repülőtér

Nem voltak papírjai, a repülőtéren ragadt

Mehran Karimi Nasseri 1945-ben született a dél-iráni Maszdzsed-Szoleimán városában jómódú családban, egy brit–iráni olajtársaságnál dolgozó orvos édesapa hat gyermekének egyikeként; 23 éves volt, amikor apja elhunyt, ekkor tudta meg, hogy édesanyja valójában nem a vér szerinti szülője, hanem balkézről, egy skót ápolónőtől származik. Brit származásának tudatában Nasseri úgy döntött, Angliába megy egyetemre, ahol három évig tanult jugoszláv történelmet és szerbhorvát nyelvet a Bradfordi Egyetemen. Hazatérését követően 1977-ben részt vett egy sahellenes tüntetésen, ezért kiutasították Iránból, és megvonták tőle az állampolgárságot – a hontalanná lett férfi több európai országban is menekültstátuszért folyamodott, végül Belgiumtól kapott letelepedési engedélyt.

Nasseri azonban nem igazán kedvelte a flamand-vallon országot, úgy döntött, inkább visszaköltözik egyetemi évei színhelyére, Nagy-Britanniába, és megkeresi édesanyját, akiről úgy tudta, Glasgow-ban él. Hosszas szervezés után 1988 augusztusában hajóval indult útnak Londonba, az utazás során azonban ellopták a pénztárcáját benne minden iratával, ezért a brit hatóságok többszöri próbálkozás ellenére is elutasították bevándorlási kérelmét, és visszaküldték Belgiumba. Más források szerint Nasseri hazudott, valójában ő maga postázta vissza Brüsszelbe az útlevelét, mielőtt megérkezett volna Angliába. A helyzetet azonban tovább bonyolította, hogy a férfi önként hagyta ott Belgiumot, így hivatalosan megszűnt a menekültstátusza, vagyis oda sem térhetett vissza, így a két ország között félúton, a párizsi Charles de Gaulle repülőtér várójában ragadt.

Visszautasította a belga és a francia állampolgárságot

Miközben a belga, francia és brit hatóságok igyekeztek egymásra áthárítani Nasseri megoldatlan bevándorlási ügyét, hősünk berendezkedett a repülőtéren: a büfékben étkezett, a nyilvános illemhelyeken fürdött és mosdott, az egyes terminál egyik, piros színű padján aludt, ruháit és egyéb használati tárgyait pedig a személyzettől és az utasoktól kapott adományokból vásárolta. Szabadidejének többségét újság- és könyvolvasással töltötte, autodidakta módon tanult közgazdaságtant, idővel pedig egyfajta helyi hírességgé, kuriózummá vált, aki pénzért fotózkodott a kíváncsi átutazókkal. 1992-ben, amikor Nasseri már négy éve élt a repülőtéren, a francia hatóságok hivatalosan is engedélyezték számára az életvitelszerű ott-tartózkodást, menekültjogi státuszt biztosítottak neki, de kizárólag a Charles de Gaulle területén.

Még ennél is abszurdabb helyzet állt elő, amikor a belga hatóságok végre kiállították Nasseri számára az utazáshoz és letelepedéshez szükséges új iratokat, azonban azokat csak személyesen vehette volna át, melyre természetesen nem volt lehetősége. 1995-ben végre megengedték számára, hogy visszatérhessen Belgiumba és megkaphassa az állampolgárságot, hősünk azonban megtagadta ezt: azt állította, valójában Sir Alfred Nasserinek hívják, Svédországban született, és nem iráni, hanem brit állampolgár, ezért nem írhatja alá a „hamis adatokkal” kiállított iratokat. Ugyanez volt a válasza, amikor a franciák ajánlották fel számára az állampolgárságot, így ettől kezdve már saját akaratából ragadt a repülőtéren.

Időközben a férfi könyvet írt kálváriájáról, melyből először 1993-ban a franciák készítettek filmet, majd Steven Spielberg vásárolta meg a jogokat 275 ezer dollárért (ezt Nasseri nem tudta felvenni, bankszámlája ugyanis nem volt, csekket pedig nem állíthatott ki és nem válthatott be), ebből született a 2004-es Terminál Tom Hanks főszereplésével (a cselekményt áthelyezték New Yorkba, a JFK repülőtérre, a főhős pedig egy fiktív országból menekült az USA-ba).

Visszatért a reptérre, hajléktalanként hunyt el

Nasseri majdnem két évtizedig tartó repülőtéri odüsszeiája végül 2006 júliusában ért véget, amikor a férfit váratlan rosszullét miatt a mentők egy párizsi kórházba szállították, ahol fél évet töltött lábadozással, ezalatt kedvenc padját szétszedték a reptéri hatóságok. Felépülését követően Nasserit egy közeli szállodában, majd egy menekültszálláson helyezték el Párizs 20. kerületében, a hírhedt Ménilmontant-ban, ahol a francia Vöröskereszt munkatársai gondoskodtak egészségéről és jóllétéről. A következő másfél évtizedben azonban Nasseri sorsa egyre rosszabbra fordult, visszaköltözött a repülőtérre, ahol hajléktalanként tengette az életét; a de Gaulle reptéren hunyt el szívroham következtében tavaly ősszel, 2022. november 12-én.