1896. május 2-án, a Városligetben, a Fővárosi Állat- és Növénykert szomszédságában nyitotta meg kapuit az akkori Európa legnagyobb mulatókomplexuma, az Ős Budavára. Még az uralkodócsalád is tiszteletét tette a híres intézményben: a korabeli lapok több cikket is közöltek arról, hogy a trónörökös, Rudolf özvegye, Stefánia milyen jól szórakozott, amikor a Városligetben megcsodálta az indiai fakírokat.
Így született az Ős Budavára történelmi mulató ötlete
Az ötletgazda dr. Bossányi Iván ügyvéd volt, a terveket egy osztrák építész, Oskar Marmorek készítette, aki Boszniába és Konstantinápolyba is ellátogatott a török építészet tanulmányozása céljából.
Az ötletet egy, a török hódoltság idején Budán tartózkodó olasz katonatiszt vázlatai adták, a tervezők célja az volt, hogy Budavára török kori mását építsék fel, ezzel kínálva szórakozási lehetőséget a milleniumi ünnepségsorozatra a fővárosba érkezők számára.
A célra az állatkert kevésbé használt, északi részét bérelték ki, és a tervek szerint a bevételek is újabb állatok vásárlását és az állatkert parkjának fejlesztését szolgálták volna. A gigantikus létesítmény 70 000 m²-en, 2 millió koronát meghaladó költséggel épült fel. Vendéglőiben, kávéházaiban és egyéb mulatóhelyein egyszerre akár 40 ezer ember tudott mulatni. Naponta átlagosan 20 ezren keresték fel a komplexumot, de nagyobb eseményekkor 60 ezres tömeg is előfordult.
Török kioszkban magyar nóta
Az önmagát előkelő mulatóhelyként reklámozó szórakoztatókomplexumban középkori utcákat, tereket, régi házakat építettek – gipszből és fából.(Emiatt a korabeli élclap, a Borsszem Jankó „papundeklipolisznak” csúfolta a létesítményt.) A kor hangulatát középkori öltözékű táncosok, mutatványosok idézték meg, de helyet kapott egy török kioszk is, ahol egy 72 tagú, kuruc ruhában játszó zenekar esténként régi magyar nótákat játszott. A zenepavilon másik oldalán egy skót bábszínház adott naponta két előadást. Láthatott a nagyközönség a magyar történelem jeleneteit ábrázoló árnyképeket is, a Királycsarnokban pedig Puskás Tivadar találmányával, a telefonhírmondóval ismerkedhettek. Állandó program volt az esti tűzijáték is.
Két szakállas meg egy féltestű nő
A legérdekesebb látványosságok a török bazárban kaptak helyet: itt volt látható Thompson Dilkings, a 234 cm magas ír óriás. A szenzációkra éhes közönség találkozhatott továbbá két szakállas és egy féltestű nővel, Aelvorával is – őt minden bizonnyal bűvésztrükkel tették féltestűvé. Rajtuk kívül voltak itt üvegkoporsóban alvó fakírok, koplalóművészek és egy elasztikus bőrű ember is, akit 20 koronáért lehetett megtekinteni.
A fakír megszökött
A török kori hangulat megteremtését szolgálta a nagymecset, a minaret és az óránként éneklő valódi török müezzin is. A müezzin élete szomorú véget ért: reumás panaszai miatt nehezen bírta a lépcsőzést, és amikor a fájdalmára kapott orvosságot egy húzásra megitta, túladagolásban elhunyt. Más fellépők valamivel jobban jártak: a szakállas nőnek csak a szőrzetét borotválták le álmában, az állítólag egyhuzamban nyolc napig alvó fakírok egyikét pedig
rajtakapták, amint egyik éjjel kinyitotta az üvegkoporsóját, és kimászott elszívni egy cigarettát.
A lapok arról is cikkeztek, amikor az egyik indiai fakír megszökött egy szemrevaló pesti menyecskével.
„Kaczérul villogó festék"
A terület legnagyobb részén azonban éttermek, sörözők, lacikonyhák és kávéházak működtek, köztük nem egy kétes hírű szórakozóhely is, lengén öltözött hölgyekkel. Éjjelente izzólámpák ezreivel világították ki a mulatót, még a fákat is lámpafüzérekkel díszítették fel, hogy a látogatók biztosan odataláljanak. Az Ős Budavára reggeltől hajnalig tarthatott nyitva, szemben a csupán éjfélig üzemelő belvárosi szórakozóhelyekkel, amelyeknek a komplexum jelentős konkurenciát jelentett. Így nem csoda, hogy a vendéglősök mindent elkövettek, hogy az Ős Budavárát bezárassák. A sajtóban is támadták, többek között a ledér hölgyek miatt: „hangjuk ugyan kétségbe ejtően kellemetlen, de a mélyen kivágott ruhák és a kellő időben legmagasabbra felemelt szoknya, a kaczérul villogó festék bőségesen pótolják az éneklés képességét” – írta a Népszava 1899-ben.
Hölgyek ide, fakírok oda, az Ős Budavára mégis rendre veszteséggel zárta az éveket. Végül 1908-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tűzveszélyesnek nyilvánította, és az lebontotta. Területének nagyobb részét az állatkert kapta meg, a mutatványosok pedig a Hermina úttól a vasútig terjedő keskeny sávon parádézhattak.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
