Kezdjük az elején! Bolíviában járunk, Uyuniban, amely már csak azért is ragadja magával az embert, mert e városon keresztülhaladva érhetjük el a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban elhelyezkedő sómezejét. A Salar de Uyunin, ameddig szem ellát, és még tovább, összesen több mint 10 ezer négyzetkilométeren mindenütt csak só van. És itt, pont ez az a vidék, amely otthont ad a sivatag kellős közepén a világ egyik legnagyobb antik vonattemetőjének is.
Uyuni mint egy kényelmes átkelési pont
A 3700 méteres tengerszint feleletti magasságban található Uyunit 1890-ben alapították kereskedelmi állomásként, hiszen az Andokon belüli elhelyezkedése kényelmes átkelési ponttá tette Chile, Bolívia és Argentína között.
A város négy vasútvonal találkozási pontja volt.
A vasúti rendszert eredetileg egy brit bányászati vállalat építette még 1888 és 1892 között, amelynek nagyon örültek a bolíviai hatóságok, hiszen abban bíztak, hogy egy jól szervezett közlekedési infrastruktúrával és elérhető csendes-óceáni kikötőkkel összeköttetésben majd felvirágozhat az ország.
Fellendült a város és a környék
Aniceto Arce bolíviai elnök természetesen támogatta a vasutak fejlesztését, ráadásul fel is használta az ország bányászati exportjának növelésére.
Az ón különösen jövedelmező anyag volt, sőt Bolívia a világ egyik legnagyobb termelőjévé is vált.
A vasút ásványokat szállított a bányákból a csendes-óceáni kikötőkbe, így Uyuni egykettőre fontos közlekedési csomóponttá vált. A városban a vasútvonalak közelében elosztó raktárak épültek, és kétségkívül megnőtt Uyuni jelentősége, ahogyan a világháború idején az ón és más ásványi anyagok iránti kereslet is.
Vonattemető a város szélén
A város a virágkorát élte egészen a második világháború utánig, amikor is Bolíviában a bányászat összeomlott: a bányák kimerültek, ezért be kellett zárni. Miután nem volt mit szállítani, az erre használt vonatok is haszontalanná váltak:
így lett, hogy a járműveket egyszerűen csak otthagyták Uyunitól 3 kilométerre, a sós síkság kellős közepén.
Az idő és a sós szél azóta megkorrodálta a vonatokat, de rendületlenül, úgy állnak ott hosszú évtizedek óta, ahogyan ott felejtették őket.
Sóból felépített remény
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy Uyuni gazdasága valamelyest visszaállt a bányászat összeomlását követően. Éppen ezért az 1990-es évek elején a helyi hatóságok azt a merész döntést hozták, hogy szállodát építenek a sómezőkön. A sótömbökből készült, 12 kétágyas hálószobával, fürdőszobával és szabadtéri zuhanyzóval rendelkező hotelt imádták, nem is csoda, hogy hamar népszerű turisztikai célponttá vált. Igen ám, de a szállodát egészségügyi problémák és hulladékkezelés miatt 2002-ben bezárták, majd teljesen meg is semmisítették.
2007-ben Uyunitól 25 kilométerre egy új szálloda épült Palacio de Sal, vagyis Sópalota néven.
A létesítmény építése során 1 millió sótömböt használnak fel, a falaktól a padlón és az ágyon át a székekig minden sóból készült. A hely azóta is a turisták nagy kedvence, akiket a hotel személyzete nap mint nap arra figyelmeztet, hogy esze ágában se legyen nyalogatni a falakat.
Uyuni népszerűségén sokat lendített e szálloda megnyitása, de kétségtelen, hogy a turistákat leginkább a Salar de Uyuni, no és a vonattemető vonzza leginkább a világ minden tájáról. A tervek szerint az elhagyott vonatok helyén vasúti múzeumot építenek majd fel.
Ha szeretnéd megismerni a világ legérintetlenebb szellemvárosát is, akkor olvasd el az erről szóló cikkünket.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
