Igen is, meg nem is. Az ugyanis történelmileg bizonyított, hogy Washingtonnak sokat kellett szenvednie fogsorával, az ugyanakkor már nem állja meg a helyét, hogy műfogsora valóban fából készült volna. Csontok ugyanakkor kerültek az elnöki szájba – elefántcsont mellett más állatok csontjaiból, sőt, még rabszolgáktól származó fogakból is készülhettek a pótlások, melyeket az elnök viselt.
Washington egész életében szenvedett fogaival
Akkor honnan eredhet a tévhit, miszerint fa fogsort viselt volna? Nos, az biztos, hogy nagyon is el voltak színeződve a szájában viselt pótlások: ne feledjük, hogy az 1700-as évek második felének fogászati és fogápolási lehetőségei meglehetősen eltértek azoktól, amilyenekhez ma nyúlhatunk. Az elnöknek pedig már igen fiatal korában szembesülnie kellett azzal, hogy rossz fogai megkeserítik mindennapjait.
Mindössze 24 éves volt, amikor először ki kellett húzni egy fogát, 1756-ban. Történt mindez annak ellenére, hogy a korszak szokásait meghaladva Washington már a kezdetektől nagyon odafigyelt a szájhigiéniára, különböző fogporokat és egyéb készítményeket szerzett be, hogy rendszeresen megtisztítsa rossz fogait. Még szájvizet is használt a George Washington Múzeum kutatásainak eredményei szerint.
Leveleiben ennek ellenére állandó téma volt minden szenvedés, ami a rossz fogakkal járhat: „fájó fogak, elvesztett fogak, begyulladt íny, rosszul illeszkedő műfogsor és egy sor más fogászati szenvedés” – olvasható a múzeum anyagaiban.
Emellett nyilvántartotta a „fogorvosoknak történő kifizetéseket, és fogkefék, fogkaparók, műfogsorreszelők, fogfájás elleni gyógyszerek és tisztítószerek vásárlását” is említik iratai. Így tudhatjuk azt is, hogy bizonyos dr. Watsonnak fizetett 5 shillinget első foghúzásáért.
Így pótolták a rossz fogakat
Élete során Washington szájába számos teljes és részleges fogsort helyeztek, amelyek a legkülönbözőbb anyagokból készültek. Susan Schoelwer, a Mount Vermon-i George Washington múzeum vezető kurátora szerint a műfogsorokban alkalmazott pótlások közt akad néhány saját kihúzott foga, de voltak benne más emberektől származó fogak, illetve „valószínűleg tehén- és lófogak” is, amelyeket méretre igazítottak.
Ezek mellett voltak elefántcsontból és fémötvözetekből készült fogai is voltak, melyeket többek között ólomból, ónból, rézből és ezüstből készítettek.
Washington a kihúzott fogakat mindig gondosan eltette: reménykedett abban, hogy egy újabb műfogsorhoz használni lehet majd azokat, így számos kihúzott fogát egy lezárt íróasztalfiókban tartotta Mount Vernonban. Egy 1782-ben Lund Washingtonnak, távoli unokatestvérének és a Mount Vernon-i birtok ideiglenes vezetőjének írt levelében kérte, hogy a fogakat csomagolják be és küldjék el neki a New York állambeli Newburghbe.
„A dolgozószobámban álló íróasztal szekrényének egyik fiókjában találsz két kis (elülső) fogat; kérlek, hogy gondosan csomagold be, és a következő leveledhez mellékelve küldd el nekem”
– áll a levélben. „Biztos vagyok benne, hogy ott hagytam őket, vagy ugyanezen íróasztal szekrényének titkos fiókjában” – tette hozzá.
Becsukni is alig tudta száját
Washington műfogsorát úgy készítették, hogy a fogakat ólomkeretekbe helyezték, amiket két, az állkapocs alakjához hajlított fémhuzal tartott a helyén. Míg az alsó műfogsor pontosan Washington szájához volt illesztve, addig a felső műfogsor felül lapos volt: két ezüstrugó tartotta azt a helyén, amikor Washington kinyitotta a száját, azok felnyomták azt.
Ahhoz azonban, hogy jól működhessen ez a mechanizmus, nagyon erős rugókat kellett használni, aminek az volt a hátulütője, hogy ha Washington be akarta csukni a száját, nagyon erősen össze kellett szorítania állkapcsát, ami fájdalommal is járt. Ez tükröződik is arcán egyes ábrázolásokon is. Mire elnökként beiktatták, egyetlen saját foga maradt már csak a pótlások mellett. Ráadásul ezek a kezdetleges pótlások alaposan átalakították arcát: állkapcsa jóval szélesebbé vált az idő múlásával, amit saját maga is aggódva figyelt. Egyre kevésbé szívesen beszélt nyilvánosság előtt a problémás fogak miatt.
Egy győzelmet azért szerzett neki a helyzet
Egyetlen olyan helyzet volt életében, amikor jól jött az, hogy ennyi problémája van fogaival, bár eleinte ez is aggasztó helyzetnek tűnt. Washington fogászati problémáit mindig államtitokként kezelte, ezért megdöbbenve értesült arról, hogy a britek elfogták azt a postai csomagot, amely egy személyes levelét tartalmazta, amelyben fogtisztító eszközöket kért.
Washington a fogorvosának 1781-ben írt levelében rámutatott, hogy „kevés reménye van arra, hogy hamarosan Philadelphiában legyen…”, és hogy a fogtisztító eszközöket New Yorkon kívül postán kellene elküldeni neki.
Amikor Sir Henry Clinton, az észak-amerikai brit erők parancsnoka elolvasta ezt a levelet, meg volt győződve arról, hogy az ugyanabban az elfogott csomagban lévő többi hivatalos katonai levelezésnek hitelesnek kell lennie.
Clinton és a britek számára még rosszabb hír volt a későbbiekre nézve, hogy a csomag tartalma és Washington állítása, miszerint egyhamar nem lesz Philadelphiában, meggyőzte a New York-i brit főparancsnokságot arról, hogy a New York City körül táborozó amerikai és francia erők nem fognak Délre vonulni, Lord Cornwallis Yorktown közelében tartózkodó csapatait így biztonságban vélték tudni.
Ezzel szemben Washington és Rochambeau épp ekkor tervezte meg a délre irányuló mozgást, hogy csapdába ejtse Cornwallist Yorktownnál. Clinton elmulasztotta megerősíteni ezeket a seregeket, ami a britek teljes vereségéhez vezetett Yorktownnál 1781. október 19-én.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
