Viccelődtünk mi a gyerek témában kezdetektől fogva, hogy úristen, nézd azt a kiskölyköt, de szép, csinálj nekem olyat, most rögtön, göndör haja legyen ám, de maradtunk is ezen a szinten, hiszen egyikünk se számított arra, hogy az én rengeteg nőgyógyászati gondom-bajom és minimális teherbeesési esélyem mellett bármi is összejön a gyerekcsinálás mímelése ellenére. Ráadásul 37 éves pasim (továbbiakban: gyerekem apja, muhaha) sejtése az volt, hogy meddő, mivel - különösebb védekezés nélküli - szexuális élete előttem is volt 8-10 éves kapcsolatokban, mégsem jelentkezett be egy baba sem.
A gyanúja nem vert le: már három gyerekem van (13, 12, 10 évesek), 32 éves koromra tehát mindenem adott, ami egy átlag nőnek szükségeltetik a boldogsághoz, sőt, annak a triplája. A baba viszont a mi esetünkben bejelentkezett. Ráadásul egy éven belül.
A jelek
A tejbegríz volt az első. Amikor este tíz órakor képes voltam lemászni a konyhába és perceken keresztül állni a tűzhely felett a hidegben, már az utolsó menzeszem időpontján töprengtem, de hát az én vérzésem úgyis mindig össze-vissza jön, ez nem lehet alap, aztán ismét a gríz ejtett bizonytalanságba. Két kanállal fenséges volt, miniorgazmus, aztán undorodva el is toltam magamtól az egész tányért. Utálom a tejbegrízt. A reggeli köhögésnél fellépő alhasi fájdalom után pedig egyenesen a gyógyszertárba mentem terhességi tesztért.
A tény
Bugyi le, hopp, egy kis barnás folyás, vagyis a megszokott előjele a menzeszemnek. Egy ideig tanácstalanul ültem a vécén visszatartva a pisilést, aztán biztos, ami biztos alapon csak megcsináltam a tesztet. Kontrollcsík megjelenik, másik nem, fasza, érdemes volt cirka egy órán keresztül állnom a sorban a patikában.
Bugyi fel, hopp, megjelent a második csík. Basszus. Sokk.
A fogadtatás
Adott tehát egy minden konfliktustól mentes, kiegyensúlyozott kapcsolat, vagyis a miénk, ettől függetlenül hirtelen nem tudtam, hogyan közöljem a hírt az illetékessel. Nem beszéltünk még erről, nem voltunk erre felkészülve, fogalmam sem volt, hogyan lehetne az egésznek egyből pozitív töltetet adni. Aztán felhívtam és közöltem vele, hogy örüljön, van egy jó hírem, nem meddő. A sokk nála egészen érdekes formában jelentkezett, vagy legalábbis én ennek tudtam be a vinnyogó röhögését.
Meggyőződésem egyébként, hogy gyerekem apjában még a második pozitív terhességi teszt után sem tudatosult a helyzet, akkor foghatta fel, hogy apa lesz, amikor ezt másnap a nőgyógyász is megerősítette. Amennyire megszeppent, annyira izgatott is, az egy dolog, hogy tízpercenként hangosan felröhögve próbálja szoktatni magát az apaság gondolatához, de nemrég a kispárnámat a karjába kapva ringatta azt, mintha egy baba lenne. Néha komolyan félek attól, hogy rendhagyó módon a terhesség az ő agysejtjeit pusztítja majd, nem az enyémeket.
Hiszti ezerrel
Magamhoz képest, persze. Még csak a hatodik hétnél járunk, de már egy hete folyamatos rosszullétek gyötörnek, értsd: reggeltől estig hányok, és olyan érzésem van, mintha valaki kis adagokban akarna megmérgezni patkányméreggel. Szidom is miatta a férfit redszeresen, aki ezt tette velem. A megváltozott testszagomat se bírom elviselni, már most kinőttem az összes melltartómat, gombóc van a torkomban az undorítóan nyálas filmektől, és azt szeretném, ha gyerekem apja folyamatosan (de tényleg folyamatosan) a nyakamban lihegne és szépeket mondana, mert egyébként totál elveszettnek érzem magam.
Amúgy meg nehéz nem kétségbeesve gondolni a következő hónapokra úgy, hogy miközben épp valami hisztis terhes fotót keresgélek a cikkhez, megáll mögöttem a tízéves, hogy azt mondja: most azt nézed, milyen dagadt leszel majd?
Négy gyerek. Azt hiszem, vicces lesz ez.
