1871. október 18-án egy chicagói pajtában tűz ütött ki. A lángok több mint egy napon át tomboltak, halálos áldozataik száma 300 volt, a város akkori lakosainak egyharmada pedig elvesztette a fedelet a feje fölül. A tűzvésznek eső vetett véget, utána pedig csak példátlan mértékű pusztulás maradt.
A tűzvész tízezreket tett hontalanná
A lángok egy hat és félszer másfél kilométeres területen mindent felégettek: 17 500 épület és 117 kilométernyi utca semmisült meg. A 300 halálos áldozat közül mindössze 120 testét találták meg, 90 ezer embernek pedig egyik percről a másikra már semmije sem volt: értékeik és házaik egyaránt odavesztek.
Ehhez a hatalmas pusztításhoz nagyban hozzájárult az, hogy 1871 nyara és ősze különösen száraz volt.
Július és október között a megszokott esőmennyiségnek mindössze negyede zúdult a városra, így minden kiszáradt, ráadásul a tűz terjedését nagyban elősegítette az erős szél, amely fellobbanását követően tombolt.
A hamu, benne még izzó pernyével, messzire repült a szél szárnyán, így rengeteg olyan épület is lángra kapott, amely más széljárás mellett épen úszhatta volna meg a tűzvészt.
Ebben az időszakban ráadásul egyetlen, többé-kevésbé tűzálló réteg vonta be az alapvetően fából emelt házak külsejét: ilyen volt az az épület, amely vízzel szolgálhatott a város emberhiánnyal küzdő tűzoltóságának. A Waterworks néven ismert építmény gyorsan a lángok martalékává vált, így nem volt sok esély arra, hogy a város ne égjen le.
Csak a kiindulás helyszíne biztos
Az az egy dolog biztosnak tűnik a tűzzel kapcsolatosan, hogy a DeKoven Street 137. alatt álló házhoz tartozó pajtából indultak a lángok: ez Patrick és Catherine O’Leary tulajdona volt. Az ötgyermekes házaspár öt tehenet, valamint egy lovat is tartott, és a tűz fellobbanása előtt nem sokkal alaposan betárazott szénából, szénből és fából, hogy mindenük meglegyen, mire eljön a tél.
Az egyik tehenet és Catherine-t gyanúsították meg elsőként a tűz okozásával, de amellett, hogy ez a hír elterjedt, sokféle verziója alakult ki annak, hogy vajon mi is okozhatta a város harmadának vesztét.
Catherine O’Leary egyes híradások szerint maga ismerte el, hogy tehene felrúgott egy lámpást, amikor azon az estén bement a pajtába, hogy megfejje őt. Az állatot Daisyként, Gwendolinként és Madelinként is azonosították a mesélők, Catherine O’Leary azonban mindig is tagadta, hogy ilyesmi történt volna. Egyre gyanúsabbá teszi a történetet, hogy akadt, aki azt állította, később megtalálta a lámpást a pajta fapadlóján – arra azonban nem tudott választ adni, hogy ha a padlózat fa volt, hogyan nem pusztult el a lángok között?
Sokféle elmélet született
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a tűzvész negyvenedik évfordulóján a Chicago Republic riportere, Michael Ahern azzal dicsekedett, hogy ő és két addigra elhunyt barátja találta ki a sztorit, szerinte valójában annak a családnak egy tagja lehetett a felelős a tűzért, amelynek O’Learyék házuk egy részét kiadták. Ők McLaughlinék voltak, akik aznap este állítólag partit tartottak, az egyik mulatozó elment a pajtába tejért, felrúgta a lámpást, a tüzet pedig nem tudta megfékezni.
Az újságíró megbízhatóságát azonban mások erősen megkérdőjelezték, így nem érdemes ezt a teóriát sem készpénznek venni.
Az évek során aztán egyre több és egyre furább elmélet született a chicagói tűzvésszel kapcsolatosan. Volt, aki szerint fiúk osontak be a pajtába, hogy cigarettázzanak, esetleg kártyázzanak, majd véletlenül felgyújtották azt. Akadtak hívei annak az elméletnek is, amely spontán robbanásban találta meg a tűz okát, és akad egy olyan elmélet is, mely szerint meteorraj zuhanhatott a pajtára, felgyújtva azt. Évekkel később egy Louis M. Cohn nevű férfi bevallotta, hogy ő okozta a tüzet, amikor egy illegális kártyapartiról menekülve véletlenül felborított egy lámpát.
Sok fontos terület maradt meg épen
Akárki is volt felelős a pajta épületének leégéséért, az biztos, hogy a tűzben az üzleti negyed gyakorlatilag megsemmisült, de az állattartó telepek és a csomagolóüzemek legalább megmaradtak. Ez már csak azért is fontos volt, mert Chicagóban több disznóhúst dolgoztak fel, mint bárhol máshol a világon.
A rakpartok, fatelepek és malmok java is megúszta a tűz tombolását, és a gabonatárolók kétharmada is épen maradt.
Ugyanilyen szerencse érte a vasúti síneket is, így a segélyszállítmányok el tudtak jutni a városba – bár az szokatlannak tűnhet, hogy Angliából könyveket küldtek a városba, 1873-ban ezeknek köszönhetően nyílt meg a város első ingyenes közkönyvtára.
Chicago nagyon sokat tanult az esetből, ezt követően alapjaiban változtatták meg a hatályos építési előírásokat, ezzel garantálva, hogy tűzbiztosabb épületeket húznak majd fel, mint annak előtte.
A tűzbiztosabb házak ugyanakkor drágább alapanyagokat is jelentettek, sokak ezeket nem engedhették meg maguknak, csakúgy, mint a tűzkárra is fizető biztosítások megkötését.
A friss előírások következményeképp tömegek szorultak ki a városból, sokan pedig egyszerűen fittyet hánytak az előírásokra, mert nem volt pénzük azoknak megfelelő épületeket felhúzni.
A leégett, egykori pajta helyén később emléktáblát helyeztek el, az 1960-as években pedig a város új tűzoltó-akadémiáját itt építették fel. A chicagói tűzoltók mindmáig ott tanulják meg mesterségük alapjait, ahol a város komoly részét felemésztő tűz kipattant.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
