szellem házasság

A szingliség szégyent jelent a családra

A család rendkívüli fontossággal bír a kínai kultúrában, ezért az egyedülálló férfiaknak és nőknek gyakran kiközösítésben, megbélyegzésben van részük rokonságuk és tágabb környezetük részéről – a stigma nemcsak a földi világban, de a túlvilágon is kísérti a hajadonokat, akik a népi hiedelem szerint örök életükre boldogtalanok maradnak, ha házasulatlanként szálltak a sírba. A hajadon férfiakat hagyományosan nem temethetik szüleikkel, családtagjaikkal közös sírba, ugyanis nem folytatták a vérvonalat, és szégyent hoztak a családra, a férjezetlen nőktől pedig akár meg is tagadhatják a végtisztességet.

A hasonló szégyen elkerülése végett egyes kínai vidékeken – főként a közép-kínai Sanhszi tartományban – évszázadok óta dívik a „lelkek házasságának” (minghun) nevezett szokás, melynek értelmében halottak is kimondhatják egymásnak a boldogító igent, sőt, akár élő személyek is oltár elé vezethetnek elhunytakat. Azok a szülők, akiknek a fia vagy lánya valamilyen okból szingliként hunyt el, egy különleges kerítő és a feng shui segítségével túlvilági párt találnak számára egy szintén idő előtt, férj vagy feleség nélkül meghalt, ellenkező nemű illető személyében.

A két halott maradványait ezután egy hivatalos szertartás keretében – ez az esküvő és a temetés egyfajta keveréke, a párt esküvői ruhába öltöztetett bambuszrudak jelképezik, melyeket a ceremónia végén elégetnek – összeadják, így egymáséi lehetnek a túlvilágon, személyükről és a családjukról pedig lehull a megbélyegzés. Akárcsak az élő párok esetében, az összeházasodott holtak örökölhetnek egymástól, családjaik rokonokká válnak, sőt, akár gyereket is fogadhatnak örökbe – utóbbi esetben a vőlegény valamely rokona, leggyakrabban testvére egyik gyerekét „írják át” az elhunyt férfi nevére, akit ezután a gyerek apjaként tisztel, és örökösévé is válik.

Élő emberek is összeházasodhatnak szellemekkel

Olykor az is előfordul, hogy élő személyek házasodnak össze holtak szellemével – erre a leggyakoribb példa, amikor egy menyasszony jövendőbelije az esküvő előtt távozik a földi világból, a szerencsétlenül járt hölgy mégsem hagyja veszendőbe menni az ígéretes házasságot. Ebben az esetben a menyasszonynak szigorú szabályok szerint meg kell gyászolnia az elhunyt vőlegényt, esküt tenni rá, hogy hűséges marad hozzá (vagyis lényegében cölibátust fogad), és a halott családjához költözik.

Az is lehetséges, hogy egy illető teljesen kilátástalannak érzi a párkeresést, úgy gondolja, a földi világban sohasem talál rá az igazira, ezért inkább a halottak között keresi a jövendőbelijét. Kínában az 1980-as évek elején bevezetett és a 2010-es évekig életben lévő egykepolitika miatt – mely gyakorlatilag megtiltotta a pároknak, hogy egynél több gyereket vállaljanak – sokan elvetették a lánymagzatokat, ugyanis azt szerették volna, hogy egyetlen utódjuk fiú legyen; ezzel hihetetlenül megnőtt a férfiak aránya az országban, a becslések szerint 32 millió kínai fiatalembernek statisztikai esélye sincs rá, hogy párra leljen.

Ugyanakkor egyes régiókban, például a bányászatáról ismert Sanhszi tartományban a szinte gyerekkoruktól nehéz fizikai munkát végző férfiak gyakran idő előtt meghalnak, ezért a házasulandó korba lépett nők kerülnek hátrányos helyzetbe.

Hullarablást és gyilkosságot is elkövetnek a „szellemtársakat” árusítók

A Mao Ce-tung vezette kommunista rezsim az 1940-es évek végétől igyekezett felszámolni a szellemesküvők (és egyéb babonás népszokások) hagyományát, a szokás azonban minden igyekezetük dacára továbbra is él és virágzik, sőt, sokak számára kiváló bizniszt jelent. A felkapottabb kerítők akár 150 ezer jüanos (kb. 8 millió forintos) honoráriumot is elkérhetnek a szülőktől, amennyiben sikeresen párt találnak elhunyt gyermekük számára. Azok a családok, akik nem tudják megfizetni a borsos árat, egyéb módszerekhez kénytelenek folyamodni, például álmukban próbálják meglátni az elhunyt gyermekük számára ideális párjelöltet.

A sanhszi tartománybeli kórházakban gyakran bukkannak fel potenciális „kérők” családjai, amikor híre megy, hogy egy fiatal nő haldoklik, majd keselyű módjára licitálni kezdenek egymással a még életben lévő leendő arára. Sajnos az alvilág és a bűnözők is igyekeznek hasznot húzni a „lelkek házasságának” szokásából és a kerítői díjat kifizetni képtelen párok elkeseredettségéből – előfordul, hogy sírokat törnek fel, és ellopják az elhunytak maradványait, majd felkínálják azokat „megvételre” szellemesküvőhöz.

2015-ben egy, az említett tartománybeli faluban a hatóságok letartóztattak három férfit, akik a helyi temetőből hantolták ki egy nem sokkal korábban elhunyt fiatal nő maradványait – a tettesek az elhunyt rokonának adták ki magukat, és mint kiderült, 25 ezer jüanban (kb. 1,36 millió forintban) állapodtak meg egy házaspárral, akik „szellemmenyasszonyt” kerestek halott fiuk számára. A kínai törvények 2006 óta tiltják a holttestek adásvételét, a temetőket pedig gyakran térfigyelő kamerákkal látják el a hasonló incidensek elkerülése végett, a bűnözőket azonban ez sem riasztja vissza – mások túlságosan macerásnak tartják a hullarablást, és inkább a gyilkosságot választják.

2007-ben egy férfi hat nővel végzett, majd elfogásakor azt vallotta a rendőröknek: „kevesebb fáradsággal járt nőket ölni, mint kiásni a tetemüket a sírból”; 2016-ban pedig egy északnyugat-kínai elkövető két szellemileg sérült nőt gyilkolt meg, hogy a holttestüket „szellemmenyasszonyként” értékesítse a „piacon”. A történet további perverz iróniája, hogy a férfi a két áldozatot azzal az ígérettel édesgette magához, hogy segít kérőt találni a számukra.

Vigyázz a vörös csomagokkal, ha Tajvanban jársz

Hasonló hagyomány létezik a Kínától elszakadt Tajvan szigetén is, ahol a hajadonként meghalt nők rokonai vörös színű csomagokat hagynak az utcán, bennük pénzzel és az elhunyt hajtincseivel, a csomagokat magukhoz vevő férfiaknak pedig kötelességük házasságot kötni a néhai hölggyel – amennyiben ezt nem teszik meg, egész életükben balszerencse kíséri őket. A szokás azonban nem olyan szigorú, mint Kínában, a férj később másik, élő hölggyel is összeházasodhat, amennyiben továbbra is halott kedvesét tekinti elsődleges feleségének, a házasság megkötéséhez pedig nincs szükség az elhunyt földi maradványaira.