónapban több napot is repülőn töltök. Már a hipnoterápián is gondolkoztam, hogy azzal talán lehetne kezelni.

Mit csinálsz olyankor, ha rád tör a szorongás?

Semmit nem csinálok. Insallah, ahogy a muszlimok mondják. Legyen úgy, ahogy Isten akarja!