A rum nemcsak azért sokoldalú, mert igen sok fajtája létezik, hanem azért is, mert a szó hallatán mindenkinek más jut eszébe róla. Van, akinek kamaszkora rumos kólája, van, akinek egy finom koktél, az édesszájúaknak a lúdlábtorta, a Vas megyeieknek a Szombathelyhez közeli Rum község, és lesz, akinek egy festői szépségű skót sziget ugrik be a szó hallatán.
Rabszolgák fedezték fel
Számos feljegyzés tanúskodik arról, hogy már az ókorban is készítettek a rumhoz hasonló szeszes italt, ám az első cukornádpárlat az 1660-as években készült el. Kolumbusz Kristófnak jelentős szerepe volt abban, hogy megszülessen a rum, hiszen már 1492-ben elhajózott Kubába, majd egy év múlva visszatért, és meghonosította a cukornádat az egész karibi térségben.
A karib térségben készült el az első, napjainkban is ismert rumhoz hasonló szeszes ital, miután az ültetvényeken dolgozó rabszolgák rájöttek, hogy a cukorkészítés egyik melléktermékéből, a melaszból alkoholt lehet erjeszteni. Később ezeket az italokat lepárolták, így megnőtt az alkoholtartalom, és megszületett a valódi rum.
A tengerészek még nem a kubait itták
A 17. században a karibi térség a kalózok és a tengerészek bölcsője volt, akik sokszor hónapokon keresztül nem tértek vissza a szárazföldre. A tengeren számtalanszor kellett szembenézniük az életveszéllyel, aminek elviseléséhez kellő bátorságot gyűjthettek a rum ősétől, a „tafiából”, amely egy sokkal erősebb és agresszívabb ital volt, mint az a rum, amit napjainkban ismerünk.
A „tafia” finomítása azután kezdődhetett el, hogy a 19. században fellendült Kuba ipara, és az országba kerülő technikai újdonságok lehetővé tették a rumlepárlás korszerűsítését. A ma is ismert kubai rummal az 1860-as években találkozhattak először az ínyenc fogyasztók. A 19. században a spanyol királyi udvar ízléseihez igazodva tovább finomították a rumot, így született meg az El Ron Superior, ami alapja lett a napjainkban ismert könnyű, lágy, ízletes, erőteljes kubai rumnak, ami tisztán és koktélokban is fogyasztható.
Pénzt és gyógyszert is helyettesített
Mielőtt a rum élvezeti cikk lett volna, fizetőeszköz volt a rabszolga-kereskedelemben és az amerikai függetlenségi háborúban.
A cukornádszirupból erjesztett rumnak, ahogyan a legtöbb erjesztett italnak is, nagyon sokáig gyógyhatást tulajdonítottak. A kalózok részben az influenza és a súlyos C-vitamin-hiány miatt fellépő skorbut ellen fogyasztották citrom vagy lime levével együtt, valamint használták fizetőeszközként is.
Az orvosok még a 19. században is alkalmazták a sebesülésekre fertőtlenítőszerként, illetve fájdalomcsillapítóként itatták a betegekkel.
A 18. században szintén a kalózok fantáziájának köszönhetően készült el az első rumos koktél, a grog, vagyis a vizezett rum, amit vélhetően azért találtak ki, mert ha tisztán itták, túl részegek lettek a hajósok. A koktél Edward Vernon admirálisról kapta a nevét, akinek az Old Grog volt a gúnyneve.
Később a könnyű rumokat leginkább koktélokban, míg a hosszabban érlelt, arany- és sötét színű fajtákat magukban fogyasztották vagy a konyhában használták.
A barna után elkészült a fehér rum
A legtöbb sötétbarna rum a hordóban érlelésnek köszönheti jellegzetes színét, ám nem minden gyártó követi az eredeti technológiát. Az italkészítés folyamatának felgyorsításaként vannak, akik karamellel színezik a szeszes italt. Habár ezzel az eljárással ránézésre teljesen egyforma rumok készülnek, ám az ízviláguk jelentősen eltér egymástól. Nyilvánvalóan a hordóban érlelt nemcsak finomabb, hanem drágább is.
Egészen a 19. századig a rumot kizárólag barna színben ismerték a világ minden pontján. Ám a spanyol királyi fejlesztési tanács úgy döntött, jó lenne, ha a szélesebb közönség körében is ismert és kedvelt lenne az ital, ezért megbízták Don Facundo Bacardit, hogy álmodja meg az új változatot. A spanyol bor- és brandykereskedő csaknem húsz évig kísérletezett azért, hogy előállítsa a tökéletes nedűt, míg rájött, hogy ha fehér tölgyfa hordóban érleli a rumot, akkor nemcsak újabb ízeket csempészhet az italba, hanem a színét is megváltoztathatja. Így alkotta meg a világ első, tiszta, „fehér” rumját, amely ma már a világ egyik legnépszerűbb itala.
Desszertekhez is kiváló
A rum sokoldalúságát bizonyítja, hogy számos desszert alapanyaga lett. Olyan tradicionális édességekben kapott helyet, mint a klasszikus gesztenyepüré, a tiramisu, a lúdlábtorta, a keksztekercs és a kókuszkocka. A magyarokon és az olaszokon kívül előszeretettel használják a rumot édességek ízesítésére a lenyelek és a franciák is, de az angol karácsonyi puding elkészítése is elképzelhetetlen lenne rum nélkül.
A magyarok is készítettek rumot
A világszerte kedvelt alkoholos italnak a 19. század elején, 1822-ben készült el az első magyar változata, amikor bécsi szeszgyárában Bergmanter Zsigmond közönséges alkoholból elkészítette a rum jamaicai utánzatát. Ez a később szabadalmaztatott ital erősségben, ízben és aromájában megtévesztésig hasonlított az eredetire.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
