utolsó vacsora Titanic

Az első, legendás utolsó vacsora Krisztushoz köthető, bár a Megváltó lényegében önmagát kínálta fel áldozatul tanítványainak. A tizenkét apostollal elköltött étkezésre egy jeruzsálemi házban került sor a keresztre feszítést megelőző éjjelen. Ahogy Jézus felkínálta a kenyeret és a bort – saját testévé és vérévé lényegítve, úgy emlékezünk mi is minden húsvétot megelőzően a nagycsütörtöki úrvacsorán.

A Titanic tragikus megsemmisülését megelőzően az utasok nem tudhatták, hogy ez lesz sok társuk utolsó vacsorája. A napokban bocsátották árverésre a legendás hajó utolsó esti menükártyáját, aminek köszönhetően mi is tudhatjuk, mit szolgáltak fel azon a végzetes, április 13-i estén az óceánjárón. 

Marha, bárány és csirke is szerelt az étlapon

A wilthshire-i Henry Aldridge & Son aukciósházban november 11-én került kalapács alá az étlap, mely az első osztályon utazók számára mutatta be több mint 100 évvel ezelőtt az aznapi menüt. Szerepeltek rajta a korábbi napok lehetőségei is, április 11-én például marhabélszín, tavaszi bárány vagy portói boros szószban sült kacsa közül választhattak a leggazdagabb utasok.

A végső esti étkezés főfogása igencsak különleges volt, marylandi csirkesült – ekkoriban tejszínes mártással készítették, amibe rántott csirkecomb került. A csirkehús kuriózumnak, szinte ünnepi ételnek számított még a kiváltságosok számára is, mivel a gazdálkodók elsősorban a tojás miatt tartották a szárnyasokat, s csak kivételes esetben vágták le őket. 

Abraham Lincoln is különleges ételt fogyasztott a végzetes, Ford Színház-beli látogatását megelőzően. Álteknőslevest fogyasztott, ami akkoriban a teknősleves mintájára, szarvashússal készült fogás volt, emellé Virginia-szárnyast evett gesztenyével töltve, sült jamgyökérrel és karfiolos sajtmártással. 

A német diktátor, Adolf Hitler utolsó órái mindenki számára ismertek, hiszen nemcsak film készült az utolsó pillanatairól, de életben maradásának legendái miatt számtalan kutatás foglalkozott évtizedeken keresztül a Führer élete végével. A berlini bunkerben spagettit szolgáltak fel neki, paradicsomos mártással. A vegetáriánus életmódot követő diktátor a húsmentes verziót fogyasztotta életében utoljára, s azt is tudjuk, az asztalnál a kutyatenyésztés volt a téma. A friss házas német vezér és az alig két napja feleségévé vált Eva Braun a vacsorát követően önkezükkel vetettek véget életüknek. 

Elvis Presley 1977. augusztus 16-án étkezett utoljára, egy fogorvosi látogatást követően elment egy racketballmeccsre barátaival, ekkor fogyasztotta el élete utolsó, kései reggelijét. Négy gombóc fagylaltot és csokoládés sütit evett, pár órával később szívroham végzett vele. 

Volt, aki egy elmaradt vacsora miatt halt meg

1980. december 8-án a popkultúra egyik legszomorúbb napjának reggelén Yoko Ono és John Lennon közösen reggeliztek, mielőtt a stúdióban Yoko új kislemezén dolgoztak volna. A Beatles alapítója sózott marhahúsos szendvicset fogyasztott. Délután párja ugyan javasolta, hogy menjenek még el vacsorázni, de Lennon inkább 5 éves fiukhoz sietett volna haza. Útközben érte a váratlan támadás, a 72. utca egyik sötét sikátorából bújt elő gyilkosa. 5 lövést adott le a legendás énekesre, aki belehalt sérüléseibe. 

A halálsorokon is általános az utolsó vacsora

John Lennon gyilkosa ugyan a halálsoron él, de életfogytig tartó büntetését tölti. Vannak olyan államok azonban az USA-ban, illetve olyan országok világszerte, ahol a legsúlyosabb büntetés a halál. Ilyenkor is van lehetőségük egy utolsó vacsorát rendelni, a szokás gyökerei a régmúltba vesznek. 

Azt hihetnénk, az elítéltek számára elérhető, választható utolsó étel hagyománya is a kereszténységben gyökerezik, azonban ez nem így van. Maga a szokás a 16. századból származik, s egyfajta nagyvonalúságként értelmezhető. Akkoriban a hóhérral együtt költötték el, majd koccintottak az őrökkel és a börtön személyzetével is. A bizarr szokás nem veszett ki, napjainkban is kérhetnek speciális étkezést azokban az országokban, ahol nem tiltott a halálbüntetés.

Még a 18. században az angliai Newgate börtönének elítéltjei a kivégzésre menet betérhettek a helyi kocsmába, s ott azt rendelhettek, amit csak szerettek volna, koccinthattak a kocsmában iszogató törzsközönséggel, és persze őreikkel, illetve a hóhérral is. 

Az utolsó vacsora hagyománya annak ellenére, hogy manapság leginkább ott dívik, nem jelent meg azonnal Amerikában, csak a 19. század végére terjedt el a gyakorlatban. A történészek szerint ráadásul ez a furcsa szokás eleinte nem is a kivégzendő bűnösnek, hanem az őt halálra ítélőknek szólt.

Nem elírás, amikor egyes feljegyzésekben azt olvassuk, hogy 10-20 kiló húst is megsütöttek egy-egy kivégzés előtt. Az esküdtek, a bíró és a börtön személyzete lakomázott, míg az utolsó útjára váró elítélt csak kenyeret és vizet fogyasztott.

Az, hogy a hóhér is részt vegyen ezeken az eseményeken annak ellenére, hogy személye a legtöbb házban és asztalnál nemkívánatos volt a mindennapokban, a babonás félelemnek volt köszönhető. Remélték, hogy teli hassal, jó viszonyt ápolva rendesen kivégzi az illetőt, akinek a szelleme nem háborgatja majd az őt elítélőket.