könyvek nyaraláshoz

Azok, akik egész évben nem vesznek könyvet, két időszakban biztos, hogy kivételt tesznek: karácsonykor és a nyaralás közeledtével. Ilyenkor van lehetőségünk kikapcsolódni, és a vízparton heverészve vagy a teraszon üldögélve elővenni egy-két kötetet. Összegyűjtöttük a szezon legnagyobb kedvenceit. 

Kate Atkinson: A léhaság szentélyei

1926. London. A szédítő éjszakai élet, őrület, pezsgés. A főszereplő, Nellie Coker a mulatók világának királynője, aki hat gyermeket nevel, és kőkeményen menetel a siker felé. Ezzel azonban ellenségeket is szerez, és fenyegetésekben sincs hiány. A csillogás mögött sötét árnyak ólálkodnak. 

A New York Times bestsellere, a Washington Post, a Time, a Guardian és a Booklist szerint az év könyve. Kate Atkinson humora és a patikamérlegen mért élvezet és szívfájdalom teszi letehetetlenné a könyvet. A főszereplő karakterét valós személy ihlette, a jazzkorszak hajnalának figuráit; nemeseket, hírességeket és bűnözőket hoztak össze a klubok, akiknek sorsa a regény lapjain összefonódik. 

Réz András: Para

A filmesztéta háromkötetnyi szorongása után most már a parák világába kalauzol. Karcos hangú, humoros, szatirikus regénye a mind ködösebb múltról és a felénk settenkedő jövőről szól, ahol egy különleges kapszulába zárt ápolónő, egy kamu összeesküvés-elméleteket gyártó vlogger és egy elveszetten kóválygó, nyugdíjas politikai káder sorsa észrevétlenül összefonódik. 

A szerző használati utasítása a regényhez:

1. Ez egy szatíra. A nagyon-nagyon közeli jövőben játszódik, szinte már itt is van.

2. A szatírán még nevetni is lehet/szabad.

3. A regény meg nem történt események alapján íródott. Csak nem teljesen mentes a hasonlóságoktól…

4. Ha valaki a szatíra mögött érzelmes gondolatokat vél felfedezni, nem a véletlen műve.

5. A regény szerint remélhetőleg nem kell csodának történnie ahhoz, hogy megérezzük/megértsük, milyen szerteágazó szálak fűznek bennünket egymáshoz. Ha valaki mélyen hisz a magányban, ezt a tartalmat felkavarónak találhatja.

Charlotte Wood: A gyerekek

A Hétvége című könyv sikere után az írónő legújabb története ismét egy ausztrál kisvárosban játszódik. Egy család sztorija, ahol a tagok eltávolodtak egymástól, ám amikor édesapjukat baleset éri és kórházba került, Mandy és testvérei hazatérnek, hogy szüleikkel legyenek a nehéz helyzetben. A régi sérelmek felszínre kerülnek, az egyik ápoló pedig felidéz egy sötét epizódot Mandy fiatalkorából, így a helyzet hirtelen fenyegetővé válik. Egy történet a megbocsátásról, felejtésről és emlékezésről. A szerző a Hétvégéhez hasonlóan ebben a könyvében is azt keresi, hogyan alakít – pusztít és formál – bennünket és kapcsolatainkat az idő múlása.

Carsten Henn: A történetsütödés 

A történet középpontjában Sofie, a volt balerina és Giacomo, az olasz pék áll. Sofie élete kisiklik, amikor nem táncolhat többé, és csupán azért vállal munkát a kis sütödében, hogy elüsse az időt. Miközben keresi önmagát és a választ a kérdésre, hogy ki is ő, ha nem tündökölhet színpadon, rátalál egy egyszerű ember bölcsességére, az apró dolgokban rejlő boldogságra és a bátorságra a változáshoz. A könyvsétáltató szerzőjének új könyve.

Grecsó Krisztián: Lányos apa

Családi történetek olvashatók ebben a könyvben: a szülőkről, akik nevelnek minket, vagy épp a szülőkről, akikké válhatunk. Hogyan határozzák meg a saját gyerekkorunk történetei a felnőttkori választásainkat? Meg lehet-e szakítani a rossz mintákat, meg lehet-e őrizni a jókat? Hogyan lehet érvényesen elmesélni, mekkora boldogság – minden nehézség ellenére – apává válni? 

Grecsó Krisztián történetei mindig egy apróságból indulnak – legyen az egy játszótéri séta a kislányával vagy egy kamaszkori emlék –, ám rendre olyan távlatot keresnek, amelynek segítségével nemcsak a szerző, de az olvasó is megértheti saját sorskérdéseit. A nehéz témák elmesélésén is átüt a derű, a boldogság keresése, amely minden ellenkező híresztelés ellenére nagyon bonyolult állapot.