gyerek trauma játék szórakozás gyógyulás

A felhőtlen gyermekkor nem mindenki számára adott, hiába szeretnénk azt képzelni, hogy legalább korai éveiben mindenki megélheti az önfeledt játék örömét. Sajnos vannak, akiknek inkább a túlélés célja lebegett kicsiként is a szemük előtt, és a játék, a szórakozás inkább veszélyforrást jelentett, amellyel magukra vonták mások bántalmazó tekintetét a pszichoterapeuta és kapcsolati trauma szakértő Annie Wright szerint. Ha valakinek ilyen terhekkel megpakolt első évei voltak, nagyban megnehezítik további életét, és felnőttkorban is érdemes általában időt fordítaniuk arra, hogy feldolgozzák a gyermekkori bántalmakat, felnövésük fojtogató légkörét. Ebben segíthet, ha sikerül megtalálniuk az utat saját játékos énjükhöz.

A gyermekkori bántalmazás még az agy működésére is hatással van

Hátrányba kerülnek másokkal szemben azok, akiknek nehéz gyermekkora volt. A bántalmazás olyan dolgokat rabol el ezektől az emberektől, amelyek mások számára egyértelműen adottak, és amelyek nélkül nehezebb egészségesen eligazodni a világban. A traumatúlélőknek nincs meg az a világba vetett biztonságérzete, amelynek köszönhetően mások könnyebben vágnak bele nagyszabású tervekbe, illetve mivel az embertársaikba vetett bizalmuk is sérül, a tartós, egészséges kapcsolatok kialakítása is nehézséget jelenthet. 

Sőt, mi több, a legtöbben nem képesek boldogabb jövőt elképzelni maguk számára. Az agy önvédelemből megváltoztatja az emlékezet működését, nehezen elérhetővé tesz bizonyos emlékeket, az idővel kapcsolatos mentális rugalmasság sérül. Így viszont nem tudnak olyan könnyedén konstruktívan változtatni időperspektívájukon, amely a megelégedettebb élet egyik kelléke. Továbbá az agy végrehajtó funkciói, amelyek többek között az önkontrollunk kiépítéséhez is szükségesek, károsodhatnak a trauma hatására. Ezzel nehezebbé válik a kitűzött célok eléréséhez szükséges önfegyelem és kitartás, valamint a gyermekkorban tapasztalt magas stressz-szint még felnőttkorban is szorongást, dühkitöréseket, figyelemzavart okozhat. A jobb jövő elérését az is gátolhatja bennük, hogy önképük kifejezetten negatív színezetet kapott a bántalmazó közeg miatt, esetleg azt gondolhatják, hogy velük valami nagy baj van, hogy nem működnek elég jól.

A játék és szórakozás segíthet a felépülésben

A gyermekkorban kapcsolati traumát megélt felnőttek számára nem lehetetlen a felépülés, vagy önmaguk újraépítése. Wright szakvéleménye szerint a játék és szórakozás aktív keresése elemi része a lélek gyógyulásának. Életerővel, felvillanyozó erejével segít abban, hogy meg tudjuk élni a pillanatokat, hogy ne csak a mindennapok ledarálását éljük meg. 

A traumatikus gyermekkorral rendelkezők számára azonban nem jön olyan természetesen a játékélmény, hiszen akár kifejezetten veszélyforrást is jelenthetett a jókedvük, szórakozásuk korábban, amivel magukra vonták mások bántalmazó figyelmét. Mivel nincs elegendő tapasztalatuk ezen a téren, sokan azt a kérdést sem tudják megválaszolni, hogy mit jelent számukra a játék, a szórakozás. Teljesen természetes, hogy elképzelhetetlenül nehéz nekik választ találni erre, mégis sokat nyerhetnek vele, ha sikerül felnőttként megtalálniuk a feleletet.

A játék nagyon szubjektív fogalom, hiszen könnyen megeshet, hogy teljesen más jelent számunkra szórakozást, mint a mellettünk ülőnek. Ráadásul az évek alatt és a különböző élethelyzetek, szerepek változásával az is átalakulhat, hogy egyénenként mi tölti ki számunkra ezt a szócskát. Nemcsak változatos módokon, de változatos mértékben is beiktathatjuk a mindennapjainkba: nem kell egy nagy eseménnyé tennünk a szórakozást, nem kell hosszú órákat kispórolnunk a mindennapjainkból erre a célra, hanem a szokásos teendőinket is átalakíthatjuk úgy, hogy játékosabbá tegyük. Például akár mosogatás közben karaokézhatunk, a felmosást lábra köthető törlőronggyal is elvégezhetjük és korcsolyázhatunk egyet, vagy teregetés közben bekapcsolhatjuk aktuális kedvenc sorozatunkat, podcastunkat. 

Mit jelent számunkra a szórakozás?

Ha nehezünkre esik megválaszolni a kérdést, hogy mit jelent számunkra a szórakozás (amely nem csak a traumatúlélők számára okozhat gondot), Wright szerint érdemes felfedezőutunkat ezekkel a kérdésekkel kezdeni:

• Mi vált ki belőled örömöt, boldogságot vagy elégedettséget?
• Ezek közül tudna-e bármelyik a szórakozás és játék forrásaként szolgálni?
• Mit élveztél csinálni gyerekként vagy tiniként?
• Ha nem emlékszel erre, meg tudsz kérdezni valakit, aki korábban is ismert? A gyermekkori képek miről árulkodnak, milyen tevékenységben lelted örömödet?
• Ha még mindig nem jutottál közelebb a nagy kérdés megfejtéséhez, esetleg tudnád a szeretett gyermekedként kezelni saját magadat, hogy a hobbik széles skáláját bemutatva magadnak rájöhess, melyik vált ki belőled pozitív érzéseket?
• Ha már tudod, mit jelent számodra a játék és a szórakozás, miként tudnád beleszőni a mindennapjaidba ezeket?
• Mi tart vissza ettől?
• Milyen élményeid, történeteid vannak a játék értékéről, amelyek miatt nem mered megengedni magadnak mindezt?

A szórakozás és játék újbóli felfedezése nagyszerű út a gyógyulás megkezdése felé, azonban sokkal egyszerűbb és könnyebb mindezt egy terapeuta vezetésével végigzongorázni, aki ennél jóval nagyobb tárházzal rendelkezik a trauma egészséges feldolgozásával kapcsolatban. Engedd meg magadnak a gyógyulást, mert a boldog életet mindenki megérdemli.