könyv könyvtár

Van az a kellemetlen felismerés, amikor reggel felkelsz, ránézel az íróasztalodra, és meglátsz rajta egy könyvet, és hirtelen beugrik, hogy lejárt a kölcsönzés. Ilyenkor általában szépen visszasomfordálsz vele a könyvtárba, és bízol benne, hogy nem egy morcos könyvtárost kapsz ki, aki letromfol a késésért, hanem egy olyat, aki csak csendben kifizetteti a késedelmi díjat, és elbúcsúztok. Ó, hogy hányszor történt hasonló az egyetem alatt, de még mindig meg-megesik, hogy egy-egy lejárati idő elfelejtődik. Az én egy hetem vagy az egyik ismerősöm közel két hónapja semmi ahhoz képest, amiről a helsinki Oodi Központi Könyvtár számolt be nemrég. Kiderült, hogy az egyik könyvük 84 év után tért vissza a helyére.

84 év után került vissza a könyv a könyvtárba

A Finnországban található könyvtár a közösségi médiában közölte, hogy egy személy nemrég hozta be Sir Arthur Conan Doyle A menekültek című történelmi regényének finn fordítását, amely eredetileg 1939. december 26-án lett volna esedékes.

Mindig jobb későn, mint soha

− áll a bejegyzésben.

Heini Strand könyvtáros elmondta, hogy nincs információ arról, hogy a könyv miért késett 84 évet, de felállított egy elméletet.

Általában az ilyen, évtizedekkel az esedékesség után visszaadott kölcsönzések olyan könyvek, amelyeket akkor találnak, amikor az emberek átnézik elhunyt rokonok holmijait

− mondja a könyvtáros.

Strand rámutatott, hogy a könyv visszavitele egy hónappal azután lett volna esedékes, hogy a Szovjetunió 1939 novemberében megszállta Finnországot. Így pedig érthető, hogy nem a könyv visszaszolgáltatása járt a kölcsönző eszében.

A szovjet támadás, ami miatt nem vitték vissza rögtön a könyvet

A Szovjetunió Sztálin vezetésével elképesztő terjeszkedésbe kezdett. 1939. szeptember 27-én Észtország, október 6-án Lettország, 11-én pedig Litvánia írt alá egy „segítségnyújtási” szerződést a Szovjetunióval, ezután nem telt el sok idő, és ezen országokat megszállta a Vörös Hadsereg. Moszkva október 5-én felajánlotta ugyanezt a lehetőséget Finnországnak bizonyos területekért cserébe. De a finnek attól tartottak, hogy hasonló módon megszállja az egész országot a Szovjetunió, mint a balti államok esetében, ha engednek, így hosszú tárgyalások kezdődtek, amelyek megszakadtak, Sztálin pedig a már ismert módszerhez folyamodott. A diktátor parancsára november 26-án a leningrádi katonai körzet rendezett egy átlátszó provokációt, a „mainilai lövést”. Ekkor a saját területét vette tűz alá a finn határtól 800 méterre. A Szovjetunióban beindult a sajtókampány, bocsánatkérésre szólították fel a finn kormányt, de az nem tett ennek eleget, mivel nem voltak bűnösök. Az irattári adatokból kiderült, hogy az átlátszó provokáció csak ürügy volt, hogy megtámadhassák Finnországot, és ha nem vált volna be, kerestek volna másikat. November 29-én megtámadták a finn határőröket, másnap pedig elkezdődtek a tényleges szovjet hadműveletek.

Sztálin a háború megindításakor azt gondolta, hogy a finnek az utolsó pillanatban megrettennek, és gyorsan kapitulálnak, majd inkább elfogadják az ő feltételeit, azonban a Vörös Hadsereg ellenállásba ütközött.  A 175 ezres finn hadsereg feltartóztatta az egymilliós szovjet haderőt. 1940 elejére a „síelő kísértetek” (lövészek) óriási veszteségeket okoztak a szovjeteknek, egyre több csatát nyertek meg a finnek. Moszkvában őrjöngtek, így elképesztő erejű támadásra készültek. Hat speciálisan felszerelt hadosztályt vontak össze, gépesített szánokkal, harckocsikkal, amelyek március 4-én a befagyott tengeröböl jegén megindultak Viipuri irányába.

A finnek ekkor kénytelenek voltak tűzszünetet kérni. Az utolsó lövések március 13-án, 11 órakor hangzottak el. Az akkori finn katonák így foglalták össze az összecsapásokat: „Az összes csatát megnyertük, de a háborút elveszítettük”. Finnországnak végül alá kellett írnia a békét, mert az olvadás beköszöntével már nem tudott volna ellenállni a szovjet csapatoknak. Területének 10%-áról, mintegy 40 000 km2-ről kellett lemondania a Szovjetunió javára. Az ezeken a területeken élő állampolgáraikat más területekre telepítették át, vigyázva arra, hogy a családok ne szakadjanak szét. Az elcsatolások miatt Finnország stratégiailag meggyengült. A könyv eredeti kölcsönzőjének sorsáról és arról, hogy a könyv hol vészelte át a könyvtártól távol töltött éveket, nincs információ.

Marie Curie az egyik legismertebb tudósnő, sokakat érdekel a munkássága, tudd meg a következő cikkünkből, hogy miért lehetséges mégis, hogy a jegyzetfüzetét senki sem érintheti meg.