szovjet kísérlet

Az 1870-ben, a kurszki kormányzóság területén született Ivanov a kora 20. század egyik legkiválóbb állatorvosi szaktekintélyének számított, aki fő kutatási területének a mesterséges megtermékenyítést és a fajok mesterséges keresztezését választotta. A tudós-professzor sikerrel házasított egymással zebrát és szamarat, bölényt és szarvasmarhát, illetve egereket, nyulakat, patkányokat és tengerimalacokat, az 1910-es ausztriai zoológiai kongresszuson pedig bejelentette, hogy forradalmi áttörésre készül, félig ember, félig majom utódokat kíván létrehozni, bizonyítva Charles Darwin tézisét a két faj rokonságáról.

Önkéntes béranyákat toborzott a kísérlethez

A nagyszabású terv sokáig csak álom maradt, végül 1924-ben az akkor már szovjet állampolgár Ivanov sikeresen meggyőzte országának vezetőit, finanszírozzák a hibridizációs kísérleteket – a bolsevik vezérkar fantáziát látott a tudós elképzeléseiben, és a francia uralom alatt lévő Guineába küldte őt, ahol Ivanov a Pasteur Intézet lelkes támogatásával neki is látott a munkához. Hősünk nőstény csimpánzokba ültetett be nőkből kioperált emberi méheket, majd nagy nehézségek árán három majmot sikeresen megtermékenyített, azonban egyik sem volt képes utódokat létrehozni.

Ivanov nem adta fel, úgy döntött, ellenkező irányból próbálkozik, majomspermával termékenyít meg nőket – alanynak helyi bennszülötteket kívánt felhasználni, akiknek azt hazudta volna, rutin nőgyógyászati beavatkozást végez rajtuk, a francia gyarmati kormányzat azonban megtiltotta számára az erkölcstelennek ítélt kísérletezést. A professzor ezért hazautazott a Szovjetunióba, és a Kaukázusban hozott létre kutatóintézetet, ahová húsz majmot szállíttatott Nyugat-Afrikából, a leendő anyákat pedig önkéntes alapon igyekezett kiválogatni. Mindenki meglepetésére öt helyi nő is akadt, akik önszántukból vállalták, hogy ember-majom szuperlényeknek adjanak életet a szovjet tudomány dicsőségére.

A terv azonban dugába dőlt, az állatok ugyanis alaposan megszenvedték a hosszú tengeri utat, és képtelenek voltak alkalmazkodni a radikálisan megváltozott környezethez: egymás után betegedtek meg és dőltek ki, mire a spermium kinyerésére és beültetésére sor került volna, már csak egyetlen példány, egy Tarzan névre hallgató orangután maradt életben. Végül Tarzan is elpusztult – agyvérzés végzett szerencsétlennel –, a szovjet vezetés pedig megelégelte Ivanov kínos és teljesen eredménytelen kísérletezéseit, és leállította projektet; a majom-ember hibridek bizarr álma sohasem valósulhatott meg.

Sztálin száműzte a bukott tudóst

Ivanov lába alatt egyre vékonyabb lett a jég, 1930-ban végül áldozatul esett a sztálini tudóspereknek: a lelkes biológust Kazahsztánba internálták, két évvel később ott érte a halál. A „Vörös Frankenstein” furcsa kísérlete Dmitrij Sosztakovics zeneszerzőt és Alekszej Tolsztoj szövegírót is megihlette, akik Orangó címmel szatirikus operát szerettek volna írni egy félig ember, félig orangután hős kalandjairól, a munka azonban – Sosztakovics egyéb megbízatásai miatt – félbeszakadt, a befejezetlen zenei anyagot és librettót csak 2004-ben találták meg egy moszkvai archívumban.

Senki sem tudja pontosan, a bolsevik párt hatalmasságai miért gondolták jó ötletnek Ivanov ember-majom keresztezési tervét: egyesek szerint egyházellenes propagandacélokra használták volna az eredményeket, bizonyítva Darwin tézisét és a bibliai teremtéstörténet hamisságát, mások úgy gondolják, egyfajta eugenikai megfontolások állhattak a háttérben. A legbizarrabb teória szerint Sztálin különleges alakulatot szeretett volna létrehozni a Vörös Hadseregben az ember-majom szuperhibridekből, ez persze inkább fantáziadús teória, mintsem bizonyítékokkal alátámasztható tény.