régi Budapest

Az elmúlt 100 évben egész városnegyedek tűntek el vagy alakultak át: a gyanútlan utazó nem biztos, hogy felismerné, merre jár éppen. A tabáni hónapos szobák, vendéglők és kiskocsmák – amelyekben Krúdy Gyula is szívesen időzött – a 30-as években váltak végérvényesen a múlt részévé, amikor Budapest vezetése új városnegyedet álmodott a düledező viskók és girbegurba utcácskák helyére. A legendásan romantikus hangulatú városrészt – amelyet „a pesti Montmartre”-ként is emlegettek – lebontották, csak mutatóban hagytak meg egy-két épületet. Az oda tervezett városrész azonban soha nem készült el, a második világháború közbeszólt. A területet végül a 60-as években parkosították.

A Tabánból Pestre

A Tabán lerombolása és a második világháború rányomta a bélyegét a Döbrentei tér összképére is. Ki gondolná, hogy száz évvel ezelőtt Budapest egyik leggyönyörűbb tere volt ez a mára meglehetősen jellegtelen budai közterület?

Fényűző paloták, hatalmas, gyönyörű közpark állt itt, lépcsőkkel, sziklakerttel, szökőkúttal, sétautakkal.

A pesti (és budai) úri népek ezután átkelhettek a régi Erzsébet hídon, amelyet 1903-ban adtak át a forgalomnak, és amely acélszerkezetű lánchídként a magyar mérnökök és a magyar ipar kimagasló teljesítményének számított – egészen 1945-ig, amikor a visszavonuló német csapatok felrobbantották. Soha nem kísérelték meg helyreállítani, új híd épült a helyére.

A régi Budapest belvárosa

A Duna-parton lévő korzó mindig is a budapestiek egyik kedvelt sétahelye volt. A Duna-korzó szállodái a millenniumi ünnepségekre Budapestre érkező vendégek számára készültek, köztük például a Grand Hotel Hungária, a Hotel Carlton és a Hotel Bristol. Budapest ostroma során ezek az épületek is jóvátehetetlen károkat szenvedtek, a helyükre esztétikailag vitatható épületek kerültek a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején.

A Belvárosban maradva, az időutazó megcsodálhatná a Lloyd-palotát, amely 1830-ban épült, Hild József tervei alapján. A palota sokáig a főváros emblematikus épületének számított – nem utolsósorban azért, mert falai között fontos döntések születtek: 

itt volt a Deák Ferenc-féle Szabadelvű Párt székhelye, és falai között szinte minden jelentős politikus megfordult.

Az épület tetőszerkezete Budapest ostromakor súlyosan megsérült, és bár helyre lehetett volna állítani, 1948-ban elbontották. Helyén sokáig parkoló éktelenkedett, napjainkban pedig a Sofitel Hotel – amely a legkevésbé sem emlékeztet a hajdani klasszicista épületre.

Kissé dél felé haladva a Kálvin teret érhetné el a megfáradt időutazó, amely a századelőn rendkívül harmonikus tere volt Budapestnek. A közepén álló Báthory kávéházban ihatna egy kávét (az első világháborúig), a mai modern szállodák helyén pedig két bérpalotát csodálhatna meg: a Geist-házat és a Pintér-házat. A modern irodaház helyén pedig az Első Pesti Takarékpénztár épülete állt, amit Ybl Miklós tervezett. Mindhárom épület teljesen elpusztult a második világháború során.

A Nagykörutat a párizsi boulevard-ok mintájára alakították ki, és a millennium évében, 1896-ban adták át. A színházak, mozik és neonreklámok sokáig meghatározták a Budapest különböző városrészeit összekötő körút arculatát, egyik legfontosabb épülete pedig a Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színház volt. Csaknem száz éven át, 1875-től 1965-ig állt az épület, amit a kettes metró építésére hivatkozva bontottak el – noha a metró megépülhetett volna úgy is, hogy a színház megmarad. (Történetéről itt írtunk részletesebben.)

Eltűnt fürdő a Margitszigeten

A Margitsziget szintén a fővárosiak kedvelt pihenőhelyének számított a múltban is, mi több: fürödni is ide jártak, például az Ybl Miklós által tervezett Margit fürdőbe.

Az 1870-ben elkészült, szinte bazilikára emlékeztető fürdő minden igényt kielégített, gyönyörű sétány vette körül, üvegablakaiból három irányban nyílt kilátás a szigetre.

Fennmaradt képek szerint óriási virágóra díszelgett a kertjében, és Ybl tervei alapján hamarosan elkészült mellette a Nagyszálló is. A gyógyfürdőt a második világháborúban olyan súlyos találatok érték, hogy elbontották. Helyén ma szálloda áll – teljesen más stílusban.

Vályogházak helyett paneltömbök

Óbuda arculata is nagyot változott, nem utolsósorban a szocializmusban felépített, akkor nagyon is modernnek számító lakótelepek miatt. Az ötvenes évek végén vágtak bele a kísérleti lakótelep létrehozásába, amikor is a hajdani utcácskák helyén modern, kicsi alapterületű lakásokat terveztek, a sorházaktól kezdve a pontházakon át a tízemeletes panelházakig. Végül ez utóbbiak bizonyultak a legpraktikusabbnak, és ezek uralják a mai Óbuda központját – a hajdani földszintes házikók és szűk utcák pedig már csak fényképeken maradtak ránk.

A budapesti templomok közül az egyik legjellegzetesebb – és a kommunista hatalomnak leginkább szemet szúró – a Regnum Marianum volt, amely a Városligetben állt, a mai Dózsa György út mentén, a Damjanich utcával szemben. A Horthy-korszakban szentelték fel, 1931-ben, és mindössze 14 éven át állt: 1945-ben súlyos bombatalálatot kapott. A jeruzsálemi Szent Sír-templomra erősen emlékeztető épületet 1951-ben bontották le, hogy a helyén – szimbolikusan is – Sztálin születésnapjára emeljenek monumentális szobrot.

A képre kattintva galéria nyílik!

Ha szívesen olvasnál még egy, Budapest látképét meghatározó szoborról is, az alábbi cikkünket ajánljuk: