Panyolára megyünk, ami valahol Kelet-Magyarországon van, közel a hármashatárhoz. Ennyit tudtunk mindössze, amikor elindultunk, no meg annyit, hogy ha lehajtunk az autópályáról, már döcögős a folytatás.
Meghívásra érkeztünk, Méhész Zsuzsa a Panyolai Elixír munkatársa hívott meg minket, pár héttel azután, hogy egy rendezvényen elénk tett pár pohár valódi panyolai szilvapálinkát, ami mi tagadás, nagyon a kedvünkre való volt.
Minden kertben terem szilva
Pálinka kóstolóra érkeztünk, de többet kaptunk. Ebéddel vártak bennünket, helyi specialitások: áttört, tejszínes aszalt szilva leves, harcsapaprikás kapros-túróscsuszával, előtte, közben és utána pálinka. A harcsát a ház végében fogták, hiszen ott folyik a Szamos, a Túr, de karnyújtásnyira a Tisza is. A szilva pedig ott terem minden kertben, az utak mentén, az ártérben.
Sosem permetezik, valójában bio
Falusi vendégszállásunkon a házigazdáink igazi, sűrű, rézüstben főtt szilvalekvárral kínáltak reggelire, úgy tűnik, nem csak pálinka fő a Nemtudom szilvából. Ez a szilvafajta magától, magról szaporodik az ártérben, tulajdonképpen bio, hiszen soha nem permetezik, csak ősszel leszüretelik. A Szilvaút mentén szinte csak ez a szilva terem: van ugyanis Nagyszilvaút, és Kisszilvaút. A Nagyszilvaút Naményból indul, és ugyanide vezeti vissza a látogatót, míg a Kisszilvaút Penyigétől Panyoláig visz.
Penyigén található a Lekvárium, az ország első szilva- és lekvármúzeuma, ahol a szilvatermesztés és feldolgozás folyamatát is megismerhetjük. Panyolán pedig többek között a Panyolai Elixírt főzik.
A gyönyörűen felújított és kibővített pálinkafőzdében, mely látványosságnak sem utolsó, klasszikus magyar kisüsti módszerrel készülnek a kiváló minőségű pálinkák. Természetesen a fő attrakció a szatmári szilva, de további kilenc gyümölcsből, így például kajszibarackból, cseresznyéből, meggyből, almából, piros- és feketeribizliből, sőt, bodzából is készítenek pálinkákat.
Az alkoholt már alig érezni
Az alapnak számító Panyolain kívül megtalálhatóak a palettán a hagyományosnak mondható ágyas és mézes pálinkák, de igazi különlegességekkel is találkozhatunk, mint például az Eszencia. Ennek alapja a magában is párját ritkító Elixír, mely "gazdag gyümölcságyon pihenve először elveszti mennyiségének kétharmadát, a maradék sűrű, olajos eszencia pedig a végletekig koncentrálva őrzi a gyümölcs ilyen töménységben soha nem tapasztalt tulajdonságait." Fantasztikus olyan pálinkát inni, amely méz nélkül is mézédes és bódítóan gyümölcsös. Az alkoholt már szinte nem is érezni.
De a főzdében nem csak a pálinkát töltik a poharakba, hanem végigvezetnek a gyümölcsszürettől a pohárig tartó úton, közben bemutatva a főzde működését. Este megkóstoltunk mindent, ami ezekben a gyönyörű réz üstökben főtt, mellé helyi almát, diót és szabolcsi töltött káposztát ettünk, ami abban különbözik a Budapesten megszokottól, hogy édes káposztalevélbe töltik, majd paradicsomosan főzik meg. Éreztük, hogy másnap bánni fogjuk, hogy nem ettünk belőle „eleget”, de egyszerűen nem bírtuk a tempót, zsebre pedig mégse tehettük.
Bevallom, a kóstolás kicsit túlszaladt az elfogadható mértéken, másnap mégis úgy ébredtünk, mintha csak ásványvizet ittunk volna.
Napközben megnéztük a túristvándi vízimalmot, és a környék nevezetességeit, de este újabb pálinkázás várt ránk, spontán vacsoravendégekkel, akikről később kiderült, hogy nem csupán egy háromgyerekes család tagjai, de a polgármester családja.
Saját fáról gyümölcslevest az óvodának
Nem hiába, a jó termék még kevés. Ahhoz, hogy valami ennyire tökéletes és kerek legyen, mint a Panyolai pálinkák, emberek kellenek. Olyanok, mint Méhész Zsuzsa és családja, akik az asztalukhoz ültetnek vacsorára, és mindent megmutatnak, ami nekik érték a kicsi falujukban, vagy olyanok, mint Muhari Zoltán polgármester, aki bogyós gyümölcsfákat ültet az óvoda kertjébe, és abból főzeti nyáron az ovisoknak a gyümölcslevest, vagy olyan fesztivált szervez nyáron, ami a fővárosban is megállná a helyét. De mondhatnám csak a boltost, aki árulja a helyiek lekvárjait is.
Eleinte csodálkoztunk, hogy lehet az, hogy itt van ez a pár fiatal, ebben a nagyon pici faluban, és úgy látják az életüket, mint mi, akik kívülállók vagyunk, és messziről jöttünk. Aztán kiderült a turpisság: Zsuzsa és családja, de a polgármester úrék is mind betelepülők. Pesti karrierjüket adták fel, vagy mellé vállalták be a szerelmüket, Panyolát. Panyola nem egyszerűen a pálinka hazája, hanem sokkal több annál: egy hely, amit szerelemmel építenek!
