viasz múzeum

Kíváncsi vagy milyen magas az életben Tom Cruise vagy Madonna? Hogyan is festett a valóságban Szent István királyunk és Jean Jacques Rousseau, vagy éppen II. Erzsébet? Farkasszemet néznél Kossuth Lajossal? Szelfiznél Abraham Lincolnnal vagy Ferenc pápával? Tulajdonképpen (szinte) lehetséges is! Hála egy 1761-ben Strasbourgban született kislánynak, akit a francia forradalom alatt hajszál híján kivégeztek. Illetve, nem is hajszál híján, mert egyes források szerint annyira közel volt a guillotine-ra jutáshoz, hogy már haját is leborotválták.

Szárnypróbálgatások

Édesapjával sohasem találkozhatott a kis Anne Marie Grosholtz, akit a hétéves háborúban életét vesztett katonatiszt halála után csak két hónappal hozott világra édesanyja, a mindössze 18 éves Anna-Maria Waltner. A fiatal édesanya Svájcba költözött kislányával, és egy orvoshoz szegődött házvezetőnőnek. A berni dr. Philippe Curtius ügyes hobbi-viaszszobrászként is dolgozott, tehetségét anatómiai ismeretei elmélyítésére, majd később mások gyönyörködtetésére kamatoztatta. A kis Anne Marie is hamar jó kezű „gyurmázónak” bizonyult, ezért az orvos, segédjéből, megtette tanítványának, hogy aztán Párizsba költözve gyűjteményével, immár a nagyközönséget is megörvendeztethesse. Már a francia fővárosban készült el a doktor keze nyomán Madame du Barry, XV. Lajos szeretőjének viaszszobra, s itt nyílt az első panoptikum is 1770-ben. 7 évvel később, 1777-ben a felcseperedőfélben lévő Marie még mindig csak 16 éves volt, amikor már önállóan formázta meg nem kisebb nevű modelljét, mint a híres író, filozófus, Francois Voltaire alakját.

A tehetség „kiwaxolása”

Voltaire viaszmásolatának elkészülte után Marie tehetsége és annak híre is szárnyra kapott. Éppen hogy megformázhatta Benjamin Franklint és Jean Jacques Rousseau-t, és máris fenséges ajánlatokban dúskált. Versailles is felfigyelt tehetségére, ahol 1780-ban XVI. Lajos király nővérénél művészeti tanárként alkalmazták. Később modellt ült neki személyesen maga Viktória királynő is. Curtius doktor 1794-ben elhalálozott, s addigra több illusztris darabból álló viaszbábu-gyűjteményét Marie-re hagyta. A fiatal lány kevéssel ezután férjhez ment és 2 gyermeket szült, így a viaszbabák kínálta lehetőségeket csak néhány évvel ezután kezdte kiaknázni. 1802-től mintegy vándorcirkuszként útnak indult a Brit-szigetekre, és meg-megállva tette közkinccsé mobil kiállításának darabjait. A vándorévek után Londonban 1835-ben, a Baker Streeten állandó helyet talált, ahol a panoptikum mellett megteremtette a múzeumi útikalauz, információs brosúra műfaját is. A 89 éves korában, 1850-ben elhunyt Madame Tussaud – korábban csak Marie – saját kezűleg készített viaszmása máig a londoni múzeum bejáratánál üdvözli mindazokat, akik kíváncsiak ennek a tehetséges üzletasszonynak és ügyes szobrásznak az életművére, és lassan negyed évezrede gyarapodó viaszceleb-gyűjteményére.

Út a halálba

Marie élete így összefoglalva könnyűnek tűnik, de őt is érték viszontagságok. A francia forradalom alatt királypártisággal vádolva majdnem kivégezték, hiába tett szolgálatot a forradalmároknak egyes rothadásnak indult, levágott nemesi fejek titkon történő reprodukálásával. A cél az volt, hogy a bűzölgő, felismerhetetlen cafatok helyett „igazi” fejeket dárdájukra tűzve tudják a szabadság, egyenlőség, testvériség elvét demonstrálni polgártársaik felé. Életben hagyásának „fejében” a lefejezett nemesség halotti maszkjainak elkészítését bízták rá, ami komoly lelki traumákat okozott a fiatal nőnek.

Viaszmúzeumok szerte a világban

Ahogy azonban maga Madame Tussaud is lassan 200 éve rezzenéstelenül és lankadatlan mosollyal arcán fogadja látogatóit London utcáiról, úgy válik sok száz és ezer megformáltja is halhatatlanná, akiket a mai napig Marie eredeti technikájával készítenek a sanghaji, a szingapúri, a New York-i, a hollywoodi vagy akár a sydney-i panoptikumban.