temetőben lakni

Manila a világ egyik legsűrűbben lakott metropolisza. Többen élnek itt, mint egész Magyarországon, a 12-14 millió manilai csaknem fele azonban elképesztő mélyszegénységben tengeti napjait. A legszegényebbek, akiknek még egy viskó sem jut a fejük fölé, a város temetőiben húzzák meg magukat – családostul, nemritkán egész életükben.

Temetőben élik le az életüket

Az első „sírfoglalók” az 1950-es években érkeztek Manila Északi Temetőjébe, mára már becslések szerint egymillió halott és 2-6000 élő otthona ez a temető. A kriptákban, mauzóleumokban és a sírok fölé épített rozzant kunyhókban egész családok élik mindennapjaikat. Mint minden nagyváros, Manila is vonzza a még szegényebb vidéki területekről a boldogulni vágyókat, akik jellemzően nem találnak azonnal munkát, valahol viszont lakniuk kell. Mások a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt kerültek krízishelyzetbe, és választották a temetőt lakóhelyül. A mélyszegénységből kitörni sehol sem könnyű: az Északi Temető lakosai között vannak olyanok is, akik egész életüket ott élték le, sőt oda születtek gyerekeik és unokáik is.

Tévé a kriptában

Akik tudnak, munkát vállalnak, az otthon maradók pedig beszélgetnek, hevernek a sírokon kialakított hevenyészett fekhelyükön vagy szappanoperákat néznek a kriptában a televízión, amihez az áramot a közeli utcából vezették be illegálisan. A nők főznek vagy mosnak (a vizet a temető közkútjaiból hordják, hiszen vezetékes víz nincs), a ruhák a sírok közé teregetve száradnak.

Koporsókészítők, kőművesek, kőfaragók 

A temetők lakosai megpróbálnak valamilyen bevételt is biztosítani maguknak: rendszerint megegyeznek a családi sírboltok bérlőivel, hogy az ottlakásért vagy szerény díjazásért (évi 600 peso, azaz kevesebb mint 5000 Ft) cserébe gondozzák hozzátartozóik sírját. Kőművesek, kőfaragók, koporsókészítők egyaránt vannak közöttük, mások azért kapnak némi fizetést a mélyen vallásos országban, hogy imádkozzanak az elhunytakért. 

De a sírásók is az itt lakók közül kerülnek ki, csakúgy, mint a koporsóvivők, hiszen a temető olyannyira zsúfolt, hogy a halottaskocsi nem tud végigmenni a sírok között, s a nemritkán a hozzátartozóknak (vagy a nekropoliszban ebből élő helyieknek) kell a vállukon cipelni a koporsót a kriptába. Egy mozgalmas napon akár 80 temetés is lehet, bevételt biztosítva az ott élőknek.

Mások ennél durvább munkát is elvállalnak: azokat a sírokat exhumálják, amelyekért már senki nem fizet bérleti díjat. A zsúfolt Manilában ugyanis a sírokat öt évre lehet bérelni, és ha az adott család nem tud fizetni, némi türelmi idő után az elhunytakat kiássák és elégetik. Az exhumálásért pénz is jár: 50-150 pesót lehet keresni, ami a helyi viszonyok között jó bérnek számít. (Sajnos nem számít ritkának a temetőben a szétszórt emberi csontok látványa sem.)

Boltok és kosárpályák a sírok között

A temetőben élő közösség az évek során valóságos faluvá alakította a helyet: boltokat nyitottak, ahol csipszet, cigarettát és szappant lehet vásárolni. Vannak büfék, mosógépek üzemelnek a néhány közkút mellett, sőt, kosarazni is lehet, vagy a biliárd a Fülöp-szigeteken népszerű változatát játszani. A gyerekek a szemetet válogatják vagy a sírok között szaladgálnak.

Nem életbiztosítás a temetőben lakni

A temetőben élők a viszonylagos nyugalmat és biztonságot választották a város veszélyes nyomornegyedeivel szemben, ennek azonban Rodrigo Duterte elnöksége alatt búcsút mondhattak. Duterte elnöksége alatt rengeteg kábítószer-ellenes akció zajlott, és ezek a lövöldözések nagyrészt a temetőkben zajlottak, mivel a rendőrség (és Duterte) szerint a sírok nemcsak a szegények, hanem a bűnözők búvóhelyeként is szolgáltak. A rendőri intézkedéseket azzal indokolták, hogy a nyomorban élők gyakran törvénytelen tettekhez, köztük kábítószer-kereskedelemhez folyamodnak, hogy eltartsák családjukat. Mivel a temetőkben élőkről sosem készült hivatalos nyilvántartás, az itt élő lakosok törvényen kívüli műveletek célpontjává válhattak, ha az égő metamfetamin – vagy shabu, ahogy filippínók nevezik – fanyar szagát megérezték a rend őrei. Az emberi jogi szervezet, a Human Rights Watch szerint 2016 júniusa óta több mint 12 000 filippínó életét oltották ki ezek a törvénytelen rendőri razziák. (Duterte 2022 májusában leköszönt, utódja a néhai diktátor, Fernando Marcos fia, Fernando „Bongbong” Marcos lett.)

A fülöp-szigeteki kormány időről időre erőfeszítéseket tesz, hogy a temetőkből kitessékeljék az életvitelszerűen ott tartózkodókat, több-kevesebb sikerrel. Legutóbb 2019-ben próbálták rendezni a területet, de a legfrissebb adatok szerint 2000 fő még mindig a sírkamrákban vagy a sírok között felállított tákolmányokban lakik. Magukra úgy tekintenek, mint a társadalom hasznos tagjaira, akik elvégzik azt a munkát, amit mások nem tudnak vagy nem akarnak: gondoskodnak a halottakról.