Vörös Elvis

Odahaza senkit sem érdekelt, Dél-Amerikában rajongtak érte

Dean Cyril Reed 1938-ban született a coloradói Denverben egy középiskolai tanár harmadik, legkisebb fiaként; a család sokat költözködött, Dean gyerekkorában Kaliforniában és Utahban is élt, végül visszatértek Coloradóba. A családfő keményvonalas republikánus és kommunistaellenes nézeteiről volt ismert, és azt szerette volna, ha Dean érettségi után az amerikai hadsereg tiszti akadémiáján tanul tovább, ő azonban inkább a Coloradói Egyetem meteorológia szakára iratkozott be. Egyetemi évei alatt Reed bárokban énekelt, hogy pénzt gyűjtsön a tandíjra, ekkor fedezte fel őt a Warner Bros. stúdió egyik impresszáriója, aki elhatározta, matinésztárt farag a magas, jó kiállású, jóképű, tehetséges fiatalemberből.

A stúdió kisebb tévés szerepeket adott Reednek és színésztanfolyamra is beíratta, miközben a Capitol Records lemezszerződést ajánlott a részére; 1959 és 1961 között több kislemeze is megjelent, ezek azonban csak mérsékelt sikert arattak, és nem érték el a kiadó által várt eladási számokat, legalábbis az Egyesült Államokban. Miközben hazájában Reed nem igazán tudott befutni, Dél-Amerikába exportált lemezei hihetetlen népszerűségre tettek szert többek között Argentínában, Peruban és Chilében, a helyi fiatalság Elvisszel és Paul Ankával együtt emlegette a nevét, koncertjein sikongató lányok hada fogadta. Nem csoda, hogy az ifjú rock ’n’ roll énekes úgy döntött, Dél-Amerikába költözik, és ott folytatja tovább a karrierjét; Chilében telepedett le, ahol mély hatást gyakoroltak rá a helyi marxista, baloldali mozgalmak, majd Argentínába tette át a székhelyét.

Imádta a szocialista tábor közönsége a „vörös cowboyt”

Hiába volt országos sztár, a ’60-as évek közepén Reed erős baloldali szimpátiája miatt távozásra kényszerült Argentínából, miután Juan Carlos Onganía elnök jobboldali rezsimje került hatalomra. Feleségével és lányával Olaszországba költözött, ahol spagettiwesternekben vállalt színészi munkát, ezzel párhuzamosan pedig politikai aktivistaként szólalt fel a nemzetközi színtéren, elítélte az amerikai külpolitikát, és a nukleáris fegyverek leszerelése mellett foglalt állást, baráti megbeszélésen vett részt Fidel Castróval, támogatta a szovjetbarát chilei elnököt, Salvador Allendét, nyílt levélben kritizálta a Szovjetunióból disszidált Nobel-díjas író, Alekszandr Szolzsenyicin döntését. A lelkes marxista színész-énekes a szovjet kultúrhatóságok érdeklődését is felkeltette, 1966-ban Reed meghívást kapott a Goszkoncert állami rendezvényszervező irodától, hogy két hónapos, 39 állomásos turnét tegyen a Béketábor vezető országában.

A fiatal szovjet közönség lelkesen fogadta Reedet, hiszen nem mindennapi eseménynek számított, hogy egy igazi farmernadrágos amerikai „cowboy” látogat el a hazájukba és játszik rock ’n’ rollt telt házas koncerttermekben. Reedet a pártvezetés is örömmel fogadta, ugyanis hasonlóan nem mindennapi dolog volt, hogy egy amerikai énekes saját hazája ellen ágáljon, és a szocialista tábor nemzeteit és ideológiáját népszerűsítse világszerte. A duplán győztes szituációnak hála hősünk hamarosan a keleti blokk sztárja lett, lemezeit milliók vásárolták, arcképével posztereket, kártyákat, párnákat és egyéb tárgyakat adtak el, és sorra adta a sikeres koncerteket a Béketábor országaiban, köztük Magyarországon is.

Az NDK-ban talált új otthonra

Miután elvált első feleségétől, Patricia Hobbstól, és a nő lányukkal, Ramonával együtt visszaköltözött az Egyesült Államokba, Reed 1971-ben egy NDK-beli útja során megismerkedett Wiebke Dorndeck színésznővel, akivel hamar egymásba szerettek. Két évvel később a „vörös cowboy” oltár elé vezette német szerelmét, és véglegesen a vasfüggöny innenső oldalára költözött, feleségével Kelet-Berlinben telepedett le. Reed az átlagos NDK-polgárokhoz képest jóval nagyobb szabadságot és jobb életkörülményeket élvezhetett, szabadon utazhatott Nyugatra, és impozáns villát kapott Berlin agglomerációjában, a Zeuthen-tó partján. Ugyan sohasem lépett be a Német Szocialista Egységpártba, és amerikai állampolgárságáról sem mondott le, Erich Honecker pártfőtitkár személyes szimpátiáját élvezte, és az „átlagos” megfigyelésen kívül a Stasi is békén hagyta őt.

Miközben Reedet a szovjet és a keletnémet média makulátlan hősként állította be, az énekes-aktivista magánélete korántsem volt idillikus. Feleségét – akitől szintén született egy lánya, Natascha – Reed gyakran elhanyagolta, a turnék során folyamatosan csalta alkalmi szeretőkkel, ami állandó konfliktusokhoz és elhidegüléshez vezetett. A pár 1978-ban elvált, Wiebkét és közös lányukat Reed egyszerűen kidobta a tóparti villából, hamarosan pedig harmadszorra is megnősült, ismét egy színésznőt, Renate Blumét vezette oltár elé. Harmadik házassága sem bizonyult sikeresnek, köszönhetően Reed állandó hűtlenkedésének, felesége mellett párhuzamosan viszonyt ápolt egy szovjet–észt színésznővel, Eve Kivivel is.

A ’70-es évek második felére Reed ázsiója és népszerűsége igencsak megkopott, az általa képviselt imázs és zenei stílus világszerte kiment a divatból, az újabb nemzedékeket már egyáltalán nem érdekelte a Vörös Elvis és a farmernadrágos folk rock. Hősünknek az NDK-beli életből is idővel elege lett, visszakívánkozott Amerikába, szülőhazájában azonban sokan árulónak tekintették, és leginkább a pokol fenekére kívánták. 1986 májusában Reed interjút adott a CBS 60 perc című hírműsorának, melyben kiállt a Szovjetunió afganisztáni háborúja mellett, Ronald Reagan elnököt Sztálinhoz hasonlította, a berlini falat pedig jogos önvédelmi intézkedésnek titulálta a beszivárgó fasizmus ellen.

A Stasi ölte meg?

Hat héttel az interjú után Reednek váratlanul nyoma veszett. Többnapos keresés után június 13-án a rendőrség a házától nem messze lévő tóban talált rá a 47 éves énekes holttestére: a boncolásból kiderült, hogy Reed nagy mennyiségű nyugtatót fogyasztott nem sokkal a halála előtt. A hivatalos jelentés kezdetben tragikus balesetként könyvelte el a halálesetet, később azonban az elhunyt sztár autójában 15 oldalas, Honeckernek címzett búcsúlevelet találtak, melyben Reed bocsánatot kért, amiért egyes nyilatkozataival és cselekedeteivel lejáratta az NDK tekintélyét és a szocializmus ügyét, illetve bűntudatát fejezte ki amiatt, ahogyan a feleségével bánt. A levelet a hatóságok titkosították, csak a német újraegyesítést követően kerülhetett nyilvánosságra.

A Vörös Elvis rejtélyes halála természetesen azonnal megindította az összeesküvés-elméleteket, különösen Amerikában gondolták sokan úgy, hogy Reedet a Stasi, a KGB vagy a CIA tehette el láb alól, azt pletykálták, a színfalak mögött titkos információkat adott át egyik vagy másik oldalnak. Mások azt pedzegetik, miért titkolták el a keletnémet hatóságok a tényeket, és állították be véletlen balesetnek Reed halálát, melyben szinte mindenki azonnal kételkedni kezdett, mivel a férfi kiváló úszó volt, és biztosan nem fulladt volna bele a tó sekély vízébe. Erre a legvalószínűbb válasz, hogy az énekes-sztár halála negatív színben tüntette volna fel az NDK-t, mind nyugaton, mind a saját polgárai előtt is: milyen lehet egy átlag polgár élete a „demokratikus köztársaságban”, ha még egy kiváltságos személy is a halálba menekül?

 A feltételezett gyilkosságot semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá. Dean Reed hamvait a kelet-berlini Waldfriedhof temetőben helyezték nyugalomra, az NDK bukását követően, 1991-ben azonban a rokonok kérésére a hamvakat hazaszállították a coloradói Boulderben található családi parcellába. Sírján az „Amerikai lázadó” felirat emlékszik a néhai Vörös Elvisre.