A Ramonest a világ első igazi punkzenekaraként tiszteli a rockzenetörténet. Ugyan a műfaj csak néhány évvel később, az angliai punk szubkultúra kapcsán kapta elnevezését, az USA keleti partján már 1974-ben efféle muzsikára zúzott négy lelkes fiatal. Sajnos manapság sokan csak pólókról ismerik a korszakalkotó banda nevét, melynek története egy másik híres négyes egyik tagjához nyúlik vissza.
A zenekart New York Queens városrészében alapította négy egykori középiskolai barát, Jeffrey Ross Hyman énekes, Douglas Glenn Colvin basszusgitáros, John William Cummins gitáros és Erdélyi Tamás dobos, aki hétévesen, az 1956-os forradalom idején hagyta el szüleivel Magyarországot (eredetileg Hyman dobolt, Erdélyi pedig a menedzseri teendőket látta el, de hamar rájöttek, hogy előbbi inkább a frontemberi posztra alkalmasabb, utóbbi pedig az ütősök kezeléséhez ért igazán).
Colvin felvette a Dee Dee Ramone művésznevet, amelyet Paul McCartney inspirált: a Beatles tagjai a zenekar kezdeti időszakában egzotikus hangzású neveket választottak maguknak, így lett McCartney-ból Paul Ramon. A liverpooli négyes basszusgitárosa állítólag olykor ezen a néven jelentkezett be a szállodákba, nehogy a rajongók megneszeljék ott-tartózkodását és megrohamozzák a hotelt. Később egy alkalommal zeneszerzőként is használta ezt az álnevet, amikor a Steve Miller Band számára írt dalt My Dark Hour címmel. Dee Dee példáját követve a többi tag is hasonló művésznéven kezdte említeni magát: Hymanből Joey Ramone, Cumminsból Johnny Ramone, Erdélyiből pedig Tommy Ramone lett, így bandanévnek is a Ramonest választották.
A négy zenész mindegyike súlyos terheket cipelt: zűrös családi háttér, bántalmazó szülők és iskolai verekedések jellemezték gyerek- és kamaszkorukat, Joey emellett kényszerbetegségben és egy öröklődő betegségben, az ún. Marfan-szindrómában szenvedett: termete rendellenesen nyúlánk (198 centis), sovány és esetlen volt, gyerekkorától egészségi gondokkal küzdött, emiatt csendes, visszahúzódó természetű felnőtt vált belőle, aki a színpadon tudott csak előbújni. Ugyan a Ramones a lemezeladásokat tekintve sosem volt túlságosan sikeres, igazi stílusteremtő bandaként vonult be a zenetörténetbe. Az óceán mindkét partján alapvető hatást gyakoroltak a punkzenére, és olyan örökzöldekkel gazdagították a műfajt, mint a Blitzkrieg Bop, a Beat on the Brat, a Sheena Is a Punk Rocker, a Rockaway Beach és az I Wanna Be Sedated.
Idővel Joey és Johnny között megromlott a viszony, utóbbi ugyanis elszerette, majd feleségül vette zenésztársa barátnőjét, Lindát. A frontember (aki liberális politikai nézeteket vallott, míg társa konzervatív volt) állítólag ennek hatására írta a The KKK Took My Baby Away (vagyis A Ku-Klux-Klan elrabolta a csajomat) című számot. Tommy 1978-ban az első három album után visszavonult a dobolástól és inkább producerként segítette a csapatot, helyére Marc Bell, vagyis Marky Ramone került. Több tagcserével (Joey és Johnny maradtak csak állandó tagok) 1996-ig működött a zenekar, amikor is egy búcsúturné keretében bejelentették feloszlásukat.
Mára sajnos az eredeti négyes felállás mindegyik tagja eltávozott közülünk: Joey 49 évesen, négyévi küzdelem után hunyt el limfómában 2001-ben, őt egy évvel később Dee Dee követte, akivel herointúladagolás végzett. Johnny 2004-ben prosztatarák következtében, Tommy pedig 2014-ben epevezetékrákban hunyt el. A zenekar tiszteletére Queensben utcát neveztek el róluk, Erdélyi Tamás nevét pedig szülőháza falán, Lipótvárosban emléktábla őrzi.
