Hitchcock film

„Nem, nem önthetsz élő hangyákat Ingrid Bergmanra!” – nehéz elképzelni, milyen kontextusban hangozhatott el ez a mondat, bizonyára csak valamilyen egészen őrült, bizarr projekt részeként. És valóban: Alfred Hitchcock Elbűvölve című filmjének épp egy roppant furcsa jelenetét forgatta, amelyben a főszereplő különös álmáról számol be. Az alkotásnak ezt a részletét Salvador Dalí segítségével készítette a híres rendező. A katalán–spanyol festőművész elképzelései közül sok megvalósíthatatlannak bizonyult, ám a végeredmény így is a filmtörténet egyik megkerülhetetlen alkotásává vált.

Gyakorlata volt a filmkészítésben

Nem ez volt az első film, amelynek készítésében Dalí részt vett. Luis Buñuellel közösen írták és forgatták 1929-ben az Andalúziai kutya című alkotást, amelyet az első szürrealista filmként tartanak számon, egy évvel később pedig a L'Age d'Or című, szürrealista komédiájukat mutatták be. A második világháború alatt, a német csapatok előretörésének hírére a festő feleségével az Egyesült Államokba költözött, és A szerelem kikötője már itt készült (ebben Dalí csak közreműködött).

Ekkoriban kereste meg Alfred Hitchcock a festőművészt azzal, hogy segítsen készülő filmje álomjelentének megalkotásában. Az Elbűvölve című pszichológiai thriller Constance Petersen (Ingrid Berman) és Anthony Edwardes (Gregory Peck) kapcsolatáról szól. Constance, a csinos pszichoanalitikus beleszeret a kórház frissen kinevezett igazgatójába, Anthony-ba, akiről azonban kiderül, hogy amnéziában szenved.

A cselekmény egyik fontos epizódja, amikor Anthony egy fotelben ülve beszámol bizarr álmáról – ennek megalkotásában működött közre Dalí. Hitchcock ugyanis nem volt elégedett azzal, ahogyan akkoriban előszeretettel ábrázolták az álomjeleneteket Hollywoodban. A rendező nem elmosódott, homályos képeket akart látni filmjében, hanem pont ellenkezőleg. „Az álmot nagy vizuális élességgel és tisztasággal akartam közvetíteni – élesebben, mint a film egészét” – nyilatkozta később.

Dalí több elképzelésére nemet mondott Hitchcock 

Dalínak a fotórealizmusban való jártassága jól jött a közös munka során, ám egyes elképzelései megvalósíthatatlannak bizonyultak. A festő például 20 versenyzongorát akart felfüggeszteni a levegőben.

Egy másik elképzelése szerint Ingrid Bergman szoborrá változott volna, amely aztán hangyákra omlott volna szét.

Dalí bizarr ötleteinek egy jelentős részét elvetették. Nem kis részben azért, mert a film költségvetése annyira ijesztő méreteket kezdett ölteni, hogy a producer David Selznick is – aki akkoriban élet és halál ura volt Hollywoodban – aggódni kezdett. Végül egy művészeti igazgatót nevezett ki Dalí fölé: James Basevi dolga volt arra figyelni, hogy a festő víziójából minél több megvalósuljon, ám közben a megszabott pénzügyi keretek között maradjon a projekt.

A végeredmény így is hű maradt Dalí sajátos látásmódjához és stílusához.

„Dalíval akartam dolgozni munkáinak építészeti élessége, a hosszú árnyékok, a távolság végtelensége és a perspektíva összefutó vonalai miatt” – nyilatkozta Hitchcock egy interjúban 1962-ben.

A zene tette föl a pontot az i-re

Az egész alkotás, és különösen az álomjelenet hangulatához az aláfestő zene is elengedhetetlen volt. Rózsa Miklós ekkoriban már befutott, elismert zeneszerzőnek számított Hollywoodban, így adta magát, hogy Hitchcock vele dolgozzon. Nem is bánta meg a döntését:

Rózsa zenéje annyira nagy sikert aratott, hogy ezért kapta élete első Oscar-díját. (Később még kétszer jutalmazták ezzel az elismeréssel: egyszer a Kettős életért 1947-ben, majd a Ben-Hurért 1959-ben.) Az Elbűvölve filmzenéje lett Rózsa legnépszerűbb alkotása, amelyet a későbbiekben koncerteken is gyakran játszottak. A híres amerikai filmzeneszerző, Jerry Goldsmith egy interjúban később arról számolt be, hogy Rózsa Miklós zenéje nagy szerepet játszott abban, hogy zenélni kezdett.

Olvasd el, milyen furcsa volt Dalí és Freud kapcsolata, kattints ide!