Az ön gyereke hisz a kézmosás fontosságában? Bár ez végül is mindegy, a lényeg, hogy műveli-e. Mert persze könnyű belátni, hogy a kezet mosni legalább olyan unalmas, mint elmenni pisilni, vagy fogat mosni, csak hát nem mindig lesz jó vége. Erre, mármint a kézmosás fontosságára próbálják felhívni a figyelmet a kézmosás világnapján, ami október 15-én volt.
A Tork, ami egy nemzetközi higiéniai vállalat, és leginkább nyilvános mosdókban lehet látni a szappan és kéztörlő adagolókon a nevüket, készített egy felmérést ezzel kapcsolatban. Kiderült, a szülői példamutatáson is van még mit javítani. A válaszolók tíz százaléka bevallotta, előfordul, hogy nem szappannal, csak sima vízzel mos kezet, és szintén tíz százalék nem tudta, hogy fontos utána szárazra törölni a kezet, mert a vizes kezek sokkal több baktériumot terjesztenek, mint a szárazak.
A válaszadók 60 százaléka tudta, hogy a legjobb, ha egyszer használatos papírtörlőbe törlik a kezüket, 35 százalékuk mégis elektromos kézszárítót, 2,5 százalékuk pedig textiltörölközőt használ. Tegyük hozzá, ez azért nagyban függ a lehetőségektől, mert hiába vagyunk a kézhigiénia bajnokai, ha mondjuk a mosdóban csak egy gyanús állagú frottírtörölközőt találunk. A közlemény arra nem tér ki, hogy ilyenkor mi a jó választás, a vizesen hagyott kéz, vagy a ki tudja, mit tartalmazó törölköző? (Szerintünk a saját papír zsebkendő).
A felmérésben részt vevő anyukák 96 százaléka tudja, hogy a rendszeres, megfelelően végzett kézmosás nagymértékben hozzájárul a fertőzések megelőzéséhez, különösen az influenza szezonban. A helyes kézmosási technika megtanítása nem egyszerű dolog, de hát az anyák élete már csak erről szól, például enni is megtanítjuk a gyereket, nem sajnáljuk a fáradságot.
A megkérdezettek 70 százalék úgy gondolja, hogy a legjobb, ha a kézmosás bizonyos tevékenységekhez kapcsolódó rutin lesz, vagyis étkezés előtt, hazaérkezéskor, WC használat után (és előtt), főzés előtt automatikusan és alaposan kezet mosunk.
Mit kell tudnia a gyereknek a kézmosásról? Mikor, hogyan, miért?
A mikor és a hogyan eleinte sokkal fontosabb, megtanulja őket a gyerek mechanikusan, és ráér később is megérteni, hogy mit előz meg vele. A napi rutinba ezért a következő tevékenységekkel kapcsolatban kell(ene) beépíteni a kézmosást, családilag, nem csak a gyerekre vonatkoztatva.
mikor:
- Hazaérkezés után
- Tömegközlekedési eszközök használata után
- (Kézbe) köhögés, (kézbe) tüsszentés és orrfújás után
- Állatokkal való foglalkozás után
- Vécéhasználat után
- Szabadtéri, játszótéri játék után
- Étkezés előtt
- És érintett kamaszoknak: kontaktlencse kivétele, berakása előtt és után
hogyan:
- folyóvízzel
- szappannal
- a kézhátat és az ujjak közét is alaposan átdörzsölve
- a kezet utána szárazra törölve
miért, avagy a kórokozók terjedésének öt leggyakoribb útja:
- orrból, szájból, szemről a kézre, majd onnan más emberekre. A kézmosás a leghatékonyabb megelőzése a nátha, influenza és például a kötőhártya-gyulladás terjedésének
- kézről az ételre, ételről a testbe. Például olyan esetben, ha vécéhasználat után elmarad a kézmosás, és utána ételhez nyúl az illető, legkínosabb esetben mondjuk másnak készít ételt.
- ételről a kézre, kézről az ételre. Ez olyankor fordul elő, ha először valaki olyan ételhez nyúl, amelyen lehetnek kórokozók (például nyers hús, földes zöldségfélék, tojás), aztán kézmosás nélkül fog meg olyat, ami aztán hőkezelés és/vagy mosás nélkül kerül az asztalra (például saláta, sajt, kenyér)
- beteg gyerekből a szülő kezére, majd onnan más gyerekre/felnőttre. A különböző hányós-hasmenős betegségek terjedése például meghökkentően gyakran vezethető vissza arra, hogy a szülő/gyerek nem mos azonnal kezet mondjuk pelenkacsere, vagy egyéb, a betegséggel összefüggő nem örömteli esemény után
- állatokból az emberre, háziállatok, és különösen a beteg, vagy nem háziállatokról a kézre kerülő kórokozók kézmosás nélkül számos felületen megtelepszenek, ahol aztán más emberek is kapcsolatba kerülnek velük
