A férfiak és a nők máshogy gondolkodnak. Állítólag. De mi történik akkor, ha felteszed ugyanazt a kérdést egy férfi és egy nő pszichológusnak? Vajon ugyanazt fogják mondani? A Szeret, nem szeret mai podcastjában ezzel kísérleteztünk. Az adás első felében Mózes Zsófi, a Dívány szerzője Sákovics Diana pszichológust kérdezte, ezután Csabai Kristóf beszélgetett Csonka Balázs pszichológussal. A kérdés mindkét esetben ugyanaz volt: hogyan kell felkészülni egy hosszú távú párkapcsolatra? Hogy mi lett a tanulság? Hát az, hogy:
egy jó kapcsolat alapja az, ha a felek megfelelően ismerik önmagukat, egymást, és jól tudnak kommunikálni
Persze ha ez az egész ennyire egyszerű lenne a gyakorlatban, akkor a podcastot se lenne értelme meghallgatni. Pedig nagyon is van értelme, íme:
Bár egy jó órányi podcastot nem tudunk szó szerint visszaadni, azért igyekeztünk összefoglalni mindazt, ami a beszélgetések központi gondolatáról, azaz az önismeret fontosságáról elhangzott. Ha most éppen nincs időd meghallgatni, ez is jól jöhet.
Kísérletünk legfontosabb kérdése, hogy vajon van-e különbség a női és férfi oldal megközelítésében. Van. És a konklúzióban? Abban is. Csonka Balázs szerint nem konkrétan a kapcsolatra érdemes felkészülni, hanem önmagunk mélyebb megismerésére kell időt fordítanunk, mert ez lesz az, ami esélyt ad egy tényleg jól működő, hosszú távú kapcsolatra. Sákovics Diana szerint viszont az önismeret mellett érdemes tudnunk azt is, hogyan működnek a párkapcsolatok, mi vár minket a közös úton, érdemes felkészülnünk arra, hogy hullámvölgyekkel nézünk majd szembe, és a kapcsolatot bizony tudatosan gondozni, menedzselni kell. A két pszichológus azonban abban teljesen egyetértett, hogy minden jó kapcsolat (nemcsak párkapcsolat, hanem bármilyen társas viszony) szempontjából alapvetően fontos, hol is tartunk önmagunk feltérképezésében.
A valódi kapcsolati boldogsághoz az önismeret fog elvezetni
Sákovics Diana tapasztalata szerint a mai huszonévesek már sokszor tudatosabban készülnek a párkapcsolatokra, a családalapításra, mint ahogy az az idősebb generációknál jellemző volt. Ez nagyon szuper dolog, de vajon önmagában az önismeret elég-e egy jó párkapcsolathoz? Nem, nyilván nem ilyen egyszerű a képlet. Ahogy Csonka Balázs elmondta, azt tudjuk biztosan, hogyha valaki tudatosan foglalkozik az önismeret fejlesztésével, akkor nagyobb az esélye arra, hogy jobb kapcsolatban éljen. De persze itt még van jó pár más tényező, ami közrejátszik. Többek között az, hogy a partner is aktívan foglalkozik-e az önismerettel. Egyedül ugyanis nem lehet jó párkapcsolatot fenntartani.
De miért is fontos az önismeretünk? Az, hogy hogyan állunk a másikhoz, el tudjuk-e hinni, hogy szerethet minket, hogy mellettünk marad, az, hogy hogyan fejezzük ki a szeretetünket, igényeinket, vágyainkat, hogyan kezeljük a problémáinkat, mit kezdünk a nehézségekkel, hogyan érzünk, viselkedünk konfliktusok idején, mind fontos szerepet játszik abban, hogy milyen nekünk, milyen velünk kapcsolatban élni. Ha ismerjük magunkat, értjük az érzelmi reakcióinkat, az segít abban, hogy jobban eligazodjunk a nehéz helyzetekben, felismerjük és kifejezzük az igényeinket, alkalmazkodni tudjunk egymáshoz, és képesek legyünk arra, hogy fejlődjünk a kapcsolatban.
Ez azonban nem könnyű folyamat. Korai kisgyerekkorunkban ugyanis olyan alapvetéseket sajátítunk el önmagunkról és a kapcsolatokról, amelyek aztán életünk hátralévő részében meghatározzák a gondolkodásunkat, működésünket. Ráadásul ezek az alapvetések nem tudatosak, így nem is megkérdőjelezhetők, alapigazságoknak tűnnek, melyek annyira természetesek számunkra, mint az, hogy az ég kék és a fű zöld. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A féltékenység működése szépen megmutatja.
Ha gyermekként a szüleink elhagytak, meghaltak vagy érzelmileg elérhetetlenné váltak, nem ritka, hogy a párkapcsolatainkat is áthatja a folyamatos szorongás attól, hogy elveszíthetjük a másikat, ami aztán féltékenykedésben, a másik korlátozásában (vagy annak kísérleteiben) nyilvánul meg. Ha tisztában vagyunk ezzel a korai sérülésünkkel és azzal, hogy ez a jelenlegi életünkre is hatással van, képessé válunk arra, hogy a féltékenység okát ne a másik viselkedésében, hanem saját magunkban keressük. Ezzel egyrészt számos felesleges párkapcsolati vitát elkerülhetünk, másrészt kisebb rá az esély, hogy a másikat elüldözzük a viselkedésünkkel.
Az önismeret fontossága egyébként nemcsak a kapcsolatban, de már azelőtt is megjelenik. A párválasztásunk, az, hogy kihez vonzódunk, nem a véletlenen múlik, hanem az életünk korábbi tapasztalataiban gyökerezik. A vonzalomban ugyanis az egyik legfontosabb szempont az ismerősség: az iránt vonzódunk, aki számunkra ismerősen működik. Ezért van az, hogy az ember gyakran hajlamos olyan partnert választani, aki karakterében hasonlít a szüleire, vagy akivel hasonlóan érezheti magát, mint a korai kapcsolataiban. Ez utóbbi magyarázza egyébként azt is, miért kerülünk gyakran újra meg újra hasonló élethelyzetekbe.
De a korai tapasztalataink határozzák meg azt is, hogyan viszonyulunk érzelmileg a kapcsolatunkban megjelenő problémákhoz, mennyire érezzük ezeket fenyegetőnek, mennyire akarjuk megoldani őket, vagy éppen mennyire érezzük azt, hogy ezek a kapcsolat alapját veszélyeztetik, és így mennyire hajtanak minket a kapcsolatból való kilépés felé.
Mi kell az önismerethez?
Röviden: figyelem, kitartás és nyitottság. Az önismeret hosszú, valójában soha véget nem érő folyamat. Azzal azonban, hogy tisztábban rálátsz a saját működésedre, még nem ér véget a munkád. A korai érzelmi sérüléseinkkel kezdeni is kell valamit. Hiszen hiába tudod magadról, hogy például azért féltékenykedsz, mert gyerekként elhagytak, ez még nem jogosít fel arra, hogy féltékenységi rohamokkal gyötörd a másikat, vagy korlátozni próbáld a szabadságában. Az ugyanis, hogy mit érzel és hogyan viselkedsz, két különböző dolog. Az érzelmeid nem mentségek. Ezek okok, amiket jó, ha tudatosítasz, ha megosztasz a másikkal, de ha feladatod van ezekkel, akkor érdemes nekikezdeni egy terápiának, és dolgozni magadon, hogy begyógyuljanak a sérüléseid.
Hasonlóan, ha például észreveszed azt, hogy vannak bizonyos helyzetek, a partnered bizonyos megnyilvánulásai, amelyeket nagyon nehezen viselsz, ha hajlamos vagy magadra húzni, saját hibádnak látni, támadásnak megélni a rosszkedvét, biztos lehetsz abban, hogy van dolgod az adott területtel. Amivel pedig dolgod van, azzal tudatosan is érdemes foglalkozni.
