sztálin feleség

1919-ben, két évvel a bolsevik forradalom után a 41 éves Joszif Visszarionovics Sztálin másodjára is megházasodott. Választottja régi barátjának, Szergej Allilujevnek legfiatalabb gyermeke volt, a 17 éves Nagyezsda Szergejevna Allilujeva. Nagyezsda gyermekkora óta ismerte a bolsevik vezért: Sztálin állítólag kétéves korában megmentette az életét, amikor a kislány szülővárosában, Bakuban a rakparton játszadozva beleesett a tengerbe. Később a család Szentpétervárra költözött, ahol viszonylag jó módban éltek, otthonuk a bolsevik mozgalom számos tagjának nyújtott menedéket az üldözések idején.

Csak az első feleségét szerette?

14 év múlva, 1917-ben találkoztak ismét. Allilujev otthonában előbb Lenin bujkált, majd amikor ő 1917-ben megszökött Oroszországból, megérkezett Sztálin. Már túl volt egy házasságon: Jekatyerina Szvanidzét („Kato”) 1906-ban vette feleségül, a nő azonban egy év múlva meghalt tífuszban. Halála mélyen lesújtotta a diktátort: „Ő volt az egyetlen a világon, aki meg tudta lágyítani a kőszívemet. Meghalt, és vele együtt haltak meg az emberiség iránti utolsó meleg érzéseim is” – mondta állítólag a temetésen. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne lettek volna nőügyei:

Nagyezsda („Nágya”) és Sztálin („Koba”) 1919 februárjában (más források szerint márciusában) házasodtak össze. Beköltöztek a Kreml egyik palotájába, a hétvégéket gyakran töltötték Sztálin Moszkva melletti dácsájában, nyáron pedig a Fekete-tengernél, Szocsiban időztek. Nágya állást vállalt Lenin titkárságán, amit Sztálin nem nézett jó szemmel. Lenin azonban kedvelte a fiatal nőt, még az sem zavarta, hogy – mivel félbehagyta iskoláit – Nagyezsda rengeteg helyesírási hibát ejt. Hamarosan megszülettek gyermekeik: 1921-ben Vaszilij, 1926-ban pedig Szvetlána. (Sztálinnak az első feleségétől is volt egy fia, Jakov; továbbá örökbe fogadták Sztálin egy barátjának fiát, Artyom Szergejevet is.

Nem sokat törődött a gyerekekkel

A visszaemlékezésekből ellentmondásos kép rajzolódik ki Nagyezsda alakjáról. Külsejét illetően Simon Sebag Montefiore történész így összegezte a kortársak beszámolóit: „Nem a hagyományos értelemben véve volt szép.

Amikor mosolygott, szemeiből őszinteség és nyíltság sugárzott; ennek ellenére komor és zárkózott volt, testi és lelki betegségek kínozták. Ridegségét alkalmanként hisztéria és depresszió is súlyosbította.

Betegesen féltékeny volt. Az akasztófahumorral megáldott Sztálinnal ellentétben senki nem emlékezett Nágya humorérzékére. Bolsevik volt, gyakran viselkedett Sztálin besúgójaként, beárulta az ellenségeit.” Lánya, Szvetlána szerint nem sokat törődött a gyerekeivel, nevelésüket egy dadára bízta. Szvetlána felidézte azt az egyetlen alkalmat is, amikor levelet kapott az édesanyjától: ebben Nagyezsda megszidta 4-5 éves kislányát, mert „iszonyatosan szemtelen” volt. Úgy tűnik, nem találta a helyét sem a pártban, sem a családban: a pártból Vaszilij születése után kizárták, és teljes jogú tagságát csak 1924-ben, Sztálin hatalomra jutása után kapta vissza. A „First Lady” szerepét nem igazán élvezte, addigi pártbeli munkája sem kötötte le. Saját bolsevik karrierre, önálló életútra vágyott, ezért 1929-ben elkezdte tanulmányait az Ipari Akadémián, Nágya könnyűipari mérnöknek tanult, de tudását végül nem tudta hasznosítani.

Sztálin félt tőle?

Nem világos, Nagyezsda mit tudott a Szovjetunióban zajló eseményekről, mennyire látott a Kreml falain túl. Egyes történészek szerint levelei azt a benyomást keltik, hogy a bolsevik elit többi tagjához hasonlóan teljesen elszigetelődött a valóságtól és a több tízmillió ember szenvedésétől, mások viszont gyakori és hangos veszekedésekről számoltak be, és azt feltételezik, hogy Allilujeva tudott például az ukrajnai éhínségről, ami miatt számon kérte Sztálint. Lánya, Szvetlána szerint olyan határozott és vehemens volt, hogy férje félt tőle (!), de a diktátor titkárságának munkatársai is hasonlóan nyilatkoztak később:

„[Sztálin] nagyon durva vele, de néha még ő is fél tőle. Főleg, ha eltűnik a mosoly az arcáról.”

„Nem lehet veled élni”

Allilujeva gyakran volt levert – nemcsak Sztálin állítólagos hűtlenkedése, hanem saját problémái miatt is. Lánya szerint „női problémáktól” szenvedett, gyakran fájt a feje, és depresszió gyötörte. 1926-ban annyira elege lett a férjéből, hogy a gyerekekkel együtt egy rövid időre Leningrádba költözött, ekkor Sztálin könyörgésének hatására visszatért. Barátnője, Polina Zsemcsuzsina (Molotov kormányfő felesége) szerint is gyakoriak voltak a veszekedések: „Házasságuk korántsem volt tökéletes, de hát melyik házasság az?” Hruscsov is beszámol visszaemlékezéseiben egy ilyen esetről: „Előfordult, hogy néhanapján, amikor Sztálin spicces volt, azt emlegette, hogy bezárkózott a hálószobájába, a felesége meg elkezdett dörömbölni az ajtón és azt kiabálta: – Lehetetlen alak vagy, nem lehet veled élni.”

Az utolsó este

A házasság megromlásáról tanúskodik Nagyezsda azon kijelentése is, amit ismerőseinek gyakran mondogatott: azt tervezte, hogy tanulmányai befejeztével rokonaihoz költözik. Erre végül nem került sor: Nagyezsda Allilujeva 1932. november 8-áról 9-ére virradó éjjel rejtélyes körülmények között életét vesztette. Azon az estén Nagyezsda a bolsevik forradalom 15. évfordulója alkalmából tartott Kreml-beli ünnepség háziasszonya volt. A vacsora alatt összevesztek Sztálinnal: a részeg diktátor flörtölni kezdett egy jelen lévő színésznővel, Nagyezsda pedig kiviharzott, azt kiabálva Sztálinnak, hogy „fogd be a pofád”. Barátnője, Polina ment utána, kora hajnalig vele maradt, majd hazament.

Arról ellentmondásosak az értesülések, hogy Sztálin mivel töltötte az este hátralévő részét. Egyesek szerint egy Guszev nevű tisztviselő feleségével randevúzott egy vidéki dácsában, mások szerint a jelen lévő férfiakkal folytatta az iszogatást, megint mások szerint Vorosilov marsall lakásában folyt tovább a dáridó. Akárhogy is, hajnalban Sztálin hazament, és lefeküdt a Nágya szobájával átellenben lévő hálóba, hogy kialudja részegségét. 

Egy levelet hagyott hátra az ágyon, amit átadtak Sztálinnak, aki el is olvasta. (Lányuk, Szvetlána szerint nemcsak magánéleti problémáikról írt Nagyezsda, hanem a bolsevizmust is kritizálhatta, „tele volt szemrehányásokkal és vádakkal”.) Később ezt a levelet gondos kezek megsemmisítették.

Szinte azonnal szárnyra kaptak a pletykák, hogy Nágya haláláért valójában Sztálin felelős. Erről Hruscsov így nyilatkozott: „Egy időben mindenféle mendemondák jártak arról, hogy Sztálin maga ölte meg a feleségét. Én is hallottam ilyen híreszteléseket. (…) Arról is beszéltek, hogy Sztálin Vorosilovval együtt talált rá Nagyezsda Szergejevnára a hálószobában. Nehéz megmondani, hogy így volt-e. Miért kellett volna Vorosilovval együtt bemennie a hálószobába? Ha tanúnak vitte, akkor valószínűleg tudta, hogy a felesége már nem élt. Egyszóval, ez a dolog máig tisztázatlan.” Nagyezsda Szergejevna temetésére Sztálin nem ment el. Lánya visszaemlékezése szerint „amikor a ravatalozóban eljött az ideje, hogy elköszönjön tőle, egy percre a koporsó mellé lépett, majd megfordult, és elment. A temetésen nem vett részt. Apánk sokáig nem nyerte vissza lelki egyensúlyát. Egyetlenegyszer sem látogatta meg a sírt a novogyevicsjei temetőben. Úgy érezte, anyánk az ellenségeként távozott.”

Ha Lenin feleségének életéről is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.