A forralt bor vitatott kategória, hiszen se nem tea, se nem bor, az sem mindegy, miből csináljuk, mert rossz borból, csak rossz forralt bor lehet. A tökéletes forralt bor megfoghatatlan kijelentés, hiszen ahány házi recept, ahány söntés, annyi fajta létezik.
A lokálisan eltérő szokások és elnevezések alapján csupán egyet állíthatunk biztosan: mindegyik forró, és mindegyikben van cukor. Hogy azon kívül még mi mindent tesznek bele? Fűszerkeveréket - fahéj és szegfűszeg mindegyikben alap -, gyümölcsöket, azoknak a levét, néhol ánizst, olykor még bort is. Lehet továbbá vízzel vagy teával hígítani, de az sincs tiltva, hogy éppen ellenkezőleg, különböző erős, ízes vagy édes szeszneművel dúsítsák alkoholtartalmát és hatásosságát.
A színével nincs gond, csak az ízével - Instant
Három szempont alapján vizsgáltuk az italokat: illat, külcsín - szín és szervírozás -, ízvilág. A forralt bor belbecsét szintén három állapotában vizsgáltuk: forrón, langyosan és hidegen. Az első utunk az Instantba vezetett, ahol 780-ért kaptunk 3 decit, nosztalgikus, piros pöttyös bögrében, narancsszelettel.
Laci, akit könnyen le lehet venni a lábáról cukorral és zacskós fűszerekkel, azonnal beleszeretett. „Kellemes illatú, a fehér bögrében barnás-vörös színt ad. Az első korty a napsütötte, édes málnamezőket idézi, zamata a nagyi jól bejáratott teáskannájának lágyan égett utóízét hozza. Ahogy a folyadék fokozatosan hűl, nyomokban csokoládét észlelni és ebben az állapotában intenzívebb a fahéj és a fűszerezettség. A végén megszívja magát a narancsszelet – érdemes megenni!”
Dóra ezzel szemben kissé kritikusabb volt. „Gigaédes. A színével nincs gond. A szegfűszeget és a fahéjat érezni, viszont az oldat fűszerkeverék-gyanús.” Levente szerint nem az a sípályás forralt bor, de meg lehet inni. Viki viszont arról számolt be, hogy a nyelvén egy láthatatlan bevonat képződött. „Melegen jobb, hidegen jön a kaparós utóíz”. Ehhez annak is jól esik a cigi, aki nem is dohányzik.
Tolakodóan citrusos utóíz ragadós pohárban - Fogasház
Amikor továbbálltunk, hogy szúrópróbaszerűen megtaláljuk a következő tetthelyet, azt hittük, könnyű dolgunk lesz: minden sarkon folyik a forralt bor és vödörrel öntik utánunk. Ezzel szemben csak úgy jutottunk ismét a nedűhöz, hogy körbesétáltuk a belvárost, és bezárt, vagy időközben megszűnt helyekre kopogtattunk be, ahol látszólag volt élet, de kiszolgálás nem.
A Fogasházban kellemes meglepetés fogadott, mert az időnként felbődülő kísérleti zenekar mellé forralt bor is járt. Itt 2 deci 300 forint, teázásra termett, kecses, füles üveg pohárban szolgálják fel. Laci szerint nem túl édes, ideálisnak tűnik, a színe sem természetellenesen sápadt vagy vízfestékesen bordó.
„Kellemesen savanykás, illata nem domináns, és árnyaltan ígéri az oldatban ázó fűszereit. Langyos állapotában elveszti karakterét, hidegen kifejezetten kadarkás utóízt hagy a szájban. A pohár alján leülepedett szárazanyag-tartalom látszik, apró fekete bogyók formájában - amit az avatatlan szem először sörétnek vélne, az valójában lefejezett szegfűszeg.” Viki arról számolt be, hogy a hideg telek forró italának eme példánya az első korty után összehúzza a szájpadlását. „Tolakodóan citrusos.” Leventének tetszett a kissé összehúzó, marós utóíz, de az nem, hogy ragad a pohara. Dóra is csatlakozott az előtte elhangzó véleményekhez.
A forralt bor távoli rokona - Szimpla
Újabb városi keresés és kudarchullám után, kissé már kapatosan érkeztünk meg következő állomásunkra, a zsúfolásig megtelt Szimplába. Amint átvergődtünk a tömegen és helyet foglaltunk az emeleten, kiderült, hogy a forralt borhoz csakis legalul lehet hozzájutni. 2 deci 400 forint volt, a forró poharat pedig praktikusan belehelyezték egy műanyagba, hogy meg lehessen fogni.
Dóra szerint a folyadék nem ápol szoros rokoni szálakat a forralt borral „A színe szép rubinpiros, de megint megszaladt a cukorszóró.” Viki elsősorban a domináns gyümölcs ízt érzi, azonban aszpartamos lecsengése miatt nem ez a fajta forralt bor lesz a kedvence. Szerinte mindegyik tétel, amit ma az ajkunkhoz emeltünk, menza jellegű. Elárulta, hogy jellegtelensége miatt nem csúszik, és ott is hagyta a félig tele poharát.
Laci szerint az italnak nincsenek tolakodó illatai, egyszerűnek, polgári fogyasztásra alkalmasnak találta. „Sajnálom, hogy nincsenek dimenziói, kicsit világosabb színű az átlagnál, de a célnak megfelel. Ez itt egy forralt bor jellegű valami, apró, cinkos alkoholtartalommal. Mindenestre hidegen jobb, így búcsúja üdítően gumicukros.”
Vörösmarty tér
Az adventi vásárokon mért forralt bort sokan eredetibbnek tartják és valóban gondosabb kezek munkáját dicséri azokkal összevetve, amiket eddig ittunk. A Vörösmarty téren 200 / dl. az ital ára, amit betétdíjas bögrékbe fejtett a megtermett paraszt asszony egy istenes hordóból. Akár jól nevelt sznobként körbe is sétálgathattunk volna a téren, bögrével a kézben, de a szemerkélő ónos eső kedvünket szegte.
Dóra szerint ennek a terméknek végre hangulata van, nem túl édes, árnyalatnyit málnás ízű, és a színe is rendben van. Ezúttal csatlakozott hozzánk Linda is, aki elárulta, hogy külön tetszik neki, hogy ez a forralt bor közepesen testes, viszont nem elég forró. Viki elmondta, hogy végre egy klasszikus ízzel találkozott, amit így fogalmazott meg. „Ha kihagytuk volna ezt a kört, úgy hiányozna, mint a Való Világból Stohl Buci”.
Jókai tér
Innen a Jókai térre vezetett tovább az utunk, ahol valamiért minden évben, a karácsonyra fittyet hányva, az indián pánsíp muzsika uralja a felállított standokat. Amikor megtaláltuk a borelosztót, vörös és fehér forralt bort is fogyasztott kis csapatunk, 150/ deciért. A fehér változatról Linda véleményt is szőtt. Azt állította, érzi rajta a szőlőt.
„Amikor iszom, nem érzem annyira a fűszereket, mint amikor kifújom a levegőt, valahogy a gőzben jobban kibontakozik a fűszerezettség. Viszont nem túl magas az alkoholtartalma.” Viki szerint a fehér erős, mint egy Gitanes cigi, kicsit savas utóízzel, amely a leheletben is kitart sokáig. Dóra szerint a fehér kellően forró és harmóniában nyugszanak benne a fűszerek. Laci szerint a vörösboros változat hamarabb kimegy a fejből, mint a környéket átható indián pánsíp-merénylet.
Westend Jégterasz
Túránk utolsó állomása a Westend City Center, Rádió 1 Jégterasz volt, ahol minden csodás lett volna, ha a rendkívül irritáló és beszédképtelen Cooky nem üvöltözik hét percenként telefonszámokat az éterbe.
Egy hangulatos fóliasátorba bújtunk, ahol a korcsolyázók és forralt bor rajongók egyaránt megpihenhettek. Ami mindenkinek tetszett, az a hungarocell pohár volt, melyeket felfedezni Viki szerint olyan élmény volt, mint bizsuk között meglelni a Swarovszki-kristályt. Itt 150 volt decije a forró álomnak, és itt is két fajtát kínáltak nagy, rozsdamentes tartályokból.
Linda fehérbort választott és rögtön meg is jegyezte, hogy természetellenesen sárga a színe - talán szörppel javították fel -, viszont a hőmérséklete megfelelő, ugyanakkor kicsit édes. Dóra vörös változatot kortyolt, és furának tartotta a színét, mert az pont olyan, mint a kóláé. „Az íze beazonosíthatatlan, a bort ennek az italnak nem mutatták be.” Viki szerint instant íze van, és leginkább az űrhajós-koszt részeként tudná elképzelni, amint a tubusos csirke mellé csapják.
Fotó: Katona Boglárka, Hernádi Levente, Kováts Dániel
A folytatásban megjelentetjük a tökéletes forralt bort mindez idáig titkolt receptjét.
