Gyerekkorunkban még azt hittük, az utazás kalandos, örömteli dolog. Felnőttként ebből már csak a kalandos maradt, pláne belföldön. Rendszeresek a balesetek, a legrosszabb, amikor a vonat embert üt el. Utasként ebből általában szinte semmit sem veszünk észre, csak azt, hogy a vonat szokatlan helyen áll meg, majd ott is marad. Hosszú, hosszú órákig, mint ahogy október 13-án a Budapest–Nagykanizsa vonalon Szabadifürdőnél.
Akkor azoknak volt szerencséjük, akik csak Siófokig utaztak az őszi nyár utolsó, ragyogó napján, mert nekik csak néhány kilométeres gyalogtúrát kellett tenniük az állomásig, majd hazamehettek. Akik a vonalon tovább tervezték az utat, pótlóbuszokra szorultak. S ha valamit tudunk a pótlóbuszokról, az az, hogy nem jönnek időben, nem mindig fér fel rájuk mindenki, és kerékpárt például egyáltalán nem lehet rájuk felvinni.
Mi kell(ene) a vonatbalesetek megelőzéséhez?
Október 15-én a győri vasútvonalon álltak órákig a vonatok, szintén baleset miatt, Székesfehérváron pedig szeptember 18-én és október 12-én is gázolás történt. Ha ehhez hozzávesszük még a legutóbbi, órákig fennakadásokat okozó, rengeteg vonatot és vonalat érintő fehérvári biztosítóberendezés-hibát (ismerd meg Szabadbattyán-külsőt!), feltolul bennünk a kérdés: mégis miért? Fel lehet még szállni úgy egy vonatra, hogy betartjuk a menetidőt? Amíg ezen töprengünk, készüljünk fel. Mire? Bármire és mindenre. Állítsunk össze egy csomagot vasútközlekedéshez, ami mindig nálunk van, és ami megmenthet az órákig tart várakozásban/kutyagolásban. Legyen benne:
- iható víz vagy üdítő. Bár már nincs kánikula, a stressztől és a testmozgástól (amennyiben két lábunkon kell eljutni valamiféle buszmegállóig) meg fogunk szomjazni.
- ennivaló, energiaszelet. Büfékocsik nyár vége óta már nincsenek a vonatokon, sőt gyakran első osztályú kocsi sem. Mivel a MÁV csak az utasok szállításáért felel, az ellátásról magunknak kell gondoskodnunk. Mindig készüljünk a menetidő háromszorosára elegendő hideg élelemmel!
- zsebkendő. Akár a könnyeinket szárítgatjuk, miután megpillantottuk a gázolás áldozatát, akár csak elegünk van belőle, hogy soha nem érünk haza időben és jelentős erőfeszítések nélkül, legyen nálunk elég belőle, hogy utastársainknak is osztogathassuk.
- feltöltött-telefon és powerbank. A kalandok során a telefonunk a legfontosabb eszközünk. Szólhatunk, hogy késünk, vagy oda sem érünk, megkérhetjük családtagjainkat és barátainkat, hogy korábban ismeretlen megállóhelyekre, benzinkutakra vagy erdőszéli tisztásokra jöjjenek értünk, mert oda sikerült eljutnunk a vonatról. Rutinosak közben mobilnetről (a MÁV wifije a gyakorlatban nem létezik) már nézhetik is a telekocsis weboldalakat, hátha találnak fuvart a megfelelő irányba.
- láthatósági mellény és zseblámpa. Hacsak nem szeretnénk újabb áldozatokat, gondoljunk az egyre hamarabb érkező esti sötétségre, és gondoskodjunk testünk épségéről. Akár forgalmas, járda nélküli utakon kell kilométereket gyalogolnunk, akár erdőn átkelnünk, fontos, hogy láthatóak maradjunk, és meg tudjuk világítani az előttünk fekvő útszakaszt. A telefon erre nem alkalmas, azt folyamatosan a fülünkre szorítva visszük majd úgyis, plusz a világítástól hamarabb lemerül. Az okosabbak, szintén a menetidő háromszorosára készülve, kesztyűt, sapkát és zsebben hordható melegítőpárnát is bekészítenek a hátizsákba, és jó előre készülve a lehetséges összes útvonalon felderítik a melegedőhelyeket, várókat, szállodákat.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
