egészség sperma

Ismét közeleg a november, és ismét előtérbe kerül az ejakuláció témája, ugyanis a 2010-es évek óta töretlen népszerűséggel veszik elő – főként férfiak – a „No Nut November” kihívást. Ennek keretei között minden résztvevő megpróbálja az összes akaraterejét bevetve az önmegtartóztató életmódot fenntartani, és az egész novembert kibírni szex és önkielégítés nélkül. Azonban hiába trendi, jobb nem részt venni ebben a kihívásban, ugyanis a rendszeres, havi 21 alkalommal ejakuláló férfiaknál 19 százalékkal kisebb eséllyel alakulhat ki prosztatarák, ami a férfiaknál a második leggyakoribb oka a halálnak. Tehát inkább egészségromboló hatása van a népszerű akaratpróbának, de nem ez az egyetlen téveszme kering a spermáról.

Elég egyetlen egészséges sperma?

Talán nem mindenki tudja, aki még nem ásta bele magát a termékenység témájába, hogy a spermiumok 90 százaléka hibás normál, egészséges termékenység mellett is, azonban a szakértők szerint egyre kevesebb férfi tartozik ebbe a kategóriába. Ha bármilyen okból kifolyólag hibás egy sperma (DNS-probléma, életképtelenség, mozgásprobléma, sérült sejtfelépítés), akkor a célba jutási esélye csökken. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a petesejt megtermékenyítésére legalkalmasabb időszakban, az ovuláció során is maximum 25 százalékos eséllyel járnak sikerrel a hímivarsejtek (egy, legalábbis), akkor egyre inkább lényegessé válhat a mindennapokban, főleg a babaprojekt alatt, az esélyek javítása.

Tehát egyetlen egészséges sperma kis valószínűséggel fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Tovább erősíti ezt a tényt egy friss kutatás, amely felfedezte, hogy a kis úszók nem magányos harcos módjára vágnak neki a nagy útnak, ahogyan ezt korábban mindenki gondolta, hanem bizony csapatstratégiát folytatnak annak érdekében, hogy növeljék a küldetésük sikerét. A méhnyakban, a méhben és a petevezetékben (ahol a petesejt megtermékenyül) található reproduktív folyadékot nehéz manőverezni, tehát egy ilyen közegben a külön ösvényen járó egyed nem fogja tudni lekörözni a társait.

Mikor milyen csoportosulásokba rendeződnek a hímivarsejtek?

Kutatók szarvasmarhaspermát vizsgáltak meg (mivel ez jó modell volt az emberi spermával való összehasonlításhoz) egy olyan eszközzel, amely a női traktust imitálta. Különböző áramlási forgatókönyvek mellett figyelték meg, miként csoportosulnak a hímivarsejtek, milyen spermaklasztereket hoznak létre. Azt vették észre, hogy amikor nem volt áramlás, a spermaklaszterek egyenesebb vonalban úsztak és ritkábban fordultak, mint a magányos egyedek. Enyhe áramlásban úgy tűnt, hogy jobban igazodnak egymáshoz, a vízáramlással szembeúszó lazaccsoportokhoz hasonlóan. Amikor pedig nagy volt az áramlás az eszközben, a spermiumok hajlamosak voltak összetapadni, hogy megakadályozzák, hogy az erős áramlás elsodorja őket.

Úgy néz ki, hogy hasonló taktika húzódik meg tehát a spermiumok csoportosulása és a versenybiciklisek bolyba rendeződése között, még ha teljesen más közegben is kell haladnia a két csoportnak. A későbbiek során ez az érdekes felfedezés sokat segíthet majd abban, hogy a legmegfelelőbb hímivarsejteket válasszák ki az olyan beavatkozások alkalmával, amilyen például az in vitro fertilizáció.