Úgy gondolta, csak az elmaradott népek fiai hordanak szakállat
Az 1682 és 1725 között uralkodott, Romanov-házból származó Péter cár az egyik legsürgetőbb tennivalónak a Nyugattól sok tekintetben elmaradott, feudális, keleties Oroszország modernizálását tartotta, melynek megvalósításához először igyekezett saját szemével megtekinteni a példának tekintett, fejlett nyugati országokban uralkodó állapotokat. 1697-ben hosszas nyugat-európai körutazást tett, melynek során többek között ellátogatott az Oxfordi Egyetemre, a brit királyi pénznyomdába és a hollandiai hajógyárakba, és a korszak legragyogóbb tudományos elméjével, Isaac Newtonnal is találkozott.
Hazatérve a cár azonnal nekilátott átfogó reformjainak, többek között létrehozta Oroszország első állandó, hivatásos hadseregét és hadiflottáját, illetve megalapította a Balti-tengeri kereskedelem szempontjából stratégiai jelentőségű helyen fekvő Szentpétervár városát (mely hivatalosan a bibliai Péter apostolról kapta a nevét, de természetesen nem volt véletlen az uralkodóval való névazonosság). Péter cár mindemellett a nyugatiasítás jegyében egy sokkal különösebb tervvel is előállt: hadat üzent a szakállaknak, ugyanis nyugati körútja során azt tapasztalta, a felvilágosult, fejlett népek fiai nem viselnek arcszőrzetet, ellentétben az elmaradott orosz férfiakkal, akiknél a hosszú, dús szakáll dívik.
Az anekdota szerint a cár hazaérkezése után az őt köszöntő díszes fogadáson egyszer csak ollót fogott, és saját kezűleg nyeste le az összegyűlt diplomaták és nemesemberek arcszőrét, később pedig rendeletbe adta a hatóságoknak, hogy amennyiben szakállas férfit látnak az utcán, azonnal fogják le, és – ha kell erőszakkal – borotválják meg. A szakállviselés betiltása természetesen nem aratott túlságosan nagy sikert, hiszen a keleti ortodox egyházban erős hagyománya van a dús, hosszú arcszőrzetnek, egyes egyházi vezetők konkrétan szentségtörő tettnek nyilvánították a borotválkozást. Péter jeles elődje, Rettegett Iván cár pedig egy alkalommal úgy nyilatkozott: a borotválkozás olyan bűn, melyet a szentek vére sem képes lemosni, elárulása a hitnek, miszerint Isten a saját képmására teremtette a (férfi)embert.
Adót kellett fizetnie annak, aki el akarta kerülni a borotválkozást
Ilyen társadalmi beállítottság mellett nem csoda, ha Péter cár hamarosan visszakozni kényszerült, és eltörölte a tiltást, ugyanakkor kitalálta a megoldást, mellyel két legyet üthetett egy csapásra, visszaszoríthatta a szakállak divatját, egyben pedig feltölthette az államkasszát. Adót vetett ki a szakállviselésre, melynek mértéke az illető társadalmi státuszától függött: a vagyonos kereskedőknek 100 rubelt, a katonáknak, a cári udvarban és más állami szerveknél dolgozóknak 60 rubelt, a közembereknek pedig 30 rubelt kellett fizetniük, ha szerették volna megtartani arcszőrzetüket. A jobbágyok úszták meg a legenyhébben, nekik mindössze napi egy kopejkába kóstált a szakállviselés, és csak akkor kellett fizetniük, ha a városban tartózkodtak.
A pénz befizetése után az engedelmes szakálltulajdonosok egy apró rézérmét kaptak, melyen az „adó megfizetve” szöveg igazolta, hogy legálisan hordanak szőrt az arcukon, és nem háborgatták őket a rendőrök. Akármennyire bizarr ötlet, a szakálladó még Péter cár halála után majdnem fél évszázadig megmaradt, csak 1772-ben törölték el véglegesen. A rossz nyelvek azt beszélik, a cár nemcsak modernizációs intézkedésként, hanem részben irigységből viselt hadat a szakállak ellen, ő maga ugyanis – daliás, 203 centiméteres termete dacára – nagyon ritkás arcszőrzettel rendelkezett, és ha akart, sem tudott volna szakállat növeszteni.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
