tó Magyarország

A Balaton a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, de a most ismert összefüggő vízfelület „csak” ötezer éve alakult ki. A tó vízszintje folyamatosan változott, de a mostani szabályozások, például a Sió-csatorna hiányában sokkal nagyobb kiterjedésű, szabálytalanabb formát öltött, a mostaninál minimum 3 méterrel magasabb átlagos vízszinttel. A magaspartok, illetve a meredek löszfalak jelzik, hol lehetett régen a part igazi vonala, amikor még Tihany és Szigliget is szigetként emelkedett ki a vízből.

Előtte azonban egy másik nagy víztömeg foglalta el a helyet, ez volt a Kárpátok vonalán belül kialakult Pannon-tenger 9–14 millió évvel ezelőtt. Az Északi-középhegység és a Balaton északi hegyei kivételével hazánk egész területe víz alá került, bár a víztömeg kiterjedése folyamatosan változott. A tóba ömlő folyók hordalékai feltöltötték a medencét, így a Pannon-tenger mérete egyre csökkent, míg hatmillió évvel ezelőtt átadta a helyét a mocsaraknak. Nagyjából ebben az időben a mai Balaton helyén erőteljes vulkáni működés zajlott, ennek nyomait viseli az északi part számos tanúhegye, gejzírkúpja és egyéb vulkáni emléke. Mi most azonban még ennél is visszább megyünk az időben.

Egy tó, ami ellepte Magyarországot

A Pannon-tenger, amely időben jóval a Balaton létrejötte előtt visszahúzódott, nem véletlenül terült el a Kárpát-medencében. Míg a Balatont a folyókból érkező víz töltötte fel, addig a Pannon-tenger már csak a maradéka volt egy jóval hatalmasabb kiterjedésű vízfelületnek. A mintegy 34 millió évvel ezelőtt létező Paratethys-tenger egykor a valaha létezett legnagyobb tó volt a Földön. A mai Ausztriától Türkmenisztánig nyúlt el Eurázsia déli peremén, hatalmas, 2,8 millió négyzetkilométeres területen (összehasonlításul a Balaton jelenleg alig 600 négyzetkilométeres). A jókora tó eleinte kapcsolatban állt a Földközi-tengerrel is, de körülbelül 12 millió évvel ezelőtt az afrikai és az európai tektonikus lemezek ütközése miatt ez a kapcsolat megszakadt, így lett a Paratethys tenger helyett tó.

Száműzte a téli hideget

A Paratethys 1,77 millió köbkilométer vizet tartalmazott, ami tízszer több, mint az összes jelenlegi tó vízmennyisége együttvéve, mégsem volt mély. Sekélysége okán hasonlíthatott egy kicsit a ma ismert Balatonhoz, de csak azután, hogy a Földközi-tengertől való elszakadása az édesvízáramlatokat a tóba koncentrálta. Ez komoly változást okozott a régió növény- és állatvilágában: a sós vízhez szokott élőlények kipusztultak, helyüket az édesvíziek vették át. A Paratethys pusztán mérete folytán jelentős hatással volt az eurázsiai éghajlatra is. A tó által termelt vízgőz hozzájárult az évszakok közötti éles hőmérséklet-változások lecsökkentéséhez, ami sokkal stabilabb szezonális klímát tett lehetővé.

Bálnák és fókák Magyarország területén

Akármekkora is volt a Paratethys-tó, az extrém kiszáradás időszaka nagyon megviselte. Vize folyamatosan párolgott, miközben utánpótlás nem érkezett, így a vízfelület egyre zsugorodott. Mivel a víz nagy része 9,8 és 7,7 millió évvel ezelőtt elpárolgott, a vízszint körülbelül 250 méterrel csökkent. Ezzel a tó felszínének 70 százalékát és térfogatának 30 százalékát veszítette el, vizének sótartalma koncentrálódott, így a mai Fekete-tenger méretére csökkent. Ezt a delfinek, fókák és a világ legkisebb bálnafaja, a 3 méter hosszú Cetotherium riabinini már nem tudták tolerálni, így kihaltak a tóból. A korábban csak enyhén sós vizet ivóhelyként használó állatok is elvándoroltak. Mivel sokan Afrika síksága felé vették az irányt, a fajok egy része a manapság látható zsiráfokká és elefántokká fejlődött. 

Ma három tenger őrzi a Paratethys emlékét

A vízfelület zsugorodása miatt a telek hidegebbek, a nyarak forróbbak lettek, a Paratethys pedig végül három különálló tóvá esett szét, amelyek ma is jelen vannak. Az egyik a Fekete-tenger, a másik a Kaszpi-tenger, a harmadik pedig az Aral-tó, amely jelenleg 68 000 négyzetkilométert foglal el, de az emberi tevékenység által okozott kiszáradási időszaka miatt tovább zsugorodik. A Paratethys maradványaként jelent meg hazánk területén a fentebb taglalt Pannon-tenger, amely aztán fokozatosan feltöltődött, amivel létrejött a Kárpát-medence síksági része. Miután pedig a mocsaras részeken kitombolták magukat a vulkánok, és minden elcsendesedett, elkezdődött annak a medencének a lesüllyedése, amelyet a hazai vizek végül Balatonná töltöttek fel.