Vége az iskolának, nemsokára az óvodák is becsuknak, Apánk pedig még mindig nem tudja, mi lesz a gyerekkel a szünidőben. Én Vagyok az Apád – nyár.
Tök jó, hogy itt a nyár
Bár persze a betegségekkel megjártuk az elejét, de azért akkor is kezdődik a vakáció. A gyerekeknek. De nekünk? Nincs ovi, nincs bölcsi. De valamit azért kezdeni kell a fiúkkal.
Illetve van ovi meg bölcsi, ha valaki nagyon akarja. Összevont csoportokkal majdnem lefedik az egész nyarat. Többé-kevésbé idegen gyerekekkel és óvónénikkel kellene megbarátkozni. Mivel Á most még nem dolgozik, nem szorulunk rá. De mi lesz jövőre? És ez nem kis probléma, mert több, mint 2 hónapról van szó! Eddig összesen egy olyan nyarunk volt, amit meg kellett oldani Effel. Sikerült. Mert szerencsére még vannak nagyszülők. De két gyereket már nekik sem olyan egyszerű pesztrálniuk.
Nincs megoldás?
Nagy lózungjaink sajnos nincsenek. Sőt, egyelőre csak próbálunk stratégiákat kidolgozni, hogy majd hogyan is kellene csinálni. Mert persze a szabadság időtartama erősen korlátozott. Mondjuk kiveszünk 2-2 hetet, és egyesével otthon maradunk a gyerekekkel? Akkor együtt nem is tudunk semmit csinálni, nem is lehet rendes nyaralást szervezni. Egy hetet átfedésben nyomunk? Az meg olyan kevéske. Két hét együtt? Az jó, csak akkor éppen marad még másfél hónap megoldandó idő. Szóval nem tudom, hogy lesz a végén. És ez meg még nem is az iskolás korszak, amikor meg aztán tényleg semmi nincs megoldva.
Amit csak lehet
A gyerekeket külön-külön lepasszolni egy-egy hétre a nagyikhoz, az mehet. Akár egy kicsit több időre is. Vagy együtt a két fiút, de az már komoly erőpróba. A gyerekeknek amúgy nem gond, mert jól elvannak velük. Nagybácsihoz, nagynénihez szintén mehetnek néhány napra. Na persze nem a Gorilla nagybácsihoz... Ha mindent bevetünk, még akkor is maradnak lyukak a nyárban. Ahhoz meg még Eff is kicsi, hogy bármilyen táborba menjen, és nem is olcsó mulatság a dolog. De jövőre talán már elképzelhető. Az mondjuk megint egy-két hét. És akkor mi van Jével? Ő még épphogy csak két éves lesz, mi meg addigra elvileg mind a ketten dolgozunk már.
Hogy csinálják mások?
Igaziból ezt szeretném tudni. Hogy azok mit tesznek, akik nem kőgazdagok, és nem tudnak valakit alkalmazni a gyerekek felügyeletére? Akiknek nincsenek kéznél a nagyszülők, rokonok? Nem is tudom elképzelni. Ráadásul pont ebben a pilanatban derült ki, hogy ezen a héten sem én nyertem meg a lottón a főnyereményt, pedig Eff is segített a számok kiválasztásában. Úgyhogy nagyon úgy néz ki, nekünk is szembe kell nézni a kihívással, és meg kell oldani a nyarat, bármilyen nyomasztóan hangik is ez így kimondva.
Az én gyerekkorom nyarai nem voltak problémásak. Anyám pedagógus volt, szabad volt a nyara. Két hétre azért én és a nővérem is el voltunk távolítva, mentünk vidékre a nagyszüleinkhez. Nade egy kicsit talán túlzottan előre is szaladtam, mert idén még minden sima ügy. Csak éppen az én idei szabadságom tűnik még nagyon messzinek.
