Nem arról van szó, hogy mikor volt jobb, vagy éppen rosszabb gyereknek lenni, hanem arról, mennyire más volt a kétfajta élmény. Az internet szót senki sem ismerte, de még számítógépek sem voltak a háztartásokban – sőt, a színes tévé sem volt alapvetés.
A szórakozás egészen mást jelentett ezeknek a gyerekeknek, mint a maiaknak, és másféle eszközök, körülmények vették körül őket.
Farsangra nem Ninjago-hősnek vagy Wednesdaynek öltöztek akkoriban, a játszótereket nem a divatos meseírók karaktereinek megfelelően dekorálták
– sőt, tulajdonképpen nem dekorálták, jött a fémmászóka meg -libikóka és a színes csúszda, ennél többről senki sem tudott.
Kattints a képre, nyílik a galéria, amely után a cikk folytatódik!
A ruhákat sem nagy áruházláncokból szerezték be a szülők: ha szerencséd volt, nem a nővéredtől vagy bátyádtól örököltél, de az egy-egy divatosabb darab sem egy szlogenes vagy kontrolleres pólót jelentett, hanem mondjuk Mickey vagy Minnie egeret. Ha kilukadt, akkor megfoltozták, és lehetett úgy hordani tovább.
A retró gyerekkor más volt még
A nyugati játékokról a szocializmusban a legtöbben csak álmodoztunk: nekem egy igazi, rendes, eredeti Barbie volt minden álmom legnagyobbika. Nem egy „szegény rokon” , akinek ragasztóval pamacsolták a fejére a haját, hanem egy igazán divatos darab – máig emlékszem a végül karácsonyi ajándékba kapott lovagló Barbie csizmájának érintésére. Fakockával és tüskeépítővel ütöttük el az időt, rengeteg műanyag állatunk és katonánk volt, de még ólom kisautóink is.
A szüleink sokkal kevesebb dolog miatt aggódtak, mint manapság,
de ez nem azt jelenti, hogy a kulcsos gyerekek korában ne lett volna semmilyen veszélyforrás, amely miatt főhetett volna a fejük.
Ha szívesen nosztalgiáznál még ebben az időszakban, nézd meg a nyolcvanas évek autóit vagy a panelek életét bemutató galériáinkat!
Nyitókép: Fortepan/Fodor András örökösei
